A Prokontra ugyan távoltartja magát más website-ok tartalmának közlésétől, ám egyik szerzőnkre való tekintettel ettől most eltekintünk. A következőkben egy népszerű oldalon megjelent filmkritikát ("Rohadjon meg a Disney!"), és az arra valóban elküldött olvasói reflexiót közöljük. Kéretik a figyelmes olvasás, a véleménycsere ugyanis rendkívül tanulságosnak tűnik. Erkölcsi és egzisztenciális ütközések következnek: pro - kontra.

"Rohadjon meg a Disney!
Híd Terabithia földjére
szabóZ
2007. február 21., szerda 15:52

Csupó Gábor, a magyar származású amerikai rajzfilmes először próbálkozott valódi színészekkel. A Híd Terabithia földjére nyálas, mint egy Disney-film, és mégis hat. Pont, mint egy Disney-film.

Szeretik a kis herceget? Tudják, azt a szőke, kócos kisfiút, aki ahelyett, hogy fogkrémet kenne a szomszéd kilincsére, meg vízzel teli lufikat dobálna az erkélyről, inkább öntelt rózsáknak pattog, szenvelgő rókákat szelídít, és életunt pilótákat molesztál. Ráadásul bárányt kell neki rajzolni, nem Pókembert, Transformerst vagy Rambót túlélőkéssel.

Mindig is hánytam ettől az ártatlan kiskorúnak álcázott Edvin Martontól, ettől az érzelgős, nagyon is felnőtt hülyegyerektől, akinek akkora közhelyek esnek ki a száján, hogy még Kánya Kata is elszégyellné magát. Jól csak a szívével lát az ember? Ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan? Mi ez? Csak nem egy Ámokfutók-szám szövege? Vagy Celine Dion énekelte a Titainc 2-ben?

Na ezért gyűlöltem a Híd Terabithia földjére című Disney-filmet is. Nem mintha lennének benne szelíd rókák, lámpagyújtogatók, vagy rajzolt bárányok, de azért a hangulat elég hasonló. Könnyes, érzelgős, közhelyes, és közben lágyan húzzák a vonósok.

Kis herceg helyett ugyan egy prepubertás Avril Lavigne és egy kiskorú Ben Affleck szenved a filmben, de a lényeg ugyanaz: itt meg nem értett lelkek vannak, na. A történet szerint Jessere nem figyelnek a szülei, mert a sok számla, meg a kisebb gyerekek, az iskolában is magányos, szerelmes a tanárnőjébe, és még a nagyobbak is csesztetik. De jön az új lány, Leslie, akire ugyancsak nem figyelnek a szülei, mert könyvet írnak és szobát festenek, de szerencsére a két gyerek egymásra talál, hogy aztán együtt építsenek fel egy fantáziavilágot. Terabithiát, ahol óriások, trollok, tündék és gonosz, génkezelt mókusok élnek.

A Fecsegő Tipegőket is jegyző, magyar származású Csupó Gábor és a Narnián is dolgozó látványstáb ugyan magával ragadó, színpompás fantáziavilágot teremtett, de azért ez nem egy Gyűrűk Ura, a számítógéppel renderelt csudák mindössze pár percet vesznek el a szenvelgésből, ráadásul az összes lényt és tájat láthattuk már a trailerben is.

Nem is ez a fontos, hanem a meg nem értett tiniszerelem, meg a kissé vontatott családi dráma. Ráadásul amíg Csupó rajzfilmjeiben jó adag iróniával dolgozik, Terabithia földjén nincs helye a humornak. Legfeljebb tündibündi gyerekviccek vannak.

A legidegesítőbb, hogy a jól adagolt érzelgősség a tökéletes látványvilággal és a jól kiválasztott szereplőkkel együtt megteszi a hatását. Egy ideig röhögsz, hogy ja, Terabithia, mi más, meg az erdő királya és királynője, ahelyett, hogy végre punkzenét hallgatnának, vörösboros kólát innának és hosszan smárolnának az iskola slozijában. Aztán azon kapod magad, hogy nem bírod tovább, hiába gondolsz Benny Hillre, Kóka Jánosra vagy bármi más röhejes dologra, már nem tehetsz semmit: könnyes a szemed.

Mert hogy jól tényleg csak a szívével lát az ember, meg tényleg egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, akit megszelídítettél. Te meg csak szipogsz a moziban, és abban reménykedsz, hogy nem veszik észre a melletted ülők. Hogy rohadjon meg a kis herceg, Disney és Csupó Gábor is."

A cikk és a képek forrása: http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/terra6250/

To... Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Cc... Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Subject: http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/terra6250/

Tisztelt szaboz!

Kedves szaboz-nek nem szólítalak, ez Tőled távol áll.

Nem tudom, milyen személyiség, életkor és életút bújik meg a szerzői neved mögött, de a leírtakból arra következtetek, hogy értékrendszeredben a nyitottság, empátia és felelősség fogalmak az utolsó helyen állnak, hacsak ki nem vesztek már.

Engedtessék meg a meg nem értett gyerekeknek és tiniknek, hogy olyan világot képzeljenek el maguknak - és hidd el, ezt nem Csupó Gábor képzeli el helyettük azért, hogy pénzt csináljon belőle -, amelyben inkább élnének/megélnének tiniszerelmet vagy akár családi drámát is: nyitottan, empatikusan, felelősséggel.

Gyermekkorom olvasmányai - amelyek között nem kevés számban voltak "fantáziavilágok" - mélyebb nyomot hagytak bennem, és erőteljesebben alakították felnőtté válásom során értékrendszeremet, mint a tinikorban megélt vörösboroskólásos smárolásos punkzenehallgatások az iskola slozijában. Pedig a hasonló mélységű élményekből sem volt kevés.

Az előre jósolható tendencia miatt sajnos az említett elfoglalt szülőkből sem lesz kevesebb - írásod olvastával talán még azok is csatlakoznak hozzájuk, akik eddig engedve a gyermeki hisztinek, néhanapján családi programot szervezve megéreztek valamit az említett 3 fogalomból.

Jól csak a szívével lát az ember? Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan?

Ha valódi választ akarsz ezekre a kérdésekre, javaslom, hogy engedj a gyermeki énednek egy kis mozgásteret
(nem a huncutságnak és csínytevéseknek; azokat felnőttek már olyan sokszor használták saját piszkos játékaik megmagyarázására, hogy "gyermeki értelmezése " is bemocskolódott).

Légy nyitott és rácsodálkozó a világ szépségeire és értékeire (tudod: az "AHA"-érzés); légy empatikus a tiniszerelmekkel és családi drámákkal (tudod: érezdd bele magad, hiszen egyszer/többször Te is megélted); és viselkedj felelősségteljesebben, mert a világ sorsa mindig egyéneken múlik.

Végül egy idézet John Perry Barlow: Az információ újratapasztalása című művéből:

"Nem lehetetlen, hogy a következő ötszáz évben a földön minden emberi szinapszis folyamatosan össze fog kapcsolódni más emberi szinapszisokkal. Ennek a hatása, ami a kilétünket illeti, és azt, hogy mit jelent embernek lenni, olyan mélyreható lesz, mint a tűz megszerzése óta a technikai fejlődés bármely vívmánya. Erre fel kell készülnünk, mert amit most csinálunk, gondolunk, az éppen ez a bizonyos kezdeti pillangó-szárnycsapás. Kulturális lépcsőfok.

Körültekintően kell gondolnunk arra, hogy jó ősök legyünk, ez ugyanis az emberi történelem döntő pillanata. A pillangó lebegteti a szárnyait, de a háttérben mi állunk. Ez nagyon fontos. Valami szent dolgot kell tennünk itt és most."

Csak ne visszafelé menjünk azon a lépcsőn.

Olvasói üdvözlettel:

Városi József

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010
• Pollack-téri Nyilatkozat -26/02/2010
• Emberáldozat -14/02/2010