Az embereket már a legkorábbi időktől kezdve foglalkoztathatta a minden szempontból ideális partner megtalálásának lehetősége. Vallások, kultúrák sorát és számos tudományos, illetve féltudományos fórumot azóta is lázban tartja a tökéletes társ létezésének kérdése. Elképzelhető -e az, hogy van egy személy, akit a sors nekünk rendelt? Életfeladatunknak tekinthetjük -e azt, hogy megtaláljuk őt? A Prokontra kitekint a világba, és megkísérel közelebb juttatni bennünket a válaszhoz.

Az asztrológusok már ma is meg tudják állapítani, hogy két ember között harmonikus vagy diszharmonikus lesz-e a viszony úgy, hogy a partnerek születési konstellációját egymásra helyezik, és megvizsgálják az egyes planéták közötti szögállásokat. Ez azért is fontos, mert az egymással nem harmonizáló partnereknek sokszor gyermekük sem lehet.

(Mellesleg ennek a rejtélyes jelenségnek már tudományos bizonyítéka is van. A lombikbébi program tapasztalatai alapján “egymást taszító erők” fennállása esetén a férj spermiumai “menekülni” kezdenek, ahogy a petesejt közelébe érnek. Ugyanaz ismétlődik meg a testben, ami a lélekben történik.)

Különben a testszagból, a bőrünkből kipárolgó verejték illatából is messzemenő következetést lehet levonni az összeillőségre vonatkozóan. Az arab országokban olyan szigorúak az erkölcsök, hogy a házasulandók egymás kezét sem foghatják meg az esküvő előtt. A vőlegény azonban engedélyt kap arra, hogy megszagolja a mennyasszonyt. Ha véleménye szerint “nem szaglik jól", akkor elállhat a házasságtól.

A minden tekintetben tökéletes társ megtalálásának leghatékonyabb módszere azonban a “baserolás”. Ennek a zsidó hitközségben élők által jelenleg is gyakran alkalmazott eljárásnak a lényege, hogy földöntúli erők segítségét kérik a társlélek kiválasztásánál, így olyan emberek kerülnek össze, akik előzőleg már több életet is leéltek egymással.*

Raj Tamás főrabbi szerint a jiddis nyelvű „basern” (magyarosan baserol) szó jelentése: elrendel, tehát a zsidó néphit (és különösen a kabbala) szerint minden embernek van egy Isten által elrendelt párja, akivel azonban nem feltétlenül találkozik, noha tudattalanul is mindig (egy életen át) keresik egymást. Ezt a misztikus párkapcsolatot héber eredetű szóval zivugnak nevezik. Erről több népmese és sok kabbalista legenda szól.

A Magyar zsidó lexikon szócikke szerint "a zsidó néphit azt tartja, hogy házasságokat csak azok köthetnek jó szerencsével a földön, akiknek lelkét még születésük előtt az Isten párosította össze. Az Isten által kiszemelt hitvest zivugnak nevezik. Minthogy nem minden házasság szerencsés, fel kell tenni, hogy olykor olyan emberpárok kötnek egymással házasságot, amelyek nem Isten akaratából kapcsolták egymáshoz a sorsukat. Ilyen házasságban természetesen nem zivug a házastárs, és a viszonyuk ennélfogva nem tartós és felbomlik."

Az általunk oly nagyra becsült író, Márai Sándor vetette papírra a következő, igencsak mélyen érintő és lenyűgözően szép sorokat Az Igazi című művében, melyet a pro-kontra szellem nevében szeretettel ajánlunk olvasóinknak: "Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát azt, hogy nincsen igazi.

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."

Vannak, akik gyerekkoruktól fogva hiszik, hogy ha találkoznának egyszer a megfelelő partnerrel, őt akár háttal állva, sötétben is felismernék, bármilyen helyzetben. Vannak, akik nem hisznek az ideális társ létezésében. Úgy gondolják, semmilyen kapcsolat nem létezhet súlyos kompromisszumok nélkül, és ezek megkötését vállalják is. Én úgy gondolom, létezik a "tökéletes partner", és érdemes törekedni a megtalálására, sőt egyfajta belső imperatívusz rálelnünk egyszer. Viszont ebből a tökéletes társból, a "másik felünkből" nem csak egy létezik. Egynél jóval több ember alkalmas arra, hogy tartalmas és boldog kapcsolatban éljünk vele, de a rátalálás öröme így is rendkívül ritka. Azzal azonban bármelyikőnk egyetérthet, hogy kölcsönös megbecsülés és tisztelet híján a legcsodálatosabb ígéret is hamar - érzékeny emlék lesz csupán.

Források és további ajánlatok: 

*Kun Ákos: Ezoterikus körkép. http://mek.oszk.hu/00100/00111/00111.rtf

Magyar Zsidó Lexikon, Budapest, 1929. Szerkesztette: Újvári Péter

---

Oszd meg, ha tetszett!