|
 Aki sok keleti akciófilmet látott, hangzása alapján valami speciális fegyverre is gondolhat. Pedig nem az. A bonszai egy apró edénybe ültetett fás szárú növény, többnyire nagyon idős, igazi élő műalkotás. „Elkészítéséhez” sok-sok időre, türelemre, gondoskodásra van szükség. A bonszai mester a valódi fákkal megegyező tulajdonságú, kinézetű, arányosan kicsinyített növényeket nevel. Hogyan éri el mindezt? A növény méretét a gyökérzet nagysága eleve meghatározza. Tehát ha egy kicsiny edényben gyökereztetünk ki egy fát, maga is kicsi marad.
Azután a növekvő hajtások céltudatos visszametszésével a fácska lombja tetszés szerint formálható. Az ágak drótozással a kívánt irányba hajlíthatók, így bármilyen alakzatot adhatunk a fának.
Sokan mondhatják hogy ez egy erőltetett dolog, nincs semmi értelme, ilyen a természetben úgysem fordul elő. Nincs igazuk!
Képzeljünk el egy sziklás hegyoldalt, ahol a repedésekben, egy tenyérnyi földdarabkán megveti lábát egy magocska. Eső áztatja, nap süti, egy kis idő múlva kikel. Nincs sok helye, be kell érnie annyival, amije van. A repedésből csak girbe-gurba törzzsel tud kinőni. A szél folyamatosan fújja, elferdíti. A friss hajtásokat az időnként arra járó állatok lerágják, a kevéske termést a madarak lecsipegetik. De mégis csak fa cseperedik belőle! Egyetlen különbség az „igazi”-hoz képest az, hogy nem csak távolról látszik kicsinek.
A festményhez, szoborhoz képest két alapvető eltérés van ezeknél a műalkotásoknál.
Élő, folyamatosan változó „anyag”-gal dolgozik a művész, soha nem készül el, nem fejezi be.
Mint sok más művészetnek, a bonszai nevelésnek is több stílusa alakult ki Japánban. Ezek tükrözik az eltérő ízléseket, érzéseket, gondolatokat, különböző technikákat.
Nagyságuk szerint négyféle bonszait különböztetünk meg:
babszem, kicsi, közepes, nagy
Chokkan
Függőleges, egyenes törzsű, a földbe minden irányban jól látható gyökerekkel kapaszkodó fa.
Ágai minden irányban vízszintesen, idős növényeknél kissé leereszkedetten állnak. A lombkorona piramis, vagy lekerekített kúp alakban végződik. A törzs a lomb között elölről végig látszik.
Shakan
Egyenletesen megdőlt törzsű fa, csúcsa és lombozatának egy része az edény peremén túlnyúlik. Ágai vízszintesen helyezkednek el, minden irányba nőnek. Gyökerei erősek, a dőlés irányában támasztják a törzset, a túloldalon pedig kapaszkodnak a talajba. A lombkorona félgömb alakú, a dőléssel ellentétes irányban állóhosszabb ágai az egyensúlyt állítják helyre.
Moyogi
Lágy ívben, minden irányba kanyargó, vékonyodó törzsű fa, támaszkodó és kapaszkodó Gyökerekkel.
Lombozata tökéletes háromszöget alkot. A növény csúcsa a kanyargások után a törzs középpontja felett végződik. Az ágak mindig a törzs külső domborulataiból indulnak, és rendszerint vízszintesen állnak.
Hokidachi
Legyező stílusú bonszai. Törzse egyenes, vastag és szétterülő gyökérzettel kapcsolódik a talajhoz. Ágai minden irányba egyenletesen terjednek, és így szép szabályos gömbkoronát alkotnak. A korona alakja lehet még kúpos, csepp alakú, terebélyesen lapított gömb, vagy félgömb formájú. Körben rengeteg oldalág teszi dússá, tömötté a lombkoronát. Talán ez az egyetlen stílus, amelyik szimmetrikus felépítésű.
Yose-ue
Azonos fajú facsoport vagy erdő, páratlan számú különálló törzsű fákból. A fakoronák határvonala háromszöget képez, a törzsek minden irányból láthatóak, nincsenek takarásban.
A legnagyobb fa elöl van, hátrafelé kissebednek, így nagyobb térhatást képez a lapos edénybe, vagy kőlapra ültetett kompozíció.
Bunjin-gi
A vékony, hosszú kanyargós törsz ferdén van beültetve egy kis kerek, lapos edénybe. Kevés lombozata van a törzs tetején, néha a csúcs teljesen visszahajlik. Erőltetett, mesterségesen kialakított forma. Néhány száz éve kínai festők, költők álmodták meg ezt a stílust. Innen ered egy másik elnevezés. Literati stílus
Sokan
Ikertörzsű stílus, melynél egy közös gyökérből két törzs nő ki, vagy a törzs kettéválik, közel azonos vastagsággal. A két törzs lombozata egy fára jellemző egységes lombkoronát mutat. Esetenként az egyik törzs vastagabb, a másik alacsonyabb, és vékonyabb, mint „anya és gyermeke”. Az egyetlen stílus amely páros számú törzzsel rendelkezik.
Sankan
Háromtörzsű bonszai stílus, ugyancsak egy közös gyökérből kifejlődve. A földhöz közel elágazva a törzsek különböző vastagságúak és nagyságúak. „apa, anya, fiú”. Lehetnek egyenesek, ívelten kanyarodók, ferdék, egymástól kissé eltávolodók, mégis egységes, háromszöggel körülhatárolható kupola alakú lombkoronát képeznek.
Látható, hogy ha valaki ezen stílusok valamelyikét tekintve irányadónak, belevág a bonszai nevelésbe, hosszú, nehéz, de örömteli feladatot ad magának. Az idős japán mesterek mindenkinek ajánlják, aki nem akar teljesen eltávolodni a természettől ebben az elgépiesedett világban. A bonszai nevelés kötelességtudatot, felelősségtudatot fejlesztő „gyakorlat”. Lehetőséget ad az aktív pihenéshez, elmélkedő meditációhoz.
Hozzásegít a nyugalom, a belső béke megteremtéséhez.
(Bonszai magazin 8. szám )
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
