|
 A Prokontra újra kitenkint a világba. Klima András tagtársunk 2006-os Balin készített képeivel merülhetünk el - a szó szoros értelmében is - ebben a fantasztikus világban. András búvárkodni volt Indonéziában, mindazonáltal nem csak tengeri és tenger alatti, hanem szárazföldi képekben is gyönyörködhetünk. A mai Indonézia területét nem kevesebb, mint 13 677 sziget alkotja, ebből 6044–nek neve is van. Lakosságának túlnyomó többsége a 150 népcsoportra oszló maláj (indonéz) népeséghez — szundai, madurai, riau, batak, bali stb. — tartozik, de élnek itt még őslakó dajakok (Borneón), pápuák Nyugat–Iriánban, valamint kínaiak is. A maláj népesség az Kr. e. IV–III. évezredben kezdte benépesíteni a szigeteket, s alakította ki apró államait, ám az első írott emlékeik a Kr.u. 9. századból Sanur környékéről származnak. Ebből az időszakból már sok olyan nyom is található, amely a mai arculatot meghatározó termelésre (árasztásos rizstermesztés) és életmódra utal.
1292-ben, amikor Marco Polo elérte az indonéz szigeteket, tudósításában már Fűszer–szigetként emlegette Balit. Az 1500–as évek elején érkező a portugálokat – Portugália spanyol uralom alá kerülése után – az 1595 körül megjelent holland tengerészek szorították ki. (Egyedül az azóta függetlenné vált Kelet–Timor maradt birtokukban, 1976–ig.)
Az 1600-as évek elejére a hollandok kereskedelmi szerződéseket kötöttek a Jávai herceggel és megszerezték a fűszerkereskedelem ellenőrzését a portugáloktól. Cornelius Houtman holland kapitány a Holland Kelet-Indiai Társaság megalapítójaként érkezett, ám visszaindulásakor már nem elsőként tapasztalta az ideutazók közül, hogy legénységének fele nem szándékozik vele visszatérni Európába, annyira jól érzi magát Bali szigetén.
A szigetek szisztematikus gyarmatosítását az 1602–ben alakított Holland Kelet–Indiai Társaság kezdte meg: 1619–ben megszerzik a Maluku–szigeteket, majd kiterjesztik hatalmukat Celebesz, később Jáva szigetére. Batáviában alapítják meg közigazgatási központjukat, mely a hollandok őseinek tekinthető germán törzsről kapta nevét. (A mai Batávia Jakarta néven a 220 millió lakosú Indonézia 8 milliós fővárosa.)
A 17. századi németalföld virágzásának alapját éppen a saját hadsereggel és politikai előjogokkal rendelkező kereskedőtársaságok, a Holland Kelet-Indiai (1602) és Nyugat-Indiai Társaság (1621) biztosította, mely Holland-Indiából rizst, cukrot, borsot, szegfűszeget, fahéjat, nemes fafajtákat, elefántcsonot, gyémántot és ónt szállított Európába.
A 18. század elején a helyi uralom (Gelgel királyság) meggyengült Balin, a hollandok az oszd meg és uralkodj ősi techikáját alkalmazták a lomboki sasakok és a bali-i rajahok ellen saját hatalmuk fenntartására és az őslakosság módszeres kiírtására.
A 19. század során enyhült a gyarmati terror: a némi túlzással csak „etikus gyarmatosítás” néven szereplő korszak lényege az volt, hogy politikai jogokat adtak a bennszülőtteknek. Az 1918-ban összeülő holland-indiai parlament hatvan képviselőjének már fele indonéz volt, huszonöt holland és öt egyéb ázsiai mellett. A Népi Tanács pedig a törvényhozás tanácsadó szerveként működött.
A képek. Navigálás már a megszokott módon. Prev. Next.
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
