A Kolombusz idejében is ismert volt, majd később Cortez és Pizzaro katonái által már lábbeliként is bevált, az esős őserdőkkel teli vidék meghódításához. Igazán ismertté a XVIII. században vált, miután a feltalálókat foglalkoztatni kezdte az érdekes anyag. Először a - rubber - dörzsölő tulajdonságát fedezték fel, majd Macintosh esőkabátként szabadalmaztatta.

Goodyear a vulkanizálás eljárásának bevezetésével, amit Hancock tökéletesített, lehetőséget adott a Ford fejlesztésű autók gumiköpenyének felhasználására,. ami hatalmas méretűvé tette a keresletet az alapanyag beszerzésére. A brazil kormány előzőleg megtiltotta a kaucsukfa - hevea - szaporítóanyagának kivitelét. Egy élelmes angol botanikus Wickham, krokodilbőrökben jelentős mennyiségű heveamagot csempészett ki az országból, amit a London melletti Kew Gartens üvegházaiban továbbszaporítva a délkelet- ázsia maláj és ceyloni / ma Srí-Lanka / területen ültetett el. A magoknak csak a töredéke kelt ki, de az is elég volt, hogy az évek során nagymértékben elszaporodjon az értékes állomány.

A brazil seringuero - kaucsukgyűjtő - időközben csak rótta a rábízott gyűjtőösvényt, kis fémedényeket kötve a kiválasztott fák derekára. Ebbe a kis edénykébe csöpögött a latex, amit a másnapi gyűjtőúton összeszedve, botra tekerve tűz fölött szállításra alkalmas tömbökké formált. Ezeket a szállító - a turco / török / - vitette el, ő fizette ki a munkásokat is.

Nevét onnan kapta, hogy leginkább török, szíriai, libanoni kereskedők bonyolították a felvásárlást. Az Európában is lábrakapó autógyártáshoz az Amazonason hajókkal szállították az óceánon túlra a nyersanyagot. Szerencsére a folyó alkalmas volt tengeri hajók közlekedésésére, amely jelentősen könnyítette a rakodást, célbaérést. Az üzletet irányitó brazil nagytőkés, bankár, ültetvényes társadalom soha nem látott módon meggazdagodott az üzleten. Sok fazendeiro - a brazil ültetvényeseket nevezik így - adta el birtokait a gyors vagyonszerzés érdekében.

Az amazóniai városok Belém - Brazília atlanti - óceáni kapuja, Manaus - a manoa indiánok ősi városa a Rio Negro partján, hihetelen gazdagságra tettek szert a kaucsuk által. Mindkét városban építészetileg az európaiakkal vetekedő operaházak épültek. Megvalósult a városi úthálózat, csatornázás, gyönyörű magánpaloták nőttek ki a földből. Ahol pár évszázada még őserdő volt, most a Teatro la Paz-ban Caruso énekelt, Pavlova táncolt. Manaus főterét márvány borította, mulatók, éttermek, luxushotelek nőttek lepték ela várost.

Európa  leggazdagabbjai látogattak ide. A kaucsukbárók vagyona vetekedett Észak - Amerika bankáraiéval, nagytőkéseivel. Életre kelt a legenda a manoák híres indián királyáról, akit El hombre dorado-nak - Eldorádónak - aranyembernek neveztek, miközben egyre nagyobb területeket vontak gyűjtés alá a vadonban, elűzve, kiirtva az indián őslakosságot. Ám egyre nyugtalanítóbbá váltak a tőzsdei hírek, melyek a gyors prosperítás után saját kávéházaikban nyugodtan szivarozó előkelőket érték Európából a XIX. század első éveiben. A brazil kaucsuk ára először enyhén, majd rohamosan esni, később zuhanni kezdett. Az angol gyarmatok ontani kezdték a hasonlóan jó minőségű, de olcsóbb délkelet-ázsiai kaucsukot. Egyre több kaucsukbáró ment tönkre, s végső megoldásként kénytelen volt pisztolya után nyúlni. A meg nem fizetett seringuerók szétszéledtek, visszatértek a hagyományos kávédohányültetvényekre, szarvasmarha - telepekre. A kaucsukbárok uralma lassan leáldozott. Szerencsére az épületek az intézmények többsége még áll, turisták által látogathatóan őrzi e dicsőséges, majd gyorsan hanyatló korszak emlékét.