|
 Sorozatunk mai epizódja két vitatott és sokat emlegett személyiséggel foglalkozik. Az egyik Ferenc József, akinek nevéhez a magyar köztudatban egy egész korszak - a dualizmus kora (1867-1918) - fűződik, a másik a tragikus sorsú utolsó magyar király, IV. Károly. Mindketten Habsburgok voltak, s mindketten a Monarchia fennmaradására tették fel az életüket.
Ferenc József (1930-1916)
Ferenc József halála, idős korából fakadóan, nem jelentett váratlan hírt. 1916. november 20-án heveny rosszullétre panaszkodott; légcsőhurut-gyulladásából tüdőgyulladás lett, de az öregemberként is makacs uralkodó orvosai kérlelése ellenére sem volt hajlandó felhagyni a megszokott, rutinszerűvé vált munkával. Halálának napján, november 21-én hajnalban 38.1 fokos láza ellenére már fél négykor az íróasztal mögött görnyedt. Ebéd után már 39.5 fokos láza volt, de dolgozott tovább, rendületlenül. Este hétkor ágyba dugták a már méltatlankodni is alig képes, nagybeteg császárt. Álmában halt meg, este kilenc után öt perccel, 86 éves korában.
IV. Károly (1887-1922)
A trónörökössel azonban más volt a helyzet. Ő egy rendkívül zavaros politikai helyzetben igykezett példamutató uralkodó lenni. A Monarchia felbomlása után puccsot megkísérelve szeretett volna visszatérni az uralkodó székbe, de Horthy elutasító válasza miatt és az antant ellenkezéséből fakadóan száműzetésre kényszerült. A királyt és családját Madeira szigetére vitték. Szegénységre kárhoztatva egy puritán házban élt családjával. A mostoha körülmények (nyirkos, hideg lakhely) miatt halálos betegség támadta meg. Egyes források influenzát, mások tüdőgyulladást emlegetnek, melynek következtében szíve felmondta a szolgálatot. Haláltusája mintegy három hétig tartott: köhögött és erős légszomj kínozta. A szemtanúk szerint Károly panasz nélkül vállalta tengernyi szenvedését, és halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, akik sorsának részesei voltak. Végül 1922. április 1-jén hunyt el, 35 éves korában. Földi maradványait a Nossa Senhora do Monte (Hegyi Miasszonyunk) szentélyben helyezték végső nyugalomra. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: “Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
