|
 Csodálatos nyelvünk néhol szőrszálhasogató dilemmákba kergeti precíz használóit. Sorozatunk ma is ezek tisztázásra tesz kísérletet. Terítékre még mindig nem a helyesírás, csupán a nyelvhelyesség kerül. Mielőtt első olvasás után bárki is a szívéhez kapna, megnyugtatásképp előrebocsátom: ez már valóban a haladó szint.
Ami, amely
Mindenekelőtt néhány igen gyakori pongyolaságra hívom fel a figyelmet. Ezek között az első az ami és az amely névmás hibás használata. Egy magára valamit is adó szövegben a kettőt szigorúan meg kell különböztetni a következő, szinte mindig alkalmazható alapszabály szerint:
Az amely a mellékmondat alanyára utal vissza, így konkrétan meghatározott dolgot kapcsol főmondathoz:
Kétszer kell megadni a jelszót, amellyel később azonosítani tudjuk magunkat.
Itt látható az a gomb, amely az ablak bezárására szolgál.
Az ami viszont közelebbről meg nem határozott, általában főnévvel meg nem nevezett dolgok vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza:
Kétszer kell megadni a jelszót, ami azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük a félregépelésből adódó kellemetlenségeket.
Félkövérré változik minden, ami korábban normál betűtípusú volt.
A személyre vonatkozó aki névmás élettelen megfelelője tehát az amely, és nem az ami.
Főnévi igenevek
Másik hasonlóan általános lazaság a „csupasz” főnévi igenév. Lássuk:
Egy közgazdásznak nehéz lenne ezt megválaszolni.
Ebben a példában nem lehet tudni, hogy a választ a közgazdász adja, vagy ő kapja. Szerencsére a magyar főnévi igenév ragozható, és így elkerülhető a félreértés: megválaszolnia, megválaszolnunk.
A fenti példában a csupasz főnévi igenév értelmi zavart okoz, de a ragozott alak olyan esetekben is elegánsabb, amikor a hiánya nem vezet félreértéshez.
Mondatkezdés
Ahogyan éssel nem kezdünk mondatot, ugyanúgy az azonban, viszont, illetve szavaknak sincs semmi keresnivalójuk mondat elején.
Rövidítések
Rövidítéseket, ha csak egy mód van rá, ne használjunk. Inkább írjuk ki a például, illetve, lásd szavakat, mintsem a rövidített pl., , ill., l. alakjukat használjuk. Az stb. természetesen mehet, mert erre nincs más lehetőség (illetve elvileg ki lehet írni, hogy „s a többi” (három szó!), de ez nem olyan szerencsés). Az ún., vö., ti. rövidítések is nyugodtan használhatók.
Forrás: Koblinger Egmont-Tímár András: Fordítási írtmutató szabad szoftverek magyarításához. Szerkesztette: Reha László
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
