|
 Évekkel ezelőtt többször szóba hoztuk baráti körben azt, hogy ha a Vatikáni Könyvtár hatalmas gyűjteménye teljes egészében napvilágra kerülne, azaz bárki hiteles fordításokból és szakszerű kommentárokkal együtt tanulmányozhatná az ott lapuló több ezer éves kincseket, akkor valószínűleg átírhatnánk az emberiség egész történelmét. Félelmetes és izgalmas dokumentumok tárháza e gyűjtemény, melynek egy része ugyan szabadon kutatható, de más része el van zárva a nyilvánosság elől. Sejthető, hogy e rendelkezés mögött komoly érdekek feszülnek, hiszen ki tudja előre felmérni, mekkora traumát okozhatna, illetve milyen lavinát indítana el jelenlegi történelmi képünk átírása. Cikkünk ehhez a témához szolgál újabb adalékokkal, illetve beszámolunk egy friss kezdeményezésről, amely épp a Vatikáni Levéltárból származik.
1. Szemelvények a könyvtár múltjából
A pápai könyvtár már az ókorban is működött. A kéziratok, oklevelek gyűjtése, elhelyezése akkor vált lehetővé, amikor I. Constantinus császár beszüntette a keresztényüldözést, és 313-ban hivatalosan is elismerte az egyházat.
A kora középkor gyakori történelmi-politikai zűrzavarai alatt ez az állomány gyakran szétzilálódott, majd a nyugalmasabb időszakokban ismét bővült, az elveszett írások helyett mások kerültek használatba. A könyvtár és levéltár valószínűleg a 13. század első harmadának viszontagságos ideje alatt teljesen tönkrement. A pápáknak elölről kellett kezdeniük a könyvgyűjtést. VIII. Bonifác (1294-1303) 1295-ben összeírattatta az állományt, a lajstrom 443 címet tartalmazott. Ebben a jegyzékben még nem szerepelnek a vatikáni könyvtár mai fundamentumát képező ókori kéziratok, ezek ugyanis csak a 17. században kerültek nagyobb számban a Vatikánba. V. Miklós (1447-1455), az első humanista pápa neve új korszak kezdetét, a mai könyvtár alapjainak letételét jelentette, őt tekintik a könyvtár megalapítójának.
IV. Sixtus (1471- 1484) pápa létrehozta Róma első közkönyvtárát, vezetőjévé Bartolomeo Platina humanista történészt, filozófust tette meg. Platina hat évig vezette a könyvtárat, mellette három asszisztens és egy könyvkötő dolgozott. 1481-ben elkészült az első katalógus, ebben 3500 kódexet tartottak nyilván. A köteteket kölcsönözni lehetett.
V. Sixtus (1585-1590) megszüntette a kölcsönzést. V. Pál (1605-1621) leválasztotta a levéltárat a könyvtárról, s létrehozta a Titkos Levéltárat, amely a hivatalos szentszéki iratokon kívül a pápák magániratait őrzi.
Ma a feldolgozottság szintje - dokumentumtípusoktól, gyűjteményegységektől függően - rendkívül egyenetlen. A kódexekről, ősnyomtatványokról részletes, kiterjedt katalógusok készültek, de vannak olyan gyűjteményrészek, amelyekről csak vázlatos leltárjegyzékek vannak vagy olyanok is, amelyek egyáltalán nincsenek földolgozva. 1989-es adat szerint 6 millió cédulán mintegy 1,2 millió cím reprezentációja szerepelt, retrospektív konverzióval ezeket nagy ütemben kerülnek be az adatbázisba.
2. A könyvtár jelene
A HP jóvoltából ezentúl a Vatikáni Könyvtár olyan kéziratai is megtekinthetők lesznek a világhálón, amelyek korábban kizárólag szakértők számára voltak elérhetők. A kaliforniai óriáscég már jó tíz éve biztosítja a szükséges technológiai infrastruktúrát a pápai állam webhelyének; szolgáltatásai most a vatikáni könyvtár állományához való hálózati eléréssel, valamint a bibliográfiai adatbázis kereshetőségének megkönnyítésével bővültek.
A HP 2001 februárja óta hardvereszközökkel (főként HP-UX szerverekkel), segítségnyújtással, webes szaktanácsadással, sőt a webdesign terén nyújtott segítséggel is a Vatikán rendelkezésére áll. A technológiai cég az együttműködés keretében nagyfelbontású képrögzítő eszközökkel és nyomtatásra alkalmas berendezésekkel is ellátja a könyvtárat a kéziratok és egyéb kiadványok digitális reprodukcióinak elkészítéséhez.
Felbecsülhetetlen értékük miatt a kéziratok javarészét a maguk fizikai valójában eddig kizárólag szakértők és professzorok tekinthették meg külön írásbeli engedély kérelmezése után. A személyes megtekintés ezután is hasonló feltételekhez lesz kötve, ám a könyvtári gyűjtemény a hálózat révén bárki számára hozzáférhető lesz.
3. A Vatikán és az Inkvizíció - ma
A történelmi kutatás számára nagy jelentőségű megegyezést írtak alá 2004-ben Rómában. Ennek értelmében lehetőség nyílik Olaszországban a levéltári adatgyűjtésre és az inkvizíciós dokumentumok tanulmányozására. A Szentszék szóvivője, Joaquin Navarro-Valls által kiadott közlemény szerint a projekt nemcsak a római inkvizícióra vonatkozó dokumentumokat érinti, amelyeket az egyházi, állami és magánarchívumokban őriznek, hanem az olasz területen folytatott spanyol inkvizícióanyagát is, továbbá a világi hatóságok által indított, eretnekséget, boszorkányságot és más hit elleni bűntetteket vizsgáló perek dokumentációját. Navarro-Valls nagy jelentőségűnek nevezte a kezdeményezést, amelyre mindeddig nem volt példa, s amelyen keresztül válaszolhatnak a közép-és újkori Európában vallási téren született gondolatok ellenőrzésére irányuló nemzetközi kutatás új irányvonalaira. Célja, hogy az eddig kevéssé ismert és különböző helyeken őrzött gazdag iratállományt könnyen elérhetővé tegyék. Az adatgyűjtés – magyarázta a vatikáni szóvivő – nem pusztán ezen – műfajukban egyedülálló–kulturális javak megmentését fogja célozni, hanem lehetővé is teszi számos kutatási területen az ismeretek elmélyítését, a vallási tanítás történetétől a tudomány, a népi kultúrák, a spontán életszentség, a cenzúra történetén át a társadalmi ellenőrző szervek működéséig a középkor és az újkor között.
A Vatikáni Apostoli Könyvtár nemrég jelentette meg „Az inkvizíció”-című kötetet, amely az 1998. október 29-31-e között tartott, a Vatikán által összehívott nemzetközi szimpózium hivatalos anyagát foglalja magába, s amely a különböző irányzatokat követő legnevesebb történészek és vallási szakértők munkáit gyűjti egybe. A könyvben olvasható, hogy IX. Gergely pápa (~1170-1241) bízta meg az első nyomozókat („inkvizítorokat”), hogy az Apostoli Szék képviseletében vegyék föl a harcot az eretnekséggel bizonyos térségekben. Idővel a pápaság állandó bíróságokat hozott létre, amelyek közül az utolsó, spanyol bíróságot 1834-ben szüntették meg.
4. A Vatikáni Könyvtár kezdeményezése
 A könyvtár és levéltár az elmúlt hónapokban egyetlen kiadó számára biztosította, hogy bizonyos ritkaságszámba menő, történelmi dokumentumai bárki számára hozzáférhetőek és megvásárolhatóak legyenek. Az európai kulturális javak megőrzése és terjesztése területén nyújtott több évtizedes érdemei alapján az Archív Kiadó kapta meg a jogot, hogy a Vatikáni Titkos Levéltár és a Vatikáni Könyvtár legjelentősebb darabjait eredeti méretű reprodukciók formájában terjeszthesse. Az egyes dokumentumokat vezető vatikáni tudományos szakemberek nagy szakmai hozzáértéssel, közérthető módon ismertetik. A források eredeti nyelven történő tanulmányozását a szövegátiratok könnyítik meg. A jobb megértés érdekében fordítások, illetve magyarázó szövegek is készültek az iratokhoz. Így tekinthető meg például Galilei titkos perirata 1633-ból, a templomos lovagok felmentésének 1338-as dokumentuma, vagy még régebbről akár Szent Péter levelei. Ennek a kezdeményezésnek a folytatása különösen fontos lenne hazánk számára is, hiszen a Vatikáni Titkos Levéltár magyar vonatkozású anyagából is csak elenyésző mennyiség lelhető fel a Magyar Országos Levéltárban mikrofilmen, így történészeink számára sem ismert, hogy pontosan milyen anyagokkal járulhatna hozzá az ott feltárt anyag a magyar történelem további kutatásához.
Források és a könyvtár történetéhez további adalékok:
1. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00044/dudas.html
2. http://epa.oszk.hu/00000/00006/00020/
3. http://www.oecumene.radiovaticana.org/UNG/Articolo.asp?c=21305
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
