|
 A következő ismeretterjesztő esszében az emberi egyedfejlődés (ontogenézis) születés előtti (praenatális) és postnatális (születés utáni) szakaszainak bizonyos fejezeteivel szeretném megismertetni mindazokat, akiket érdekel, miképpen "keletkezik" minden humanoid földlakó. Nem célom a tudományos szakzsargon túlzott használata, ám lesz, ahol ez elengedhetetlen. Régi középiskolai biológiatanárom, Szabó Emőd előtt tisztelegve megpróbálom e rendkívül figyelemre méltó témát érdekesen, ugyanakkor a szakszerűség védjegyével ismertetni nektek.
Induljunk el klasszikusan: minden emberélet két részből adódik össze: egy női petesejt és egy férfi hímivarsejt nászából. Ha létrejött a sikeres találkozás, új élet kezdődik; a megtermékenyült petesejt - ezt követően már zigóta - osztódásnak indul, barázdálódik. Minden egyes sejtben ott van már az új egyed saját DNS-e, s a megtermékenyülés pillanatában neme is eldőlt. (Specifikusan emberi ettől is, hiszen 23 pár kromoszómát hordoz remélhetően, kizárva az esetleges genetikai rendellenességeket. Ha nő XX, ha férfi XY.) Kezdetben nem annyira a minőségi, mint inkább a mennyiségi változások dominálnak. Kialakul a szedercsira állapot, és a mérföldkőnek számító hólyagcsira állapot (a megtermékenyítést követő 72 órában a megtermékenyített petesejt, a zigóta 2, 4, 8, 16, 32, 64 sejtre osztódik.) Ez utóbbi fontossága abban mérhető, hogy ekkor kezd el a mennyiségi változás minőségi felé is elmenni. A hólyagcsirában a sejtek koncentrikus elrendeződésbe kezdenek; eredménye többek között 2 üregszerű képződmény lesz: fölül az amnionüreg, alul pedig a szikhólyag.
 Mindeközben a petesejt vándorol a méh irányába (ugyanis a megtermékenyülésre valamelyik petevezetékben kerül sor, attól függően, éppen melyik oldali petefészekben következett be a tüszőrepedés, a peteérés). A 8-16 sejtből álló embrió már a méhbe kerül, majd a fajra jellemző típusú ún. lyticus aktivitással beágyazódik az endometriumba, az anyaméh nyálkahártyájába, a megtermékenyülést követő kb.11-14. napon. Ettől kezdve úgy is értelmezhetjük az embriót, mint önálló életet. Itt fel lehetne tenni azt a kérdést, ami alcímként is szerepel : mitől ember az ember? Mert ugyebár más állatoknál is hasonlóképpen történik mindez; hiszen annak idején mindenkinek jól belevésték a fejébe: az ember filogenezise során végigjárja az ontogenezis (törzsfejlődés) fokozatait. Továbbá azt is tudjuk, az embert az állatvilágból többek között, s legfőképp a gondolkodás képessége, a nyelv és beszéd tudásának birtoklása emelte ki. Hátterében egy olyan bonyolult szervező, irányító, ellenőrző mechanizmus áll, amit egyszerűen idegrendszernek nevezünk.
Most kanyarodjunk vissza a hólyagcsirához. Mert ha összevetjük e csirát és az agyunkat, még mérföldekben mérhető a kettő közötti különbség. S ha belegondolunk, hogy szerkezetét tekintve a 2. héttől az embrionális, ill. magzati élet 3 hónapjának végére ez a különbség kevés kivétellel szinte teljesen megszűnik, akkor érthetővé válik számunkra, micsoda csodálatos sebességű változás megy végbe e rövid idő alatt. Az anyaméhbe történő beágyazódást követően a szervek is fejlődésnek indulnak Ha a szervek fejlődésének a kezdetét nézzük, a következőket láthatjuk: kb. 3-4 hetes korig létrejön:
- az agykezdemény,
- a szemhólyag és lencsehólyag,
- a szívcső és szívműködés,
- a tüdőtelep, a májtelep,
- a hallólemez, a pajzsmirigy,
- a vörösvértest-képzés.
Ábra: A hólyagcsira a méh nyálkahártyájába történt beágyazódása után. A - amnionüreg; C - szikhólyag
A következőekben az emberi idegrendszer kialakulását és fejlődését foglalom össze vázlatosan. A hólyagcsira 2 ürege, az amnionüreg és a szikhólyag membránjainak (sejtfal) találkozásánál, az amnionüreg felől a membrán megvastagodik, s 3 lemez jön létre:
- ectoderma - külső (az amnionüreg felőli),
- mezoderma - közbülső,
- entoderma - belső (a szikhólyag felőli).
E három lemezből alakul ki az ember. Idegrendszere az ectodermából fejlődik ki. Az ectodermából a chorda dorsalis indukáló hatására kialakul a velőlemez. Ez a velőlemez begyűrődik, besüllyed az ectodermába, létrehozva a velőcsövet. A velőcső kezdetben tagolatlan, majd záródása után a feji végén kialakulnak az elsődleges agyhólyagok, szám szerint három :
- a prosencephalon (előagy),
- a mesencephalon (középagy),
- és a rhombenchephalon (utóagy).
Röviddel ezt követően kialakulnak a másodlagos agyhólyagok. A prosencephalonból kialakul a két telencephalon (végagy) és a páratlan diencephalon (köztiagy) hólyag, míg a mesencephalon változatlan marad. A rhombencephalon differenciálódásából kialakul a myelencephalon és a metencephalon. A későbbiek során a telencephalon hólyag differenciálódásából alakul ki a nagyagykéreg (cerebrum) és a kéreg alatti fehérállomány, valamint a szaglóagy, a törzsdúcok (bazális ganglionok), az amygdala és a hippokampus. A diencephalonból alakul ki a thalamus, valamint a meta-, epi-, hypo-, és subtalamus valamint a szemhólyag. A mesencephalonból alakul ki a híd (pons) és a kisagy (cerebellum), a myelencephalonból pedig a nyúltvelő /medulla oblongata /. Az agyhólyagok üregéből alakulnak ki az agykamrák (ventriculusok). pontosan négy. Ám eddig az idegsejtekről még szó sem esett, az idegrendszer egyik legfontosabb funkcionális elemeiről, melyek által gondolkodunk. Ez lesz többek között a következő rész tartalma is.
Bízom benne, nem elriasztottam az eddig e témakör iránt érdeklődőket, hanem valamelyest kielégítettem kíváncsiságukat.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.