A kőzet természetes keletkezésű, szilárd anyag, amely különféle ásványokból áll. A különféle kőzettípusok általában többféle ásványfázist tartalmaznak, ezért összetételük kémiai összegképlettel nem írható fel. Léteznek gyakorlatilag egyetlen ásványfajból felépülő kőzetek is.

A klasszikus definíció szerint az ásvány a földkéreg természetes és szervetlen eredetű, homogén, szilárd, meghatározott kémiai összetétellel jellemezhető, kristályos szerkezetű építőeleme. Az ásványok tanulmányozásával az ásványtan vagy mineralógia tudománya foglalkozik. A helyesbítés kedvéért meg kell említeni, hogy nem csak a földkéreg tartalmaz ásványokat. A vízmelegítésre használt edényben ugyanolyan kalcit rakódik le, mint amilyen a természetes keletkezésű mészkövet is felépíti. Számtalan élőlény biológiai folyamatok révén mész- vagy kovaanyagú vázat választ ki, tehát vázelemeit szerves eredetű ásványok alkotják. Az alaki tulajdonságok szempontjából az ásványok v. kristályosak v. alaktalanok. Alaktalanok azok, melyek nemcsak hogy szabályos külső alakot nem mutatnak, de még belső szervezetükben sincs semmi szabályosság. Az alaktalan ásványok külseje a helyhez és a viszonyokhoz mért és ezért sokféle utánzó alakban találhatók. Alaktalan ásvány például az opál. A kristályos ásványnak mindig megvan az a sajátsága, hogy vagy síklapokkal határolt alakban -kristályban terem, vagy pedig belső szerkezetében van bizonyos szabályosság, az vagy leveles, rostos, szálas, szemcsés, amikor szerkezetét röviden kristályosnak szokták mondani.

A kristály olyan egységes összetételű test, melynek anyagát összetevő molekulái bizonyos szabály szerint vannak elrendezve és amelynek fizikai sajátságai annak következtében a párhuzamos irányokban ugyanazok, a különbözőkben eltérők. A kristály mindig akkor képződik, midőn valamely anyag mozgó állapotából mozdulatlan, vagyis merev állapotba jut, vagyis a gáz- vagy gőzállapotból, illetőleg folyós állapotból a szilárd állapotba. Így jöhet létre kristály szublimáció által (vulkáni vidékeken), vagy midőn két gáz vagy gőz úgy hat egymásra, hogy nem illanó test az eredmény, mely szilárd alakot ölt (lávában vagy vulkáni kőzetek hasadékaiban gyakori vasfény kristályok víz-, gőz és vas-klorid egymásra való hatása következtében képződnek); vagy az izzón folyós test lassú lehűlése alkalmával; két folyós testnek egymásra való hatásakor; oldatból az oldó anyag elpárolgásakor, vagy pedig az által, hogy egy más anyag az oldatban levő anyagot kicsapja, kristályosodásra kényszeríti. Gondoljunk csak a méz kikristályosodására!

Korábban a kristályokat szabályos, síklapoktól határolt egynemű, vagyis homogén összetételű szervetlen testnek tartották, melynek alakja és anyaga között benső, törvényszerű összefüggés van. Manapság viszont különféle észleletek arra a feltevésre vezettek, hogy a külső szabályos alak nem okvetlenül szükséges sajátja a kristályoknak és hogy a szilárd összefüggés sem tartozik okvetetlenül a kristály forgalmához, észlelvén folyékony kristályokat is. A kristályok sajátságaival, keletkezésük folyamatával, törvényeivel, változásaival foglalkozó tudomány a kristálytan vagy krisztallográfia.

A fémek többnyire kristályos testek, így a vas, réz, ólom, cink, arany, ezüst, platina a reguláris; bizmut, antimon és arzén a hexagonális; a cink a hexagonális és reguláris, az ón a tetragonális rendszerben kristályosodik. A gyémánt, a legbecsesebb drágakő, tulajdonképpen nem egyéb, mint a legtisztább szén szabályos rendszerbeli kristályokban.

A kristályok magukban hordozzák a kozmikus világ rezgéseit, sugároznak valami ősit, valamit, amit ma már természetfelettinek hiszünk, holott nagyon is természetes. Rezgésükkel energiát tudnak átadni, közvetíteni vagy harmonizálni, így fejtik ki gyógyító hatásukat. A kristályok közül a kvarckristály az egyik legnépszerűbb a gyógyászatban. A gyógyítás mechanizmusát, végeredményét a szervezetben előforduló valamennyi életfolyamatért illetve jelenségért felelős ásványi anyag és kristályszerkezet kölcsönös együtthatása adja meg. Az ásványoknak állítólag fizikai és lelki hatásuk egyaránt van. A fő kérdés már csak az, hogy milyen ásványt alkalmazzunk? Bizonyos újságok mindegyike napirendre tűzi ezt a témát, például az állatövi jegyekhez kötve. A Feng-shui az egyes életterek megerősítésére más és más ásványokat, féldrágakövet ajánl. A kristályterápia lényege, hogy az ember testére különböző köveket raknak, melyek állítólag energia mezőt hoznak létre, és ezzel segítenek a beteg szervezetnek a gyógyulásban. Kedves olvasó, remélem most nem fog azonnal valamelyik szaküzletbe szaladni, hogy ilyen és ilyen problémája van, melyik ásvány javallott arra? Minden embernek meg van a maga saját köve - és akármilyen furcsán is hangzik - az megtalálja majd az illetőt. Mindenestre semmiképp ne várjuk, hogy majd az a kristály megváltoztat bennünket, vagy az életünket. Ahhoz nekünk magunknak is tennünk kell valamit ennek érdekében, a jól ismert mondás szerint: „Ha segítek magamon…” Ha valamilyen problémánk van, érdemes előbb megtalálni a probléma forrását bármilyen nehéznek is tűnik kideríteni vagy beismerni. Saját magunk emelte korlátokon vagy falakon nem hinném, hogy egy kő rezgései át tudnának hatolni. Mindenesetre ez a kis tárgy talán elősegítheti azon pozitív gondolatokat, amelyektől ha kicsit is, de jobban érezzük magunkat, ahogy azt már egy szerzőtársunk is boncolgatta.