Sorozatunk mai epizódja a nyelvhelyességről egy még kényesebb kérdésre vált át, ez pedig a helyesírás. Szívem szerint online kurzusokat tartanék honfitársaink helyesírási készségének fejlesztése céljából, na de ez a mi lehetőségeinket meghaladja. A Prokontra ezúttal arra vállalkozik, hogy a gyakran előforduló, tipikus helyesírási hibákra felhívja a figyelmet néhány könnyen alkalmazható szabály segítségével.

1. Akkor kezdjük a legdurvább dolgokkal: gyakran használt és folyamatosan elrontott szavakkal. Tessenek figyelni - ezek itt a helyesek lesznek!

muszáj, valószínűleg, higgyük, hagyja, mindig, szőlő, szívesen, hegedül, mondd el, fenséges, bátyja, együtt, belőlem, bocsásd meg, efféle, ejtsd ki, Nobel-díj, Keleti pályaudvar, e-mail 

2. Íme a kiejtés szerint írásmód gyöngyszemei, koncentrálva a könnyen megjegyezhető szabályokra :

- Egyes szavaknak minden alakjában hosszú a szókezdő, illetőleg a szóbelseji í, ú, ű: íz, ízes, íznek; szín, színes, színez; szív, szíves, szívből; hús, húsok, húsból; súly, súlyos, súlya; új, újság, újra, újabb; gyűjt, gyűjtemény, gyűjtjük; hűs, hűsít, hűsek; tű, tűk, tűvel; stb.

- A melléknevek végén mindig hosszú ú, ű van: domború, homorú, hosszú, savanyú, szomorú; gömbölyű, gyönyörű, könnyű, nagyszerű, szörnyű; stb

- Számos szó a toldalékos alakok többségében is megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, s csak néhány származékban váltja rövidre: zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék; – húsz, húszat, húszas, de: huszadik, huszad, huszon-; – tíz, tízen, tízes, de: tized, tizen-; stb. – ír, írok, írás, írat (ige); de: irat (főnév), iroda, irodalom; stb. – bújik, bújjon, bújócska, bújtat; de: bujkál, bujdosó; stb. – dűl, dűlt, dűlve, dűlő; de: düledezik, dülöngél, dülleszt; stb.

- Mindig hosszú a magánhangzója az alábbi szóelemeknek:
-az -ít, a -dít és a -sít igeképzőnek: épít, építmény, tanít, tanító, buzdít, buzdítás, mozdít, mozdítva, állandósít, állandósítani stb.;
-az -ú, -ű, -jú, -jű melléknévképzőnek: négylábú, egyenáramú, fehér falú, mérsékelt árú, bőkezű, jószívű, nagy kiterjedésű, tiszta vizű; hosszú szempillájú, erős rugójú, éles elméjű, lapos tetejű; stb.;
-a főnevek -tyú, -tyű és -ttyú, -ttyű képzőféle végződésének: fogantyú, sarkantyú, billentyű, töpörtyű, dugattyú, szivattyú, csengettyű, pörgettyű stb.;
-a -ból, -ből, a -ról, -ről és a -tól, -től határozóragnak: szobából, erdőből, házról, tetőről, fától, víztől stb.;
-a honnan? kérdésre felelő névutók ragszerű -ól, -ől végződésének: alól, elől, felől, mellől

- Mindig rövid a magánhangzója az alábbi szóelemeknek:
-az -ul, -ül és a -dul, -dül igeképzőnek: gyógyul, gyógyulás, kerül, kerület, fordul, fordulva, pezsdül, pezsdülő stb.;
-az -ul, -ül és a -stul, -stül határozóragnak: magyarul, például, feleségül, végül, ruhástul, családostul, cipőstül, csőstül stb.;
-a névutók és a határozószók -ul, -ül végződésének: alul, hátul, belül, felül és fölül, közül, mögül, keresztül, nélkül stb. (kivéve: túl);
-a -szor, -ször határozóragnak: háromszor, hússzor, ötször, többször stb.;
-az időhatározó -kor ragjának: éjfélkor, hatkor, szürkületkor, nyolc órakor stb.;
-az -ig határozóragnak: városig, hazáig, holnapig, négyig, mindig stb.;
-a toldalékos szóalakok végén levő i-nek: esti, kecskeméti, házai, kertjei, kérdi, nézi, dalolni, írni, öklömnyi stb.

A Prokontra a sorozatot folytatja, és bármilyen jellegű nyelvhelyességi, illetve helyesírási kérdésre készséggel és online válaszol!

---

Oszd meg, ha tetszett!