|
 Amikor a japán harcművészetekről beszélünk, gyakran használjuk a következő fogalmakat: budo, bujutsu, sportok, küzdősportok. A judo és a karate közismertté váltak a nemzetközi sportvilágban. Következésképpen sok ember úgy gondolja, hogy ez nem más, mint sport, és nem is tekintik többnek annál. A sok hasonlóság mellett van néhány fontos különbség, ami felfedezhető a budo és a sportok között. Kaizan Nakazato, a híres szerző és japán történelmiregény-író összehasonlította a harcművészeteket (a budót) a sportokkal, körvonalazva a hasonlóságokat és meghatározva a köztük lévő különbségeket.
Nakazato azt írta, hogy a sportokat elsősorban szórakozásként lehet meghatározni, amelyet az ember szabadidejében űz, s melyek alapja a tisztességes győzelem és vereség. A hivatásos és az amatőr sportokat egyaránt a játék öröméért folytatják, legyen az a néző vagy a játékos öröme. A versenyek eldöntik, ki a győztes, meghatározzák a bajnokokat vagy kiválogatják a győztes csapatokat. Ez az elsőbbség illetve a győztes kiemelkedő helyzete csak a következő játékig, versenyig vagy szezonig tart. Ilyen módon elmondható: a sportot csak rövid ideig lehet élvezni, magáért a játék öröméért, a játék ideje alatt vagy addig, amíg nem kap ki a kedvenc csapatunk, és nem lép helyébe egy másik a ranglistán.
Bizonyos harcművészeti ágak ezen tulajdonságok közül sokkal rendelkeznek. A sportversenyek általánosak a judóban, a kendóban és a karate-dóban. A bajnokság, a verseny fontos sok résztvevő számára. De a harcművészet, a budo egy fontos szempontból: szándékában különbözik a sporttól.
 A régi időktől fogva a BUJUTSU, melyet katonák kiképzésére hoztak létre fegyveres és pusztakezes harcra, a harcmezőkön került megítélésre. A gyakorlat során az egyéneknek tökéletesíteniük kellett a technikákat, melyeket az ellenfél legyőzésére - megölésére - alkottak meg. Minden egyes küzdelem alkalmával a gyakorlatot végzőknek szembe kellett nézniük élettel-halállal. Bár a gyakorlatot mára már szükségszerűen szabályozták annak érdekében, hogy ne öljék meg egymást, vagy ne okozzanak sérülést, a győzelmet és a vereséget csak a "túlélés" szerint mérlegelik.
A sportban alkalmazható technikák biztonságosan szabályozottak, így a versenyzők testi épsége nincs veszélyben. Ez az a tradíció, amely a japán harcművészet, a budo alapját képezi. A budo és a sportok közötti alapvető különbséget így kell megérteni. E nélkül nem lehetséges magasabb szint elérése. Mivel ennek megértése egy életen át tartó felkészülés során történik, ez feltár egy másik alapvető különbséget a budo és a sportok között. A sportokból elsősorban fizikai előnyök erednek, melyek csak az aktivitás idején valósulnak meg. Mivel a budo alapelvei a mindennapi életre vonatkoznak, ezért nem értelmezhetők pusztán a fizikai technikák tudásszintjén. A budo tanulmányozását egy életen át kell folytatni a mélyebb megértés érdekében. A judóban, amikor valakit meglöknek, a reakció a visszalökés; konfliktushelyzet jön létre és az erősebb ellenfél győz. De ha a lökés közben az ellenfelet lerántják, lehetőség lesz az ellenfél megdobására és a konfliktushelyzet feloldására. Az, hogy ezen elvek a puszta testi technikákon túli szempontokra is vonatkoznak, az alapja annak, amiért a budo értelmezésében felette áll a sportnak, ez az, amiért ez egy életen át tartó előnyt jelent. Mindenki számára, aki a japán harcművészetet gyakorolja, kötelező figyelembe venni ezeket és törekedni kell ezen alapelvek megértésére, továbbtekinteni a formán és meglátni a budóban rejlő, annak alapját szolgáló lényeget.
Kose Takano Sensei
Kendo Meijin l0. dan
Forrás: Ippon Magazin VI. évfolyam 3. Szám. 1996/3. 12. oldal
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
