|
 Az emberek elhatározták, hogy játszani fognak, végre egyszer újra játszani. A Házigazda összehívta a csapatot: eljött a Szerencsejátékos, a Manager, az Orvos, a Pap, a Sportbajnok, a Politikus. Ott volt még a Házigazda felesége, a Háziasszony és két gyermeke, a Kisgyerek és a Nagygyerek. Mindenki nagyon készült a játékra.
A Házigazda összevásárolt mindenféle italt és kiporszívózott, amit egyébként sohasem csinált. A Háziasszony sütött-főzött három napon keresztül, bár máskor csak kész ételt rendelt vagy hideget ettek; két új ruhát csináltatott magának és átfestette a haját. De mindketten féltek, hogy minden rendben lesz-e.
A Manager megmondta mindenkinek - amíg ő játszik -, hogy ki mit csináljon, ha a tőzsde így vagy úgy változik. A játékszabályokat megtanulta kívülről és az Interneten is utána nézett, hogyan kell játszani. A három mobiltelefonját odaadta a három legjobb munkatársának, hogy oldják meg a feladatokat.
(Bár nagyon aggódott, hogy mi lesz velük nélküle)
A Szerencsejátékos tizenhat nyerő stratégiát dolgozott ki, de nem volt biztos benne, hogy elég lesz.
Az Orvos összekészített egy játékhoz való elsősegélytáskát, hátha a játék hevében valaki rosszul lesz vagy megsérül. A Nagy Orvosi Könyvben megnézte, hogy milyen betegségek szoktak előfordulni játék közben, de semmit nem talált, se a Könyvben, se az Interneten. Így nagyon aggódva ment el.
A Pap két prédikációt is készített és megnézte a Szentírást, hogy milyen bűnök ellen kell játék közben harcolni, de semmit nem talált, így nagyon nyugtalan volt.
A Politikus felkészült arra, hogyan segítheti elő az újraválasztását a játék. De nem volt biztos benne, hogyan sül el ez az egész és aggódott, hogy egyáltalán elmenjen-e.
A Sportbajnok felemelte az edzésadagját, hogy kész legyen a játékra, de nem tudta, hogy a formaidőzítése megfelelő lesz-e, így nagyon bizonytalanul ment el.
A Nagygyereknek megmondták, hogy mit szabad és mit nem, vigyázzon a kistestvérére, mutasson példát (ő a nagyobb). Félt a játéktól, nehogy valamit elfelejtsen, amit a szülei mondtak.
A Kisgyereknek mondták, köszönjön mindenkinek, legyen szófogadó, ne legyen rossz. Ő is félt a játéktól, nehogy a szülei valamiért megszidják.
Végül mindenki együtt volt és elkezdődött a játék. Eleinte minden jól ment, mindenki hozta a formáját, nem volt semmi baj. De mindenki nagyon feszült volt, valami miatt mindenki aggódott, mi lesz, nehogy baj történjen. Ezért kezdtek egyre inkább visszahúzódni a játéktól. A két gyerek viszont kezdett felszabadulni, ők már szabadon játszottak. Ennek hatására minden felnőtt még inkább úgy érezte, hogy egyre nagyobb a kontraszt, ezért mindenki teljesen leállt a játékkal, csak a gyerekek játszottak. Erre mindenki megkönnyebbült, végre már nem lehet baj.
Ezzel el is érkezett a játék vége. A gyerekeket lefektették, a felnőttek mindnyájan elmondták, hogy ilyen jót még életükben nem játszottak és fogadkoztak, hogy ezt minden hónapban meg fogják ismételni, mert olyan jó volt.
De soha többet nem jöttek össze játszani.
Dr. Pados Róbert Béla írása nyomán
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
