|
 2004. augusztus 15-én, hajnali 6.00-kor saját lakóhelyén, az észak-iráni Neka városban nyilvános helyen felakasztották Atefeh Rajabit. A lányt az iráni klerikális bíróság ítélte el, többrendbeli szemérmesség elleni "bűntettek" miatt. 16 éves volt. Szomorú története nyilván túlmutat egyéni tragédiáján, nem kisebbítve azt. Rajta keresztül bepillantást nyerhetünk az iráni törvényekbe és azok alkalmazásába, az iráni nők feletti törvényi ítélkezésről. Könnyű kis esti sztori...
Atefeh Rajabi 1988-ban született. Élete úgy indult, mint bármelyik kislányé, de azonnal kettétört, mikor édesanyja, aki a mindene volt, meghalt. Az apja kábítószerfüggő lecsúszott ember, kinek még a tartózkodási helyét sem tudni. Az idős nagyszülők vették gondozásba, bár a gondozás itt kicsit túlzó. A lány kálváriája azzal folytatódott, hogy otthagyta a családi házat, rokonait, akik inkább cselédnek nézték mintsem családtagnak, emiatt sok megaláztatásban és erőszakban volt része. Akik ismerték azt mondták nem volt egy mintalány, sőt, kifejezetten rossz neveltetésű volt, bár az iráni "rossz neveltetés" lehet hogy nem ekvivalens a magyar jelentéssel. Az iskolában sok szülő megtiltotta saját gyerekeinek, hogy barátkozzanak Atefeh-val. Életteli, erős jellemű lánynak ismerték, aki senkitől sem tudta elfogadni az igazságtalanságot. Serdülő korában többször volt szexuális kapcsolata férfiakkal, akik kihasználták a lány kiszolgáltatottságát. Ezekért a "bűnökért" több alkalommal ítélték rövidebb börtönbüntetésekre, korbácsolásokra.
Az utolsó - végzetes - bírósági ítélet már a bíró, Haji Rezaii személyes gyűlöletét is tartalmazta. Az ítélet jóváhagyásáért személyesen lobbizott a Teheráni Legfelsőbb Bíróságnál. A bírósági tárgyaláson a lány nem kapott védelmet, mivel ügyvédre nem volt pénze, a hivatalos ügyvéd kihelyezését pedig a bíró megtagadta tőle. Atefeh így magát volt kénytelen védeni. A tárgyaláson azt mondta a bírónak, hogy az igazi bűnösöket kellene elítélni, nem pedig az áldozatokat. Fejkendőjét levéve bátran állt ki amellett, hogy ő az eset áldozata, nem pedig elkövetője. Ez a hozzáállás annyira felbőszítette a fundamentalista bírót, hogy többrendbeli szemérmesség elleni tevékenysége miatt kötél általi halálra ítélte a lányt. 2004. augusztus 15-én az ítéletet végrehajtották. Emelődaruval, ahogy Iránban illik. A bíró saját maga tette a kötelet Atefeh nyakára, és az ítélet végrehajtása után 45 percig hagyta lógni a magasban a szerencsétlen lány holttestét. Íme, az iráni iszlám forradalom büszke tette. A bíró saját bevallása szerint inkább a lány szabadszájúsága, modora, a tárgyaláson tanúsított viselkedése és öltözete miatt ítélte halálra, mintsem az elkövetett tettek miatt. Elmondása szerint örömet okozott neki a lány kivégzési procedúrája. A város lakossága megdöbbenéssel fogadta az ítéletet és végrehajtásának körülményeit is. Szemtanúk szerint a jelenlévők megdermedtek, vagy zokogtak, és átkozták az ítéletvégrehajtókat. Persze azokon a csőcseléken kívül, akik az ilyen eseményeken menetrendszerűen jelen vannak és örömujjonganak.. Nem szerették a lányt, de úgy gondolták ezt nem érdemelte ki.
Iránban, 1979-ben elkezdődött Rubollah Khomeini ajatollah (főpap, "Allah megbízottja”) által fémjelzett Iszlám Forradalom, mikor elkergették Reza Pahlavi sahot, az Egyesült Államok által is támogatott, autokratikus vezetőt. Pahlavi a török Kemal Atatürk példájára akart Iránból világi, modern országot faragni, bár módszerei, diktatúrája erősen tekintélyelvű és kemény volt. 1979-ben kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. Kialakult a mai napig érvényben levő politikai rendszer, az Amerika ellenesség (nem ok nélkül, meg kell hagyni) , bevezették az iszlám vallási törvénykezést a sariát. Khomeini a forradalom jelképén túl a teljes hatalom birtokosa, a hadsereg parancsnoka, Irán legfőbb politikai és vallási vezetője is volt haláláig. A mai alkotmányt, a törvényt tőle eredeztetik. Személye, szemben a mai legfőbb vallási vezetővel, megkérdőjelezhetetlen volt. Iránban hivatalosan demokrácia van, de ez csak áldemokrácia. Az állam elnökét, a parlamentet a nép választja, de minden felett áll az Őrök tanácsa, élén Ali Khamenei Ahatollahhal, aki Khomeini 1989-ben bekövetkezett halála után lett Irán legfőbb vallási vezetője. Ők garantálják az ország abszolút teokratikus vezetését, a törvények megfelelését a sariának, az Amerika ellenesség fenntartását, az összes média ellenőrzését, a reform erők térnyerésének megakadályozását. Nélkülük nem születik döntés Iránban.
A vallási alapú törvények jelentős szerepet kapnak az iráni igazságszolgáltatásban. Európai, sőt civilizált ember számára megdöbbentő és felfoghatatlan büntetőjogi tételek szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül néhány közülük: a lányok 9 éves koruktól nőnek tekintendők, és elítélhetők tetteikért (a fiúk 15 éves koruktól), akár halállal is. A nők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Egy férjezett nőt akkor is halálra ítélhetnek, ha megerőszakolták. Ha egy férfi a "becsület megvédése" címszó alatt megöli a feleségét, maximum 9 hónap letöltendőt kaphat. A bíró mindig a férfi vallomását veszi döntőnek. Egy férfi vallomása két nőével is felér a Korán szerint. Önvédelemből férfit ölő nőt általában halálra ítélik. Nők házasságtörése halálba kövezéssel jár. A hajadonokat házasságon kívüli nemi kapcsolatért ítélik el. A vádló és az ítélethozó bíró egy személy, ügyvédi védelem nincs, fellebbezni többnyire nem lehet, a tárgyalások gyakran a nyilvánosság teljes kizárásával történnek.
Az erkölcsösség nagy erény nálunk is. Nevezzük nevén a gyereket, félrekefélni nem szép dolog. Azon felül, hogy ehhez az államnak semmi köze, megér például egy pár pofont a megcsalt fél részéről, ajtócsapkodás, legrosszabb esetben válás. Iránban ezért a nők az életükkel fizetnek.
Atefeh halála nagy visszhangot keltett a világban. A kegyetlen gyilkosságot állami szintre emelt intézményként alkalmazó vallási bíróságok ilyen ítéletei viszont Iránban szinte mindennaposak. Nagy port kavart például két fiatalkorú homoszexuális fiú nyilvános kivégzése 2005-ben, és még sorolhatnánk napestig. Több, az emberi jogokért küzdő nemzetközi szervezet, mint például az Amnesty International próbál minél nagyobb nyomást gyakorolni a nagy befolyással bíró nemzetközi szervezetekre, kormányokra kikényszerítendő az ilyen jellegű ítéletek beszüntetését Iránban, és más országokban. Hogy a tiltakozások, vagy egyéb általunk nem ismert okok miatt, de Iránban csökkenni látszik a fiatalkorúak kivégzéseinek száma. Állítólag a halálba kövezést sem alkalmazzák már.
 Mindenesetre ez már nem segít Atefeh-n, és sorstársain, akiket több ezres tömeg előtt egy emelődaruval, nyakuknál fogva felemeltek több emelet magasba, hogy mindenki jól láthassa az iráni "igazságszolgáltatás" szigorát. Az elrettentést fokozza, hogy a halál rendszerint lassan áll be, mivel a procedúra lassúsága miatt többnyire elmarad a nyakcsigolya törése, ami az azonnali halált jelentené. Általában halálbüntetés-ellenes vagyok, bár néha elkerülhetetlennek tartom, mint például a Szaddam-perben. Ami viszont a fiatalkorúak kivégzését illeti, civilizált ember számára ez elfogadhatatlan kell, hogy legyen. Atefeh "bűneiért" alkalmazva pedig nem volt több szándékos, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnél. A kiszolgáltatottsággal, megalázással járó, sötét középkort idéző nyilvános kivégzés pedig elvette a tini lány azon jogát is, hogy "egyedül" élje (halja) át élete utolsó szenvedését.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
