Az Anna Frank és családja életével foglalkozó kutatók egy eddig ismeretlen, képeket és dokumentumokat tartalmazó aktára leltek nemrégiben. Az egyik legismertebb  Holocaust áldozat megdöbbentő mementója ez, melyben azon adminisztráció követhető nyomon, melyben a Frank család megpróbál emigrálni a náci Németország területéről. Nem sikerült.

 Anneliese Marie „Anne” Frank (Frankfurt, Németország, 1929. június 12. – Bergen-Belsen, 1945. március) zsidó származású német lány, akit „Anne Frank naplója” címmel kiadott, a II. világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Naplóját, melyben családjáról és barátairól, érzéseiről, meglátásairól, azaz életéről írt, tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 1944. augusztus 1-ig.

1940 májusában a németek megtámadták és megszállták Hollandiát, és elkezdődött a zsidók üldözése. Margotnak és Annének, akik kitűnően tanultak és sok barátjuk volt, el kellett hagyniuk az iskolát a törvények miatt, kizárólag zsidó iskolába járhattak, így kerültek a Jewish Lyceumba. A zsidóknak, így nekik is sárga csillagot kellett viselniük.

Anne 1942. június 12-én tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba. A napló elején lévő emblémát néhány nappal később kicserélte apja képére. A naplóba úgy írta bejegyzéseit, mintha egy fiktív barátnőjének írt volna, ezért minden bejegyzése megszólítással kezdődik („Kedves Kitty!”)

1942 júliusában Margot behívót kapott a munkatáborba. A család a bujkálás mellett döntött, az Opekta épületébe, Otto Frank üzletébe, az amszterdami csatorna mellé „költöztek”. Otto Frank úgy tervezte, hogy innen Svájcba fognak menni a németek elől. A lakás az épület hátsó frontján volt. (Anne a naplójában ezt „Hátsó traktus”-nak nevezte.)

A bujkálásban Otto Frank négy régebbi dolgozója (Miep Gies, Viktor Kugler, Johannes Kleiman és Elli Voskuijl) segítette őket, a külvilággal való kapcsolatuk kizárólag rajtuk keresztül valósult meg. Nagyrészt tőlük tudták meg, hogy mi történik a világban, a háborúban. Tőlük kaptak mindent, ami a létfenntartásukhoz szükséges volt, élelmet, ruhát. Anne a naplójában meleg szavakkal emlékezett meg róluk.

Júliusban újabb bujkálók csatlakoztak hozzájuk, a van Pels család, novemberben pedig Fritz Pfeffer fogorvos. (A naplóban a van Pels család van Daan néven, Pfeffer pedig Dusselként szerepel.)

Anne olvasással és tanulással töltötte az idejét, Folyamatosan írta bejegyzéseit a naplóba, érzéseit, gondolatait a családról, a világról, a háborúról, a háború és a zsidóüldözés ellenére hitét nem adta fel.

Az utolsó bejegyzés időpontja: 1944. augusztus 1.

A család a náci hatalomátvétel után menekült el Németországból Hollandiába. Hollandiát a németek 1940 májusában lerohanták és megszállták, ettől az időponttól kezdve Anne és családja bujkált, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket. 1944. augusztus 4-én, reggel a rendőrök ismeretlen feljelentése alapján körbefogták a házat. Kérdezősködtek, elmentek, de később visszatértek és módszeresen átkutatták a házat, felfedezték a titkos épületszárnyat, a rejtőzködőket megtalálták és elhurcolták. Csak Miep Giest nem tartóztatták le. Westerborg-ba vitték őket, a Hollandia északi részén álló ideiglenes táborba.

Miep Gies később visszatért, és magához vette az ott maradt iratokat és személyes holmikat, köztük Anne naplóját is, bízva abban, hogy a háború után átadhatja a lánynak és családjának.

Anne és családja Westerborg-ból szeptember 2-án, az utolsó ilyen szerelvénnyel indult el Auschwitzba társaival együtt. Három nappal később érkeztek meg. A haláltáborban azonnal elkülönítették a nőket és a férfiakat egymástól, édesapját ekkor látta utoljára. Az átszállított személyek közül 549 embert, köztük gyerekeket is, azonnal a gázkamrába küldtek a nácik. Anne Frank ezt a szelekciót túlélte, magába zárkózott. Édesapjával kapcsolatban meg volt győződve arról, hogy a németek megölték.

Október 28-án a nők közül 8000-et, köztük Annét, Margot-t és Auguste van Pelset a Hannovertől északra elhelyezkedő bergen-belseni haláltáborba szállítottak át, Edith Frank Auschwitzban maradt.

1945 márciusában tífuszjárvány tört ki a táborban, kb. 17 000 fogvatartott meghalt. Röviddel később halt meg Margot, majd Anne is, pár héttel azelőtt, mielőtt a tábort 1945. április 15-én az angol csapatok felszabadították. Halálának pontos dátuma nem ismert, kutatások szerint március közepe felé lehetett.

Anne Frank híres írónő szeretett volna lenni. Naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. A napló azonban nem egy későbbi regény alapja lett, hanem a fasizmus szörnyűségének a mementója.

A háború után derült ki, hogy a nácik megszállásuk alatt 110 000 zsidót deportáltak Hollandia területéről, ezt 5000-en élték túl. Otto Frank is közöttük volt és visszatért Amszterdamba. Ott tudta meg, hogy felesége meghalt, valamint azt, hogy két lányát a bergen-belseni haláltáborba szállították, reménykedett benne, hogy túlélték és visszatérnek. 1945 júliusában a Vöröskereszt értesítette őt Anne és Margot haláláról.

Anne naplóját személyes dolgaikkal együtt Miep Giestől kapta meg. Rendszerezte az anyagot, majd elolvasta, később kommentárokkal egészítette ki, majd kiadta.

1963-ban Otto Frank és második felesége, Fritzi megalapította az Anne Frank Alapítványt Bázelben. Otto Frank a napló kiadásából származó jogokat halála után az alapítványra hagyta.

Otto Frank 1980 bekövetkezett halála után az eredeti napló, levelek, és más dokumentumok a Hollandiai Háborús Dokumentumok Intézetébe került, ahol 1986-tól nyilvánosnak minősítették, szabadon kutathatóvá tették.

Iskolák vették fel nevét, Magyarországon is, illetve színdarabokat írtak a történetből.

---

Oszd meg, ha tetszett!