Dr. Flip Homansky, a Nevadai Atlétikai Bizottság (NSAC) helyettes titkára és az NSAC vezető ringorvosa a következőkben foglalja össze, amit tudnunk kell a dehidratáció küzdősportolókra leselkedő veszélyeiről. "Gyakran megkérdik tőlem, hogy mi a legalkalmasabb a küzdelmek alatti folyadékveszteség pótlására? A válaszom erre az, hogy nem a folyadék típusa a mérvadó, hanem az, hogy a fighter megfelelően hidratált szervezettel álljon ki a küzdelemre, és eleget igyon (bármit), hogy elkerülje a kiszáradást. A bokszban például - kis túlzással - nagyon sokáig csak arra használták a vizet, hogy a fogvédőt öblítsék vele. A vizesflakák is azért álltak készenlétben a szorítósarokban, hogy lelocsolhassák a pihenő harcost. Én azt mondom, nem érdekel, hogy mennyi vizet öntenek a sportolóra, legalább a bőrén át is felszívódik valamennyi."

Ámulva látom, néha mekkora pocsolyák keletkeznek a szorítósarkokban. Komolyan mondom, hogy láttam olyan ring-sámlit, amely megvetemedett az állandó eláztatástól! A kiadós locsolás után pedig általában óvatosan kiöblíti a száját a fighter és rutinosan kiköpi a vizet egy vödörbe.

Egy átlagos méretű férfi teste kb. 50 liter vizet raktároz és óránként 1-2 litert képes veszíteni. Ez 1-2 kilós súlyvesztést jelent. A kiszáradás gyorsan felléphet, és ez azért lényeges, mert a teljesítmény ezzel párhuzamosan romlik. Termoregulációnak nevezzük a test hőcsere szabályozó képességét. Ez a képesség az alany megfelelő hidratációjától függ. Ha a test belső hőmérséklete emelkedik, akkor a sportoló már nem képes csúcsteljesítményt nyújtani.

A kiszáradás fokozatai:

- minden elvesztett liternyi folyadék 8-al növeli a szívverések számát egységnyi időre vetítve

- a szív által kipumpált vér mennyisége percenként 1 literrel csökken

- a belső hőmérséklet 0.3°C-al nő

- 1%-os dehidratációnál csökken a teljesítmény

- 4%-os dehidratációnál a teljesítmény 20-30%-kal esik vissza

- 5-6%-os dehidratációnál a további termoreguláció leáll, gyengeség, kimerültség érkezik

- 7%-os dehidratációnál: ájulás

A kulcs:

megfelelően hidratált állapotban maradni! A küzdelemre olyan tökéletes folyadék és elektrolit egyensúly állapotában álljunk ki, amennyire csak lehetséges! Ha az összecsapás előtt jelentősen fogytunk, vagy erősen fogyasztottunk a mérlegelésre, akkor ez majdhogynem lehetetlen.

Minden fokozott megterhelés előtt igyunk legalább fél liter vizet! Különösen menetek között és küzdelem után fontos a megfelelő folyadékpótlás. Úgy gondolom, hogy az igazán fontos dolog az, hogy igyunk. Hogy mit? Az már másodlagos. A víz tökéletesen megfelel a célnak.

Nem ellenzem, ha valaki elektrolit készítményt akar fogyasztani (pl. Gatorade), de ezek a termékek nem kifejezetten küzdősportra alkalmasak. Ezek az italok főleg vízből és elektrolit-, szénhidrát-kombinációból állnak. A szénhidrátok tudvalévőleg a gyomor kiürülésének folyamatát lassítják. Ekkor a víz belekből történő felszívódása is lelassul. A szénhidrátbevitel kifejezetten a 90 percnél hosszabb megterhelések esetén előnyös. A leghosszabb küzdelem sem tart ilyen sokáig...

A küzdősportolóknak arra van szükségük,

hogy megfelelően hidratált szervezettel lépjenek ringbe, és a harc alatt pótolni tudják az elveszett folyadékot. Nem hiszek az elektrolitokban az ilyen rövid ideig tartó intenzív sporttevékenység alatt, ám ártani nem árthat. A szénhidrátok azonban már csökkentik a vízpótlás hatékonyságát. Ha a fighter mindenképp Gatorade-et akar inni, akkor én felhígítanám a helyében vízzel! Az ital legyen enyhén hűvös, semmi esetre sem forró vagy jéghideg!

A sportolónak fel kell készítenie a szervezetét erre az "ivó-szisztémára"! Sose erőltessük valakire ezt a rendszert küzdelem alatt, ha erre nem készült fel, ha edzés alatt nem így gyakorolt! Ha az edzés intenzív szakasza hosszabb egy óránál, akkor már jöhetnek az elektrolitok!

---

Oszd meg, ha tetszett!