Igen, azt hiszem mégis volt valami különleges a '80-as években. Sosem nézhettem a tv-ben azt, amit akartam, amikor persze még néztem egyáltalán tv-t. Vidék volt és nagyon kicsi a falu, ahol felnőttem, és mi is szerettünk volna bekapcsolódni a nagy körforgásba, kapaszkodni az akkor fentebbnek hitt stíl felé, a fényes áruházak, a szép autók világába. '84-'85 volt. Édesapámék sosem engedtek engem 8 után filmet nézni, mert az vagy "bűnügyi" volt vagy "szadista", szóval nem nekem, 6-8 évesnek való. És ekkor jött a Linda. Ez az egy volt, amit mégis láthattam. Én pedig kikerekedett szemmel tapadtam a képernyőre, hogy másnap mesélhessek a suliban, hogy hűűű, láttátok milyen Pesten a Sugár áruház? Tele van ezerféle dologgal! És én is tudok ám úgy verekedni, mint Linda! És szorgalmasan gyakoroltam a sikítást az ebédlőnkben, apáék pedig mosolyogtak, szegény Balogh Zoli meg minden másnap a Linda után udvarlás közben úgy menekült be a napközi WC-jébe előlem, hogy kék-zöld volt a lába. Büszkén vállaltam  fel az igazságosztást, és akkor még nem sejtettem, hogy 20 év múlva ez az egész szívszaggatóan sokkal többet fog jelenteni nekem.

Felnőtt gyerekek lettek azokból, akik akkor születtek. Az életemből elmaradt a tévé, Balogh Zoli is rég másnak udvarol már, sőt Balogh Zoli elvált, s azóta újra nősült, ahogy nagymamám mesélte, én sem rúgok senkit bokán, nem sikongatok, nem akarok rendőr sem lenni már.

Teszkóban vásárolgattam kicsit, ide-oda járkáltam, mint aki ráér, és szíven ütött az, amit láttam: Linda! Linda dvd... Kint van a régi sorozat. Megvettem. Darabját 1990-ért. Úgy vittem haza, mint egy kincset. Akkor már azt is tudtam, hogy meg fogom írni.

Visszanéztem a régi filmeket, megdöbbentem: mennyire mást látok vissza ugyanabból, és mégis milyen kristálytisztán emlékszem mindenre.

Ebben a sorozatban még mellékszereplői szinten is profi volt a gárda: Dunai Tamás, Kozák András, Hámori Ildikó, Rékasi Károly és a többiek. Nem a magyar filmek címeres bikáit láttuk újra és újra és újra. Könnyebb volt az élmény, szellősebb. Nem kellett összeroskadni a rendezés vagy az operatőri munka súlya alatt sem. Azóta persze sokan meghaltak. Az egykori sorozat főszereplőiből alig élnek már. Meghalt Ősze, Bagoly, Doki; s Linda, a kicsi lány is túl van az ötvenen... (Ilyen könnyű megöregedni? - töprengek azóta is.)

A viszontlátás sok örömet okozott. A régi Pestre való rácsodálkozást, a sok Skodát, Ladát, Trabantot. Bekapcsolódásunk előjátékát a piacgazdaság világába. Emberséget, felelősségvállalást. Bimbózni a bűnt (nem burjánzani).

Linda azért volt jó, mert győzött az igazság. A rosszat megbüntették. Nekem akkor életszerűnek tűnt a happy end. Azt hittem, ez normális. Nem lefizetett rendőrökről szólt az élet és nem korrupt tisztviselőkről. A profi bűnözők meghajoltak az igazságszolgáltatás előtt. A lefegyverzett betörő zavarba jött, amikor rátették a kezére a bilincset.

A "Nyugat" misztikum volt, a garázdaság, a lopás bűntett. Nekem akkoriban helyén voltak a dolgok. Összevágott az iskolában tanultakkal.

Láttam pár magyar filmet azóta. Nem sok maradt meg. Vannak azonban emlékeim a magyar filmművészetből, máig legféltettebb kincseim: Mézga, Macskafogó, Linda.

És köszönöm, köszönöm, hogy lehet nosztalgiázni ezeken. Nem sajnálom jogtisztán megvenni a kiadott epizódokat, mert melengeti a lelkem Pécsi Ildikó, ahogy szeretetből megszorongatja a hónaljáig érő Bodrogit... Mert elmosolyodom, ha látom a fiatal Harsányit hegedülni az Örsön. És szívből nevetek, amikor Bánffy György Dokiként lehamuzza a látleletre váró hullát...

Nem féltünk Linda mellett. Linda vigyázott ránk. S Linda azóta buddhista lett. És az Örsön sem hegedülnek már. Nem is akarnak annyian taekwondozni. Új idők vannak: szuperzsaruk, helyszínelők.

Még ezt elmesélem. Középsulis voltam, mikor Sherlock Holmes újabb kalandjaiért mentem a könyvtárba. Nem találtam olyat, amit még nem olvastam. Kértem a könyvtárost, segítsen nekem. Nem segített. Végül meguntam, s szégyelltem is, hogy nem találom a könyveket, ezért kivettem egy ócska krimit, sok vérrel. A bevételezésnél rámnézett a könyvtáros és annyit mondott: - Tudja kisasszony, annyi a különbség Az évszázad bűnügye és a Sherlock Holmes között, hogy egy Sherlock Holmeshoz még kellett szív, ész és logika... Az évszázad bűnügyéhez pedig a buta ösztön is elég. Szúrj, ha ölni akarsz és fuss.

- Köszönöm szépen! - markoltam fel a könyvet, és elsiettem.

---

Oszd meg, ha tetszett!