|
 Ezt a 226 évet a hadszervezet szempontjából három nagy részre bontottam: Vegyesházbeli királyok hadseregei; A Hunyadiak korának magyar katonasága; A magyar haderő hanyatlása. Magyarország hadügyei a XIII. század közepe óta a királyi hatalom rovására alakultak át. A királyi várbirtokok gyors eladományozásának az lett a következménye, hogy erősen megfogyatkozott a királyi várszervezetben élő és a király hívására hadba szólítható haderő (várjobbágyok és várnépek). A magánbirtokosok térnyerése nyomán magánhadseregek jöttek létre. Ennek következménye, hogy csak a magánfamilia ura rendelkezett felettük kizárólagos jogkörrel. Vagyis a valóságban a feudális magánhadseregek az uralkodóktól függetlenek voltak.
Vegyesházbeli királyok hadseregei:
Az Árpád-ház kihalása utáni 8-10 év a belső háborúk korszaka volt. 1310-ben az Anjou-házból származó Károly Róbert lett Magyarország királya. Uralkodásának első évei a kiskirályok hatalmának megfékezésével teltek. 1312. június 15-én a rozgonyi csatában leverte a kiskirályokat, és új véderőrendszert, a banderiális hadrendszert léptette életbe. A birtokos nemesség köteles volt birtokainak jövedelme arányában bandériumokat felállítani, meghatározott időszakra vagy egy-egy hadjárat időtartamára. Azonban voltak a királynak zsoldos katonákból álló bandériumai is. A telekkatonaságból toborzott vármegyei bandériumokba jobbágykatonákat is betoboroztak. Azért, hogy a nemesi had szaporodjon, a jobbágyok közül sokakat megnemesített. 1327-ben már nagy haderővel rendelkezett, amely három alapvető részből tevődött össze: a királyi, a földesúri és a megyei bandériumokból. Ezek közül a királyi és az állami méltóságok, valamint a megyék bandériumai állandó létszámmal voltak, míg a földesuraké változó, vagyoni helyzetüktől függően.
A király bandériumát a királyi kamara jövedelméből tartották fönn. Az egyházi és világi főurak bandériumát a tizedből és a saláriumból kellett fenntartani. Az adó nemcsak pénzből, hanem élelmiszerekből, lovakból stb. állott. A magyar hadszervezet Károly Róbert újításainak következtében nagyot fejlődött, és az akkori európai hadseregekkel egyenrangúnak számított. A fejlődésben nagy szerepe volt a lovagi szellemnek és a lovagi intézményeknek a hadseregre gyakorolt hatásának.
 Lajos idejében (1342-1382) Magyarország az európai nagyhatalmak sorába emelkedett. Lajos tovább fejlesztette a banderiális rendszert, s a fő törekvése volt, hogy a nemesség vagyoni gyarapodását elősegítse, és az elszegényedéstől megóvja őket. A nemeseket följogosította, hogy a jobbágyoktól kilencedet szedhessenek, és ha valaki vonakodnék beszedni, azt a király javára szedjék be. Ő kezdte a kihalt nemesek birtokait a kincstár javára lefoglalni.
A honi csapatok mellé sorakoztak a meghódított tartományok hadai úgy, hogy 1354-ben 200.000 főnyi sereg élén állt. Ez nagyon tekintélyes haderőnek számított abban az időben. A zsoldos hadsereget nagyon jól megfizette. Meg kell említeni, hogy a magyar katonának olyan jó híre volt, hogy külföldi államok többször kérték Nagy Lajost, hogy engedjen át nekik zsoldos katonaságot. Nagy Lajos olaszországi hadjáratai alatt hajókat is használt. Kezdetben dalmáciai városok bocsátottak rendelkezésére hajókat, később ő maga is szervezett hajóhadat horvát és dalmát admirálisok vezetésével. „Ez volt az első alkalom, amikor a magyar hadilobogó az Adriai-tengeren megjelent."
Nagy Lajos király halála után a haderő szétbomlott, és az urak egymást, s az országot pusztították bandériumaikkal. Ennek az lett a következménye, hogy a nemesség úgy elszegényedett, hogy Zsigmond (1387-1437) uralkodásának első éveiben még fegyverrel sem voltak képesek magukat felszerelni. „Zsigmond király, nagyon jól tudta, hogy Magyarország hatalmának legfontosabb eszköze az erős nemzeti hadsereg." Nagy szükség volt erre, hiszen a törökök egyre jobban fenyegették az ország határait, azon keresztül pedig az egész keresztény Nyugat-Európát. Zsigmond három nevezetes intézkedését ismerjük, melyek a haderő fejlesztésére és tökéletesítésére irányultak.
Első:
A 1427-ben, Brassóban kiadott parancs, az Erdélyben állomásozó hadak élelmezését rendezte, s a fegyelmet szabályozta. Ezt a rendeletet a főpapok és főurak tanácsának meghallgatása után hozta, de törvényerőre soha sem emelkedett.
Második:
Az ország védelmére vonatkozó szervezeti szabályzat terve. 1433-ban Zsigmond az Országgyűlésre kívánta bízni a honvédelemre vonatkozó intézkedéseket. A tervezet jól átgondolt volt, de végrehajtásáról senki sem gondoskodott. Meghatározta, hogy melyik határra kinek kell menni, melyik várat kell védelmeznie, de a bandériumok létszámát nem tüntette fel, mert azt Zsigmond a vármegyék által kívánta meghatároztatni.
Harmadik:
1435 tavaszán, Budán rendezett országgyűlésre keletkezett. A törvény megállapítja nemcsak a király, egyházi és világi főemberek, köznemesség hadbaszállási kötelezettségét, hanem részletesen szabályozta a bandériumok létszámát, a fegyvernemeket és a személyes felkelés kötelezettségét.
 A nemesi hadak erejét a jobbágyok száma szerint határozza meg. 33 jobbágyonként kellett 1 felszerelt katonát állítani. Ez a portális katonaság lett a haderő gerince. A jobbágyokkal nem rendelkező kisnemesek kötelesek voltak vagy a főurak bandériumaiba vagy a vármegyei hadakba beállani. Ha a törvényt betartották, akkor a magyar haderő létszáma meghaladta a 100.000 főt. A huszitákkal való harcban tanulta meg a magyar katonaság a szekérvárak körüli harcokat. A husziták összekötött szekerekkel körülvett táboraikból verték vissza a lovasság rohamait. Ez ellen a magyar csapatok úgy védekeztek, hogy a könnyűlovasság igyekezett a szekérvárakat megbontani még mielőtt azok megalakultak, majd hadba lépett a nehézlovasság és a gyalogság. Kelet és Nyugat ellen sokszor egy időben kellett hadat viselni. Ezért a magyar hadügy nem fejlődhetett olyan ütemben, mint a nyugat-európai hadügy.
A magyar hadsereget állandóan kétféleképpen kellett felfegyverezni és azzal más módon kellett hadakozni mind keleten, mind nyugaton.Ha Zsigmond által 1435-ben hozott törvényei érvényre jutottak volna, akkor Magyarországnak olyan hadereje van a XV. században, mint Európa egyik országának sem. Azok a királyok, akik Zsigmond és Mátyás közötti időszakban uralkodtak, nem szereztek a törvényeknek érvényt, és uralkodásuk a hadügyre nézve nem volt emlékezetes.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
