|
 A csatlakozást megelőző években rendkívül nagy várakozások voltak az EU-val szemben, amit főleg a politika táplált kormányoktól függetlenül. Az emberek hajlamosak voltak azt hinni, hogy az Unio minden baj megoldása lesz majd, és tejjel-mézzel folyó kánaánba kerülünk. Mást sem lehetett hallani a médiában, hogy az EU-hoz igazodunk, az EU irányelveit kell követnünk. A politika kihasználta a helyzetet, és minden kellemetlen intézkedést képes volt az EU-csatlakozás számlájára írni, mondván: ott így vagy úgy nem lehet csinálni.
Mindezek mellett sajnos a tájékoztatás szinte teljes mértékben elmaradt, a csatlakozás pillanatában alig akadt magyar állampolgár, aki tudta volna, mihez csatlakozunk. Ez odáig fajult, hogy a néhány úgymond EU-s hivatal - amelyek hirtelen, gyorsan lettek felállítva és inkább csak látszatra működtek - is teljes mértékben tájékozatlanok voltak. Sajnos ez az állapot az egyszerű állampolgár szemével nem sokat változott.
Magyarul az első éveket, melyek most is tartanak, leginkább a káosz uralta. Az emberek csak most kezdik megtudni mi az unió, a saját bőrükön és kárukon. Meg kellett tapasztalnunk, hogy az uniós bürokrácia a sokat szidott kommunista bürokráciánál is rosszabb és eszeveszettebb. Nagyon bíztak az emberek abban, hogy az unióval és annak szabályozásával majd biztosan csökken a korrupció. A tapasztalatok szerint ebben is csalatkozni kellett. A viszonylag jól fizetett hivatalokba még mindig a régi rendszerből megmaradt ejtőernyősök vagy újabb politikai kötődésű emberkék kerültek. Azt lehet tapasztalni, hogy a szaktudás a legutolsó dolog, ami szükséges egy állami vagy uniós állás betöltéséhez.. Még mindig „ sógor – koma” ország vagyunk.
Mindezek ellenére a magyar kormány még mindig rendkívül optimista kampányokat pénzel ahelyett, hogy tájékoztatná az embereket, mert a bizonytalanság és a tudatlanság a legnagyobb gond a mai napig ezzel kapcsolatban.
Egy jó példa erre az EU-s pályázatok sorsa. Évekig kecsegtették a népet: mekkora lehetőségek lesznek a pályázatokban. A szomorú valóság azonban az, hogy rengeteg pénz marad kihasználatlanul, és nem csak az állampolgárok tájékozatlansága miatt, hanem a rendkívül nehézkes, tehetetlen és sokszor dilettáns bürokrácia és bürokraták miatt. Odáig jutottunk, hogy nem az a csapás, ha nem nyer meg az ember egy pályázatot, hanem az, ha megnyeri. Nem egy példa van már csőd szélén álló cégekről, akik egy megnyert eu-s pályázat miatt kerültek a tönk szélére. A probléma oka egyszerű: a pénzeket nem fizetik ki időben, de a magas követelményeket akkor is megkövetelik, amikor nem biztosítják rá az anyagi forrásokat.
Természetesen hiba lenne ezeket a gondokat az EU számlájára írni. Sajnos saját kormányaink toltak ki velünk a leginkább. Már a csatlakozási tárgyalások során is úgy tűnt, hogy a magyar kormány inkább az EU-t képviseli a magyar érdekekkel szemben. Ennek meg is lett az eredménye. A mezőgazdaság teljesen tönkre ment, a piacvédelemnek még a jeleit sem látni; kormányunk leginkább még mindig a külföldi, főleg multinacionális tőkét szolgálja ki, ahelyett, hogy az ország érdekeit képviselné. Az ipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar egy része megszűnt vagy külföldi multik kezébe vándorolt, csak elvétve lehet már látni magyar cégeket és termékeket. A régi kedvelt magyar termékek jó részét is külföldi érdekű cégek termelik, és sokszor már nem is Magyarországon.
A mostani kormány most mindent annak vet alá, hogy megfeleljen az unió elvárásainak az euró bevezetésével kapcsolatban. Már majdnem mindent feláldoztak ennek oltárán, mondván: a szebb jövő reményében.
Az emberek egyre kevésbé hisznek ebben, már annyiszor kijátszották ezt a kártyát. Nagy mértékben nőttek az adók, az egészségügyi- és a nyugdíjjárulékok, nőtt a munkanélküliség, a reáljövedelmek csökkentek, ezzel szemben az állam gondoskodása nagymértékben csökkent. Lásd: egészségügyi reformnak nevezett kapkodás stb. Az elmúlt hét év politikai eseményei is nagy részben hozzájárultak ahhoz, hogy Európai Unióval kapcsolatban ma már eléggé negatívak a polgárok érzései. Az embereket igazából talán kevéssé is foglalkoztatja maga az Unió, hiszen ebben a kettészakadt országban annyi más probléma köti le őket. Nincs hiány politikai színjátékban, a mindennapi nehézségekről nem is beszélve. Majdnem biztosra vehető, hogy ha ma tartanák a csatlakozási szavazást, az Unió pártolói jelentős kisebbségben maradnának.
Az biztos, hogy rövid távon még egyáltalán nem érezhető egyetlen előny sem, amivel a csatlakozás előtt kecsegtették az embereket. Sajna az Európai Unió egyáltalán nem a lehetőségek tárházát nyitotta meg. Ismétlem ez nem az EU hibája. Egyik kormányunk sem volt a helyzet magaslatán EU-ügyekben és ez így van mind a mai napig. Az egyszerű polgárnak úgy tűnik, hogy csak a szigorúbb szabályokat, megszorításokat vettük át, az EU támogatási rendszere és mindaz amiről beszéltek, a határokon kívül maradt. Az is hozzátartozik a témához, hogy vezetőink sokszor pápábbak akartak lenni a pápánál, sok szabályt szigorúbban vezettek be, mint ahogy az EU javasolta, ezek főleg olyan intézkedések, amelyekkel pénzt lehetett beszedni. Sajnos azokat az intézkedéseket, amelyek támogatnák a vállalkozásokat, az embereket már nem olvasták honatyáink. Ez vonatkozik az adókra is. Volt adó, amit az EU-ra hivatkozva vezettek be, de azokat, amelyek nincsenek az EU-ban, nem szüntették meg. Jó példa erre a regisztrációs adó bevezetése: ugyanazt az adót fizettették be a használt autót vásárlókkal szemben is, amit az új gépkocsit vásárlókkal, nem vették figyelembe az adónál az értékcsökkenést, holott ez az EU-ban így működik. Ezt persze nem kommunikálták olyan hangosan az adó bevezetésekor. Az EU határozott fellépésére most kénytelenek több milliárd forintot visszafizetni.
Végezetül meg lehet állapítani, az Európai Unióban eltöltött pár év keserűséget és csalódottságot hozott a közembernek, a nagy várakozások után pofonként csattan az arcunkon, hogy az emberek és az ország helyzete romlott morális és anyagi értelemben is. Ennek okait persze országunkon belül kell keresni, nem lehet mindent az EU számlájára írni, és nem lehet a hagyományos magyar pesszimizmus számlájára sem. Amíg az ország gyarmatként működik a multinacionális és hazai nagytőkének kiszolgáltatva, és nem fejlődő, önálló államként, addig nem is sokat várhatunk.
Félreértés ne essék nem kormányellenes propagandát kívánok folytatni, de mégiscsak a mindenkori szabadon választott magyar kormány feladata az lenne, hogy az ország érdekeit képviselje azokért kiálljon, és ez az 1990 utáni éveket nézve sajnos egyiknek sem sikerült.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Amit viszont a pályázatokról írsz, nem kevés túlzást tartalmaz. A feltételek ismertek, a finanszírozás pedig majdnem mindig utólagos...
A probléma ott van hogy az általuk vállalt határidőket nem tartják, míg az emberektől megkövetelik a pontosságot. Hónapokat késnek.
A támogatásokkal kapcsolatban is többször előfordul, hogy már megítélt támogatásokat forráshiányra hivatkozva nem fizetnek ki. Biztos vannak pozitív tapasztalatok is, és hajlamos az ember a negatív dolgokra jobban felkapni a fejét, de a problémák sem egyedi esetek.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.