Hogy pontosan mi épített ki bennem allúziókat a moziban nézhető filmekkel szemben, nem tudom megmondani. Évek óta ott tartok, hogy erővel kell elvonszolni filmszínházba. Talán a zacskócsörgetős, köhögős, beszélgetős, kólaszürcsölős kultúránk tartott otthon, és itt még csak a felszínt kapargatom. Komoly ajánlás híján inkább az ücsörgést választottam, úgy vélve, hogy a bizonytalan és jó eséllyel deprimáló élmények helyett inkább a stabil kapaszkodókat választom, mint mondjuk a főzés, olvasás vagy séta a ház körül. Aztán legutóbb győzött a szelid rábeszélés, és blindre beestünk a Művészbe, a Megetetett társadalom című filmet megnézni. Én pedig úgy vagyok konzekvens, hogy amennyiben elvárom az ismerőseimtől a tisztességtelenül figyelemfelkeltő ajánlásokat, akkor viszont is tartozom ennyivel.

Mindenki másként rezonál az őt ért ingerekre. Van, akit felpofozhatunk, mégsem szalad el, sőt annál jobban ragaszkodik; más a simogatást sem tűri, ha nem a szájíze szerint való. És jó mozit csinálni is rizikós dolog, pláne manapság. Nagy kérdés, hogy le vannak -e fokozva az emberek az amerikai akciófilmek és brazil szappanoperák szintjére, mert ezek jelentik a biztos profitot, vagy esetleg van igény kritikusabb, gondolkodóbb nézőpontok felvillantására is. Nem akarok hazudni, és úgyis mindenki tudja: igenis a profit a cél, akár egy film megalkotásakor is. Viszont jó ötletnek tűnik, és megelőlegezett bizalomnak, ha egy rendező arra teszi fel a joker-t, hogy olyan filmnek is lesz elegendő nézettsége, amely az életünket alapjaiban meghatározó törvényszerűségek után kutat.

Kaja - nem kell túlbonyolítani, tulajdonképpen mit eszünk, mivel etetnek bennünket, hogy mások gazdagok legyenek - ez a részben dokumentum-jellegű film erről szól. Az etikátlan tömésről széles mosoly kíséretében, a vastag profit reményében. Hogy legyen boldog a vevő, mivel egy agyonreklámozott, menő hamburgert fogyaszt, ami ráadásul a kémcsövek alapján ízletes is; és legyen boldog az eladó is, mert a hajmeresztően alacsony önköltség busás profitot hoz. Nos számomra alapképlet, hogy a minőségnek ára van. Ha valaki olcsón akar jót enni, annak le kell költözni egy vidéki parasztcsalád közelébe - nem szégyen amúgy - és ott még talán megízlelheti végre, milyen a Tej, a Kenyér, a Hús.

A Megetetett társadalom röviden azt kommunikálja, hogy mi piszokul át vagyunk ám vágva, és átvághatóságunk leggyengébb láncszemeinken keresztül valósul meg: hiszen ízlelőbimbóink fogságában vergődünk, és igazabbnak hisszük a televízió világát, mert többnek érezzük magunkat azáltal, ha a reklámok diktátumai szerint élünk. Ősi a PR. A régi rómaiak pontosan tudták ezt: panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszi játékokat. A népnek ennyi kell. A film ennek a mechanizmusnak mutatja be modernkori mutációit: multicégeket, állásukat féltő felsővezetőket, erkölcs és pénz ütközését, növekvő fekáliatartalmú hamburgereket és aggodalmas tekinteteket a profit csökkenése miatt. Aztán a mosoly eltűnik, a hulladék megmarad.

A film igen sok globális problémát érint, szinte mellékesen, mégis nagyon kiszámítottan: az illegális bevándorlók keserves helyzetét, a minőségtelen ételeket, az állatkínzást, a környezetvédelmet, a lebutított társadalmat, a vágóhidak drámáját, az emberi psziché tűrőképességét, a gépszíj húsba vágását és alternatívákat ennek elkerülésére.

A Prokontra által nagyra becsült Bruce Willis kiélezett dialógusa egy multicég felsővezetőjével a film egyik legzseniálisabb és legelgondolkodtatóbb jelenete. Önmagában elviszi a filmet, ami pedig ennél sokkal többről szól. Willis úgy tűnik szívesen vállal fel negatív szerepeket (Sakál), és bármihez is adja a nevét, elismerést ébreszt. Ám mivel a hatalmas pénzek vonzásában elkopik az erkölcs, a néző joga eldönteni, melyik istennek hódol be. Merthogy világunk lassan politeista lesz: a morál, a szeretet, a tisztelet és a hűség mellett új istenek is megjelentek, és pénznek hívják kezdőbetűit. Hogy mi kinek gyújtunk a lelkünkben gyertyát, az kizárólag rajtunk múlik. A legtökéletesebb marketing sem üt rést azokon, akik a természetben, a természetes és etikus életmódban hisznek. Ez a film ezeknek a kérdéseknek az újra- és továbbgondolására kínálkozik jó lehetőségnek minden amerikanizált panele mellett. És talán éppen ezért hadd fejezzem be a hiteleséggel, bárkinek szeretettel ajánlom: ez a film nem lesz kidobott két óra az életéből. 

 Egy jó link: http://www.youtube.com/watch?v=iID9zK7Nahs

---

Oszd meg, ha tetszett!