|
 A stílus alapítója Funakoshi Gichin - írásai szerint - 1868 novemberében látta meg a napvilágot Okinawa régi királyi fővárosában, Shuriban. A fenti időpontot a hivatalos születési anyakönyvben 1870-re javította ki, s így elérte az egyik vizsgájához szükséges korhatárt. Funakoshi köznemesi családból származott. Nagyapja konfuciánus tanító volt, aki korán megtanította neki a kínai klasszikusokat. Funakoshi jó tanítványnak bizonyult, majd ő is tanítói pályára lépett. Önéletrajza szerint a harcművészetekkel tizenegy éves korában került közeli kapcsolatba egy osztálytársa révén, aki Azato Anko mester fia volt. Azato Anko, majd barátja Itosu Yasutsune révén Funakoshi már fiatal korában szorgalmasan gyakorolta a Shuri-te technikáit és katáit. Később a mestereit tanító Matsumara Sokon mellett is gyakorolt, majd a Naha-te alapítója, Higaonna Kanryo is oktatta.
Funakoshit 1917-ben meghívták Kyotoba, ahol megtartotta az Okinawán kívüli első hivatalos karate bemutatót. Rövidesen - 1922 májusában - a Japán Nevelésügyi Minisztérium, az atlétika népszerűsítésére megrendezte az Első Nemzeti Sportkiállítást. Az okinawai karatét Funakoshi Gichin bemutatója képviselte. Bár egy hétre szólt a meghívás, tekintettel a bemutató sikerére, továbbá arra, hogy Jigoro Kano, a judo megalapítója is marasztalta, Funakoshi tanár úr folytatta a bemutatókat és továbbra is Japánban maradt. Több bemutatót tartott a Kodokánon (Judo Központi Dojoban) és a Budokukaion (Harcművészeti Kollégiumban), de népszerűségétől függetlenül, továbbra is írástudásából élt, igen szerény körülmények között.
 Ebben az időszakban kezdett el oktatni. Először Hakudo Nakayama (1874-1958) - korának legismertebb kendo mestere - segítette ki, felajánlva saját termének szabad időszakát, majd 1924-ben, a Keio Egyetemen sikerült megszerveznie az első karate klubot. Ezt gyorsan követte a Takushoku, majd a Waseda és a Hosei Egyetem Karate Klubja. Ezek után 1936-ban saját dojo-t nyitott, melyet az írói álnevéről Shotokannak neveztek, majd így kezdték nevezni az általa oktatott karate módszert is.
A II. világháború után a karate volt az egyetlen harcművészet, melynek gyakorlását nem tiltották be a megszálló amerikai csapatok, sőt lelkesen tanulmányozták. Így 1949-ben megalakult a Japán Karate Szövetség, melynek fő tanácsadója Funakoshi Gichin lett.
Funakoshi sensei jelentette meg az első japán nyelvű karate szakkönyvet, emellett kora valamennyi mesterével személyes kapcsolatot tartott. Mint idősebb edzőtárs, jól ismerte Chojun Miyagi-t, a Goju-ryu és Mabuni Kenwá-t, a Shito-ryu megalapítóit. Tanítványa volt Otsuka Hironori, a Wado-ryu és Oyama Masutatsu a Kyokushinkai alapító mestere is. Funakoshi mester ellenezte a versenyt, mert előtte volt a Judo sporttá válásának példája. Ő a karatét még harcművészetként tanulta és oktatta, ebben nem ismert engedményt. Az 50-es évek közepén Nakayama Masatoshi (Shotokan), Otsuka Hironori (Wado-ryu) és Yamaguchi Gogen (Goju-ryu) mesterek ösztönzésére megrendezésre kerültek az első karate versenyek, ezzel megkezdődött a karate sporttá szelídülése.
 A Shotokant jelenleg több nemzetközi szervezet képviseli, ami sajnos jellemző betegsége valamennyi nagyobb stílusnak. A legerősebb a JKA szervezet volt, de Nakayama Masatoshi sensei halála után 2-3 részre szakadt. Jelentős a Kanazawa Hiroku mester által vezetett SKI is, továbbá Európában és az USA-ban is több erős Shotokan szervezett található.
Kapcsolódó cikkek:
A karate története I. rész
Forrás: A karate világa - Luana Metil, Jace Townsend
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
