Nem válaszolunk időben az SMS-re? Állandóan ellenőriznek, hogy mivel töltjük az esténket? Szabadabbak szeretnénk lenni, de nem hagyják. Pedig, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. Osho egyszer azt írta, hogy ha valakit boldoggá teszünk, nem fog elmenni, de ha a boldogtalanság lesz az uralkodó, akkor miért maradna? A sok ellenőrzés, a börtönbe zárás, a rengeteg elvárás bizony boldogtalanságot teremt, ez pedig akár a kapcsolat végét is jelenheti. Szakemberek kommentálásával néhány ismerősöm életéből merítettem hasznos példákat, ám nevüket megváltoztattam.

Van egy lány a munkahelyemen, nevezzük Klárinak, mindig, mindent ellenőriz, szereti tudni, hová megy a barátja, mikor végez. Ez még nem is lenne akkora baj, de a lány mindennap hívogatja, üzeneteivel bombázza, ha pedig pár percen belül nem kap választ, újból próbálkozik, és ezt nekünk teszi szóvá. Az agyamra menne, ha ezt csinálná velem valaki, hát még a srác mit érezhet. Azt soha nem gondolja végig a lány, hogy a barátja munkájából adódóan nem mindig érhető el, a mobiltelefonja pedig nem minden pillanatban van szem előtt, így előfordul, hogy félóráig nem nézi meg. A lány tudja ezt, mégsem érti, miért nem kap választ. Az üzenetek ráadásul nem is fontosak, csak amolyan kitalált praktikák, hogy érezze a srác, itt vagyok.

Pintér Beáta, pszichológus szerint ez amolyan birtoklási kényszer, a lány biztos bizonytalan magában, fél attól, hogy a most még boldog pillanatok nem sokáig tartanak, fél attól is, hogy elveszti kedvesét. Ha nem is lehet vele a nap minden percében, legalább az üzenetekkel éreztesse, mennyire szereti. Erre azonban nem mindenki vevő.

Veled, de szabadabban

Péter, az egyik haverom elmúlt kapcsolatában nem tudta megvalósítani önmagát. Nem tölthette el úgy szabadidejét, ahogy ő szerette volna. Ha az iskola után úgy döntött a barátaival, hogy lógnak még egy kicsit, állandóan magyarázkodnia kellett a kedvesének. A lány ezt úgy értette: vele van gond, már biztos nem szereti. A fiú pedig mindenkinél jobban szerette a barátnőjét, de ez az állandósult probléma tette tönkre a kapcsolatukat. A szakember szerint a jó megoldás az lenne, ha a párok egyformán igényelnék egymás jelenlétét, ez első hallásra lehetetlennek tűnhet, de megvalósítható.

A párok közül az egyik fél mindig biztosra szeretné tenni a kapcsolatát, de éppen ezért elvész belőle minden báj és varázs. Néha kell a bizonytalanság. Nem kell tudni már a találkozás napján, hogy mikor lesz a következő randevú, nem kell megsértődnie a lánynak, ha a másik egyedüllétre vágyik. Ez még tartósabbá, szorosabbá teheti a kapcsolatukat.

A legnagyobb gond általában az idő kérdése. Az, hogy hogyan gazdálkodunk vele, mennyit adunk a kedvesünknek a szabadidőnkből. Kálmán három éve él egy viharoktól sem mentes kapcsolatban. A barátnője mindig arról panaszkodik, hogy kevés az együtt eltöltött idő. Nem érti, hogy miért csak háromnaponta látja barátját, és hogy vannak alkalmak, amikor egyedül akar aludni. A lány úgy véli, hogy ha valaki egy tartós kapcsolatba él, nincs magánélet, csak ő és a barátja létezik.

Az őrületbe kerget a telefonhívásaival

Gábor barátnőjével mindennap találkozik, mégis hívogatja őt a lány, van úgy, hogy órákig is eltart a csevegés, legtöbbször a semmiről. Akkor a legkellemetlenebb, amikor a haverok jelenlétében hívja fel. Nem érzi, hogy kapna egy kis szabadságot. A barátai pedig mindig cikizik őt, kinevetik a viselkedését. A másik, amit nem ért, hogy miért követelőznek a nők, miért gondolják azt, hogy körülöttük forog a világ. Gábor szerint vannak pillanatok, amikor fontosabb dolga van embernek, mint hogy a kedvesével legyen. Tervei, céljai, fontos feladatai vannak, ezek megvalósításában pedig mindig gátolja a kedvese.

Kiss Enikő, lélekvezetési tanácsadó azt mondja, hogy ha nincs az embernek önbizalma, kishitű, akkor a biztonságot és a szertehetőségük bizonyosságát a másiktól várja, ezzel pedig függőséget hoz létre. Ezért van annyi akaratos nő, ezért nem hagyják élni a férfiakat, a férfi pedig inkább félrelép, más – megértőbb, lazább nőt keres.

A nők általában sokkal többet várnak egy kapcsolattól, mint a férfiak – teszi hozzá a pszichológus. Ha pedig nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők azt eltervezték, lázadnak. Próbára teszik a kapcsolatukat, feszültséget szülnek, ezeket pedig nem tudják mindennap elviselni a férfiak. Ők inkább feladják, és nyugodtabb partnert választanak. Kell a kötődés, de nem attól lesz jobb egy kapcsolat, hogy megfojtjuk a benne lévőket.

Kapcsolódó írásaink:
Csak szépen, lassan Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így? Csak szépen, lassan.
Heti kérdés: merre tart a kapcsolat? Tapasztalatom szerint a partnerkapcsolat messze a legnépszerűbb kérdőasztrológiai téma. Ebben nem látok semmi különlegeset, hiszen az érzelmi kérdések széles rétegeket foglalkoztatnak, mint ahogyan azt a rájuk települt iparágak sokszínűsége is mutatja.
Már megint a tévé Értéket kellene közvetíteniük a közszolgálati tévéknek, különösen ebben az értékvesztett, cél nélküli világban, ám nem mindig képesek erre, mert vagy rossz időben (éjszaka beszerkeszteni egy Müller Péter beszélgetést vagy egy művészfilmet, nagy hiba), vagy rendszerint a tálalás is hagy maga után kivetnivalót. Miért kell a Magyar Televíziónak másolnia a kereskedelmi csatornákat? Képmutatás lett "Az értéket közvetítünk" szlogen.
Csak szépen, lassan Manapság mindenki mindent megtesz azért, hogy egyéniség lehessen. De mi ennek az ára és milyen jövő képzelhető el így?
Karácsonyi mese Miért is mész oda? Hiszen telefonon megbeszéltünk mindent. Ugyan csak pár szóban, rövidre fogva, egyértelműen, ahogy szoktuk, mellébeszélés nélkül. Akkor mi a fenének mész mégis? Az ajándékért? Ugyan már! Annyira mindegy, hogy egy porfogóval több vagy kevesebb van otthon, nem? Majd felajánlom neki azt, hogy kisegítem, hisz én nem vettem neki semmit. Örülni fog. Vagy nem. Vajon elfogadja? Nem, nem hiszem, nem úgy ismertem meg. Majd meglátjuk. Remélem, utoljára jövök fel ezen a lépcsőn. Remélem tényleg utoljára.
Design a KINOban A Budapest Design Meetup előadás sorozata e héttől indul a KINOban, ahol sikeres alkotók, designerek beszélnek fontos projektjeikről és szemléletükről.
Ha nem citrom, akkor mi? Valamelyik éjszaka kapcsolódtam be az egyik televízió betelefonálós játékába. Nem terveztem, hogy végignézem, de hajtott a kíváncsiság - az álom helyett -, hogy vajon mi lesz a vége, nyer-e valaki, elviszi-e a kihirdetett nyereményt, igazi-e ez az egész. Érdemes volt várakozni.

---

Oszd meg, ha tetszett!