A Prokontra újabb cikke Edward Zwick rendező/producer legújabb filmjét veszi bonckése alá, nem térvén el azon jó szokásunktól, hogy tevékenykedésünk során nem pusztán a film esztétikai/lelki élményét próbáljuk egy bizonyos szemszögből visszaadni, hanem annak történeti hátterét is megvilágítjuk. Legyen tehát teljes a kép. A film forog, s mi vele együtt távolodunk el attól a világtól, melyben élünk. A jólét és a biztonság világából. Cikkem írása közben megfordult a fejemben, vajon a filmművészet vagy a filozófia kategóriába kerüljenek-e jelen gondolatok. Végül a filmművészet mellett döntöttem.

"A nyolc éve kezdődött Sierra Leone-i polgárháborúban végrehajtott gaztettek brutálisabbak, mint a Koszovóban elkövetett bűnök" - nyilatkozta Mary Robinson, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) vezetője.

Az ország "sztárját", a 969 karátos gyémántot a Koidu övezetben fedezték fel. 1937-re évi egymillió karátot bányásztak, s 1960-ban az éves termelés a kétmillió karátot is elérte. 1930-tól 1998-ig megközelítőleg 55 millió karátot bányásztak hivatalosan Sierra Leonéban. 270-es USA dollárral számolva karátonként 1996-ban a gyémántokból származó összeg 15 billió! amerikai dollárra rúgott.

1935-ben a gyarmati hatóságok a De Beers` Sierra Leone Selection Trusttal (SLST) egy olyan megállapodást kötöttek, melynek értelmében a vállalat 99 évre előre megkapta az ország majdnem egész területére vonatkozó bányászati jogokat. Ettől függetlenül 1956-ra kb. 75000 illegális bányász tartózkodott Kono Övezetben, a gyémántlelőhelyek szívében, amely azt jelzi, hogy a rend és a jog nem okoz különösebb akadályt számukra a drágakövek csempészetében. A vevők és a csempészők főleg libanoni kereskedők voltak.

Mivel Kono és Freetown között az 50-es évek elején a biztonságot megerősítették, a libanoni csempészek a köveket Libériába szállították. Libéria fővárosában ekkor „gyémánt-boom” volt, ezért az antwerpeni és az izraeli gyémántkereskedők irodájukat Monroviába helyezték át.

A De Beers 1954-ben Monroviában vásárolt egy irodát, hogy jobban az ellenőrzése alatt tudja tartani a kereskedelmet. 1955-ben a gyarmati hatóság elvetette az SLST országos monopolját, bezáratta Yengema és Tongó mezőit, egy kb. 450 négyzetméteres kerületet.

1956-ban mindegyik bányászatra kiadott engedély magában foglalta, hogy bennszülöttek is bányászhassanak. Ezek az engedélyek főleg olyan libanoni kereskedők kezébe kerültek, akik már a századforduló idején letelepedtek Sierra Leonéba.

1968-ban, a függetlenséggé válás után hat évvel Siaka Stevens kerül a hatalomra. A populista miniszterelnök a gyémántokat és az SLST jelenlétét rövid idő alatt politikai célokra használja fel, felbátorítva ezzel az illegális bányászokat. Stevens félig-meddig bűnözői tevékenységekkel maga is bekeveredett az illegális gyémántbizniszbe. 1971-ben megalapította a National Diamond Mining Companyt (NDMC), ami egyben államosította az SLST-t. A továbbiakban így minden lényeges döntés a miniszterelnöktől, és annak jobb kezétől, a libanoni Jamil Mohammed üzletembertől származott.

Az 1970-ben több mint kétmillió karát exportálása 1980-ban 595000 karátra emelkedett, míg 1988-ban csak 48000 karát volt. 1984-ben az SLST a megmaradó részesedését a Jamil ellenőrzése alatt álló Precious Metals Mining Company (PMMC) részére adta el. 1985-ben Stevens megbukott, s Joseph Momoh lett az ország elnöke. Momoh egyenesen Jamil kezei között találta magát.

A hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig a libanoni polgárháború hatásai „tükröződtek” Sierra Leonéban. Számos libanoni milícia húzott hasznot Sierra Leone-i honfitársaik pénzügyi támogatásából és az ország gyémántjai mindegyik frakció számára fontos informális adóbázisnak bizonyultak.

Miután 1987-ben Jamil kénytelen volt elmenekülni az országból, a gyémántokhoz vezető út nyitva állt olyan izraeli „befektetőknek”, akik orosz és amerikai bűnöző családokkal álltak szoros kapcsolatban, illetve szerződéses viszonyban voltak az antwerpeni gyémánt kereskedéssel.

Nem sokkal később, hogy a RUF lázadói 1991-ben kirobbantották a polgárháborút, Momoh helyett katonai kormány jut hatalomra.

Ez persze nem vet gátat a RUF ténykedésének, s a lázadók tovább folytatják a harcot. Libéria a RUF bankára és elsőszámú támogatója lett, cserébe a Sierra Leonéból ellopott gyémántokkal kereskedhetett. A kilencvenes évek végére Libéria a gyémántokkal kapcsolatos bűncselekmények legfőbb központjává vált, a prosperáló üzletet az Afrikára kiterjedő fegyver-és drogkereskedelemmel éppúgy összekapcsolva. A RUF számára Libéria egyben a gyémántok „kivezető nyílása” is.

Nem csoda, hogy a RUF ugyanannyi energiát fektet a gyémánt bányászatába, mint a harcokba: amíg 1996-ban 15000, addig 1998-ban már két és fél millió karát gyémántot adott el Belgiumnak. A béketeremtés nem volt könnyű feladat a nemzetközi közösségek számára, ugyanis nem lehet csupán a fegyverellátás leállításával megszüntetni a konfliktust.

1999, Sierra Leone. Véres gyémánt. A sztoriról.

Polgárháború dúl a gyémántbányák birtoklásáért. Ezrek haltak meg, és milliók váltak földönfutóvá. Még egyikük sem látott gyémántot soha.

Közvetlenül nem finanszírozzák a háborút, de olyan helyzetet teremtenek, hogy megérje folytatni...

A történet az 1990-es években, a polgárháború sújtotta Sierra Leonéban játszódik. Bár mind a két főszereplő, az ex-zsoldos, Danny Archer (Leonardo DiCaprio) és a mende származású halász, Solomon Vandy (Djimon Hounsou) afrikai származású, tapasztalataikban, sorsukban azonban végletesen különböznek.

A film végére sorsuk összefonódik, egy rózsaszín gyémántnak köszönhetően.

Solomon, akit elválasztottak családjától, és arra kényszeríttettek, hogy egy gyémántbányában dolgozzon, egy nap különleges drágakövet talál, amit óriási kockázatot vállalva eldug. A gyémánt segítségével meg tudná menteni menekültként tengődő feleségét és lányait, és a gyermekkatonák sanyarú, kegyetlen életét élő fiát, Diát. Archer, aki gyémánt- és fegyvercsempészet miatt börtönben ül, tudomást szerez Solomon elrejtett kincséről. Tudja, hogy egy életben csak egyszer kerülhet az ember kezébe egy ennyire értékes gyémánt – elég értékes ahhoz, hogy végre elhagyja a korrupt és véres Afrikát.

Maddy Bowen (Jennifer Connelly), az ideálokat kergető amerikai újságírónő azért utazik Sierra Leonéba, hogy leleplezze a véres gyémántok történetét, és bizonyítsa a gyémántipar vezetőinek bűnösségét, vagyis azt, hogy mindig a profitot választják a tisztesség helyett. Maddy Archert nézi ki magának, mint hírforrást, de elég hamar rá kell jönnie, hogy Archernek nagyobb szüksége van rá, mint fordítva. Maddy segítségével Archer és Solomon nekivágnak egy rizikós útnak, keresztül a lázadók uralta területeken. Archer azt reméli, hogy Solomon megtalálja az értékes rózsaszín gyémántot, Solomon pedig abban bízik, hogy ennél valami sokkal fontosabbat talál: a fiát.

A szívem azt súgja, az emberek jók, de a tapasztalataim mást mutatnak...

Ennyit magáról a történetről. Bugyuta lenne, skatulya, típusfilm, amelyben lelkek és sorsok találkoznak, szögesen ellentétes motivációktól vezérelten élve, kiknek útja keresztezi a másikét. Hatás s ellenhatás, sokkoló, néhol kifejezetten naturális jelenetekkel. Néha magam sem tudom eldönteni, hogy vajon tragikus népirtásról látok-e dokumentumfilmet vagy egy amerikai akciófilm közepébe csöppentem. Egyik sem s mégis paradox mód mindkettő.

A film igenis él a megdöbbentés eszközével, láttatni akarja az a szörnyű folyamatot, melyben a gyerekkatonák agymosottan, bekábítószerzve ölik az "ellenséget", miközben fogalmuk sincsen arról, hogy mit tesznek. Buta és kegyetlen, korrupt, pénzéhes "katonák" irányítása és vezetése adja számukra a legitimációt. Nem kérdeznek. Lőnek. Csakúgy, mint azok, akik parancsolnak nekik. Have fun. Az élet kioltása számukra játék. Droidok, szinte mentesen bármiféle lelkiismereti válság még akár enyhe fuvallatától is.

Igen, szar ez a világ, de azért jó dolgok is történnek...

Feltehetnénk a kérdést? Ezek vagyunk? Vírusok a Föld testén? Vajon predesztinálva a rombolásra? Építés és pusztítás, fény és árnyék, élet s halál. Az nem kérdés, hogy minden dipólusos. Az már viszont nagyon is kérdés, hogy mik az arányok.

Hadd mondjak valamit: te is véres gyémántokat árulsz! Ki veszi meg szerinted? Az amcsi kislányok, akik mesés esküvőt akarnak és egy nagy követ...

Ez nem harc. Ez oktalan s tulajdonképpen "felülről" vezérelt polgárháborús esemény, melyben nem is az a kérdés, hogy a véres gyémánt hova kerül. Amerikába-e egy menyasszony kezére vagy ipari gyártásba. Nem. A kérdés az, hogy a manipulált ember képes-e visszatalálni önmagához, hogy egyáltalán szabad-e manipulálni úgy az embereket, hogy kivetkőzzenek magukból és ez kinek az érdekében áll? Kérdés az, hogy a profitabilitás érdekében, kényelmes bőrfotelekből kibámulva a városra, szükségképpen érezhetünk-e bármiféle lelkiismereti válságot azért, mert az, amit megveszünk vagy eladunk sokat életébe került. Tudatosul ez? Átérezhetjük ezt? Vajon egy nemzetközi megállapodás gátat szabhat-e az emberi gyarlóság diktálta ösztönös zabrálásnak és nagyravágyásnak, melyben mindent és mindenkit átgázolva hozzájutunk ahhoz a vagyonhoz, melyet áhítunk?

Ez a film jó. DiCaprio miatt. A srác beérett. Zseniális alakítást nyújt, már-már szinte DeNiro-i magaslatokba emelkedvén, főleg a film végén. Bevallom nem szerettem, de karizmatikussága a korával együtt erősödik. Nem nyegle. Kifejezetten alázatos a filmben. Kemény, ahol szükséges, gyenge, ha sajnálni kell, finoman megtalálva az arányokat, átütő erővel sugalmazva a film történeti-történelmi hátteréből származó tragikus szálakat és a saját magával, a saját lelkében lévő harcot is. Archer is manipulál. A saját maga szintjén - emberi léptékkel - kicsiny mértékben, a saját érdekei szerint viszont nagyban játszik, sokat kockáztat, hogy minél többet nyerhessen. A tét nagy, de az áldozat is.

Harcol. Nem csak fizikailag. Nem csak a pénzért, a gyémántért. Azzal az énjével is, mely olyannyira szkeptikus már a világ jóságát illetően, hogy kiveszni látszik önmagából is minden értékes, minden szép.

A tetteink tesznek minket jó vagy rossz emberré.

Az ok s okozat logikája szerint megtörténik Archer-nél a paradigmaváltás.

Hatalmas árat fizet érte. Az ok, mely letisztultan vezeti őt ebben a cselekményben olyasmi okozatot eredményez, mely számára végül egyfajta purifikáció. Megtisztul. Érezhetően. A végkifejlet, mely sorsának alakulása szerint nem szükségszerűen kellett volna, hogy oda vezesse őt, ahová került, adta számára a lehetőséget. Olyannyira, hogy nem is volt más választása. Túlságosan direkt, egyértelműen egyutas szituáció, melyben a lehetőség már-már szinte kényszeres.

Mindazonáltal tisztulása számomra megkérdőjelezhető. Vajon ugyanígy döntött volna abban az esetben is, ha élete másképpen alakul? Ebben - mivel végig hiteles, nem megkérdőjelezve magát vagy motivációit - már egyáltalán nem vagyok biztos. Pálcát nem törthetünk felette mégsem. Hinnünk kell, hogy megváltozott. Hinnünk kell abban, hogy van eredendő jóság és hogy a világ is hordozza ezen alapértékeket. Hogy nem minden a pénz s a hatalom.

Idejössz a laptopoddal, a malária gyógyszereddel és a kis kézfertőtlenítő krémeddel. És azt hiszed, tudsz valamin változtatni?

A sok számít? Vagy az individuum? "Egy fecske nem csinál nyarat". Végre egy olyan film, amiben a kételkedést kiérzem. Amiben az elszánt egyén maga is rádöbben arra, hogy kérdéses a tevékenysége, bármennyire is értékelhető. A film pozitív lecsengése mégis azt sugalmazza, hogy a sokaság egyének tömege, hogy igenis van értelme annak, hogy felhívjuk a figyelmet olyan eseményekre, melyek alapjaiban ellenkeznek a jóság törvényével.

"A hit, a láthatatlan bizonyosság". Ha hiszünk abban, hogy az ember eredendően jó s mégis folyvást mást tapasztalunk, akkor kétkedünk. Ha kétkedünk, már nem hiszünk. Szeretném hinni, hogy az ember a "jóságra" teremtetett. Győzzenek meg az események. Én kétkedem.

Azon gondolkodom néha, hogy megbocsátja-e valaha az Isten azt, amit egymással teszünk. Aztán körbenézek, és rájövök, hogy Isten már rég itt hagyott minket.

Minden véget ér, s a végén számot adunk. Elég lehet csak magunknak. Ki, miben hisz, ki s mit cipel magával.

40 ország írta alá a Kimberley Folyamat nevű egyezményt 2003. januárjában, a háborús országokból származó gyémántok visszaszorításáért. Az illegális gyémántkereskedelem azonban a mai napig is tart. A vevőknek kell meggyőződniük róla, hogy az áru tiszta forrásból származik. Sierra Leone-ban újra béke van. Ám Afrikában még mindig 200 ezer gyermekkatona harcol.

A film alkotóiról

• EDWARD ZWICK (rendező/producer) Oscar-díjat nyert a Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love) rendezéséért. Több más filmjét is jelölték Oscar illetve Golden Globe Díjra, ilyen Az 54. hadtest (Glory), a Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall). Egyéb munkái: Szükségállapot (The Siege), Az utolsó szamuráj (The Last Samurai), A bátrak igazsága (Courage Under Fire), Mi történt az éjjel? (About Last Night…).

• Leonardo DiCaprio-t (Danny Archer) már kétszer jelölték Oscar-díjra, legutóbb 2004-ben Martin Scorsese az Aviátor (The Aviator) című filmjének főszerepéért, amiért a Golden Globe Díjat haza is vitte. 2004-ben az Év Színésze Díjat is megkapta. A hollywoodi születésű DiCaprio 14 éves korában kezdett színészkedni, először reklámokban és rövidfilmekben majd sorozatokban. Első filmje Ez a fiúk sorsa (This Boy’s Life) volt Robert De Niro és Ellen Barkin mellett. DiCaprio következő filmje, a Gilbert Grape (What’s Eating Gilbert Grape) volt, Johnny Depp-pel. Alakításáért Oscar- és Golden Globe Díjra jelölték. További filmjei: Teljes napfogyatkozás (Total Eclipse), Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead), Marvin szobája (Marvin’s Room), Egy kosaras naplója (Basketball Diaries), Titanic, Romeo+Júlia (Romeo + Juliet), A vasálarcos (The Man in the Iron Mask), Sztárral szemben (Celebrity), A part (The Beach), New York bandái (Gangs of New York), Kapj el, ha tudsz (Catch me if You Can), A tégla (The Departed).

• JENNIFER CONNELLY (Maddy Bowen) Oscar-díjas színésznő. Az elismerést az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) című filmben nyújtott alakításáért kapta. Filmjei: Fekete víz (Dark Water), Ház a ködben (House of Sand and Fog), Hulk, Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream), Szerelmem szelleme (Waking the Dead), Dark City, Távoli kikötő (Far Harbour), Megoldatlan egyenletek (Higher Learning), Az igazság pillanata (Heart of Justice), Forró nyomon (The Hot Spot), Fantasztikus labirintus (Labyrinth).

• DJIMON HOUNSOU-t (Solomon Vandy) az Amerikában (In America) című filmben nyújtott alakításáért jelölték Oscar-díjra. Steven Spielberg Amistadja kapcsán pedig Golden Globe Díjjal jutalmazták. Filmjei: A Sziget (The Island), Constantine, a démonvadász (Constantine), Szép még lehetsz (Beauty Shop), Lara Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsője (Lara Croft Tomb Raider: The Cradle of Life), Kísértethajó (Deep Rising). Több tévésorozatban is szerepelt, köztük a Vészhelyzetben (ER). A nyugat-afrikai születésű férfi 13 évesen költözött Franciaországba a jobb oktatás reményében. Thierry Mugler divattervező fedezte fel. Először modellként dolgozott, majd videoklipekben is szerepelt, végül a filmesek is felfigyeltek rá.

---

Oszd meg, ha tetszett!