|
 Pro
Az ember megszületik. Még semmit sem tud. Mozog, eszik, iszik, lélegzik, ürít. Még mindig semmit nem tud, de már észleli a környezetét, és el tudja dönteni, hogy jól vagy rosszul érzi-e magát. Lassan felfedezi saját magát, a környezetét. Kialakulnak bizonyos működési reflexek, megtanul ösztönösen néhány dolgot. Egyre többet próbálgat; ami bejön, azt megtanulja alkalmazni, használni, sőt visszaélni vele. Ami nem működik, azt elhagyja, nem próbálkozik vele. Lassan minden cselekedete tudatossá válik. Tudja, hogy mit miért tesz. A család jól-rosszul erre-arra terelgeti, jönnek a jó vagy rossz visszajelzések. Már mindent tud.
Bekerül az iskolába, közösségekbe, különböző, egymásnak ellentmondó visszajelzéseket kap. Már nem tud mindent. Tanul taktikázni, jó pofát vágni, csalni, hazudni. Újra kezd minden működni. Nem mindent ért, sok minden zavaros, tisztázatlan. A tudata rájön, hogy csak önmagában bízhat. Állandóan tudatosan próbál cselekedni. Sok problémát megold, néhányat nem. Egyre inkább kategóriákban, sémákban gondolkodik. Lassú, de a hétköznapi dolgokban működő tudatot alakít ki.
Sok embernél itt van a történetnek vége…
Másoknál a tudatosság csökken, több ösztönös választ ad az új kihívásokra. Hagyja, hogy a tudata tudatosság nélkül cselekedjen. Egyre kevesebb problémával találkozik, mivel a tudata tudatosság nélkül is megtalálja a megoldást.
A tudata lassan öntudatra ébred. Ezeknél az embereknél nem itt van a történetnek vége, hanem itt kezdődik…
dr. Pados Róbert Béla
Magyar Jiu-do Szövetség
Kontra
Az öntudatra ébredésben sokan sokféle utat jártak(nak).
Ismeretesek népi, nyelvi, nemzeti, történelmi, katolikus, fogyasztói, stb. öntudatra ébredések/ébresztések.
Néhányunknak a zene, a képzőművészetek a segítő; mások a fizikai cselekvésen keresztül kapnak olyan „agyi trenírozást”, amelyben a tudatosság nélküli cselekedet – automatikus mozgáslefolyás/dinamikus sztereotípia – ébreszt öntudatra.
/A tavalyi évet a politikai oldalak egyenesen az „öntudatra ébredés éve”-nek aposztrofálták politikai értelemben/
Különböző kultúrákban különböző technikák alakultak ki a meditatív állapotban való öntudatra ébredésre.
Dogen Kigen 1200 körül élt japán zen szerzetes így vall erről:
"Saját magunkat tanulmányozni annyi, mint megfeledkezni saját magunkról. Ehhez az kell, hogy a külvilág jusson érvényre bennünk. Hogy ez megtörténhessen, az kell, hogy szabadjára engedjük saját magunk testét és lelkét, egyben 'mások' testét és lelkét. "
Fukazengi - (Általános javallatok a zen meditációhoz) című művében így önti kérdésbe a szkeptikus ember gondolatait:
„Már amikor keresni kezdjük, az igazság akkor is eredendően körülöttünk van: miért kellene hát gyakorlásra és tapasztalásra támaszkodnunk? A valódi jármű természettől fogva létezik: miért kellene hát erőfeszítést tennünk? Továbbá, a teljes test messze felülmúlja a port és szennyet: ki hihetne hát a megtisztítás és csiszolás eszközeiben? Általánosságban szólva, nem is térhetünk el a helyes állapottól: mi haszna hát a gyakorlás izgalmának?”
Később eképpen vélekedik:
„Ezért fel kellene hagynunk a különböző kijelentések tanulmányozásának és a szavak kergetésének intellektuális tevékenységével. Meg kellene tanulnunk hátralépni, ami a fény befelé fordítását és a világosság visszatükrözését jelenti. Akkor a test és a tudat önmagától elmarad, és eredeti természetünk megmutatkozik. Ha a kimondhatatlant akarjuk elérni, akkor a kimondhatatlant kell gyakorolnunk késedelem nélkül.”
A belső (saját énünkhöz tartozó) és a külső (globális, társadalmi csoport(ok)hoz tartozó) öntudatunk együttes, egymásból táplálkozó ébresztése mindannyiunk számára olyan feladat, amely a körülöttünk forrongó világ eseményeinek felgyorsulása miatt egyre égetőbbé válik.
Ébredj Ember!
Városi József
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.