|
 Sorozatunk következő részében arra próbálunk rávilágítani, hogy milyen folyamatok vezettek az okkultizmus megerősödéséhez, és vajon mik váltották ezt ki. A rasszista elemekben bővelkedő "vallás", mely erősítette Hitler érdekeit, nem az ő idejében jelent meg, hanem annál jóval korábban, már a század elején, mindazonáltal ezek az eszmék az I. világháborúban erősödhettek meg.
A háború végén a valaha erős Németország megrokkant öregemberként került szembe önmaga árnyékával. Az I. világháború után Berlin nyomorúságos városképpel tárult az ott lakók elé. Féllábú, félkarú veterán katonák hada lepte el a várost, akik semmilyen jövedelem szerző képességgel sem rendelkeztek. Nyugdíjuk sem volt. Milliók maradtak munka nélkül, infláció, recesszió, éhezés és kilátástalanság sújtotta az országot. Már Hitler színre lépése előtt a tehetetlen tömegek tüntetések ezrein vettek részt, melyben munkát és kenyeret követeltek, s ezzel együtt bűnbakot kerestek. Az idegenekkel szembeni gyűlölet hamar felerősödött, csakúgy, mint a német öntudat, mely reneszánszát élte akkoriban.
Hitler az I. világháborút követően a hadsereg parancsára a baloldali szervezetekbe szivárgott, besúgóként. Ezen küldetés során a Német Munkáspártba került, amolyan politikai klubba, amely neve ellenére radikális jobboldali nézeteket vallott. Hitler életére ennek a pártnak döntő befolyása volt, ahogyan Hitlernek is a pártra, ugyanis belépését követően hamarosan a szervezet vezetőjévé avanzsált. Az egyik ilyen gyűlésen, ahol Hitler szónokként lépett fel, jelen volt egy kiábrándult veterán katona is. A neve: Rudolf Hess. Hess a gyűlésről hazaérve meggyőződött arról, hogy Hitler az a vezető, aki képes lesz a német népet visszavezetni a helyes útra, és megadni azt a lehetőséget Németországnak, hogy újra a legnagyobb dicsőség övezze. Hitler személyisége teljesen elvarázsolta Hess-t, olyannyira, hogy vakon hitt abban, hogy Hitler az a messiás, akinek eljövetelét a germán legendák régen megjósolták. Hess és a radikálisan rasszista filozófus Rosenberg egyaránt tagja volt a Thule Társaságnak.
A Thule Társaság tagjai voltak többek között Rudolf Hess, Karl Fiehler, Hans Frank, Alfred Rosenberg, akik később mind a NSDAP prominens személyei közé tartoztak.
Az árja kultúrközpontjaként "ULTIMA THULÉ"-t tartják számon az okkult "tudományok" művelői. A "THULÉ TÁRSASÁG" (Thule Gesellschaft), a Szigorú Obszervancia Templomos Rendjének túlzottan rasszista, pángermán, neoariánus változata, amit 1918-ban (és nem 1910-ben), egy von Sebottendorff nevezetű egyén hozott létre. Ezt megelőzi az 1912-ben megalakult "GERMANENORDEN" nevű társaság, amely az "ariozófiát", illetve az árja nép (germánok) felsőbbrendűségét hirdette.
Friedrich Nietzsche német filozófus (1844-1900) sem volt mentes e tévhittől.
A "Thule Társaság" tagjai közt szerepelnek kezdettől fogva: Rudolf Hess, Rosenberg, Adolf Hitler, Himmler. A Nemzeti Szocialista Párt ("náci" párt) vezetői kapcsolatban voltak a teuton neo-okkultizmussal. Hitler amolyan biológiai menhir szerepet tölthetett be (karizmatikus egyéniség volt), hogy bolonddá tehette a germán (német) nép nagy részét. A Nemzeti Szocialista Párt, akárcsak a többi szélső jobb- és baloldali pártok, egy titkos társaság "Szabadkőműves Társaság" volt a maga "nagymesterével", rasszista gnózisával.
A "Világ Urának" lenni, és ennek érdekében vallani a "dicső" elvet: "a cél szentesíti az eszközt" nem a XX. század kitalációja. Ami a "Thule Társaság" halálfejes pecsétgyűrűjét illeti, ha ugyan volt ilyen szimbóluma (semmiféle írott bizonyíték erre vonatkozóan nincsen), alighanem az 1786. március 16-án Pesten megalakult új Szabadkőműves páholy pecsétjének szimbólumainak egyikét (a halálfejet) választották. Az adott pecsétek két alakja létezett.
A nagyobbikon templom látható, melynek lépcsőin oroszlán, mint a nagyszívűség jelképe lépdel fel, elől négyszögű kő, melyre Genius halálfőt vés, előtte körző és szögmérő fekszik, fölül nap és hold, köztük pentagram, alul Magnanimitas Restituta. A kisebbik pecséten a keresztbe rakott körző és szögmérő között halálfő látható, fölötte szalagon a MAGNANIMITAS. Az egészet lánc veszi körül. Ehhez hasonló szabadkőműves-páholyok Erdélyben is kialakultak a XVIII. század végén, és a XIX. században. Tagjaik között találhatók: írók, orvosok, papok, politikusok, tanárok, jogászok és más értelmiségi kategóriákhoz tartozók.
A "halálfej" jelentheti az íbisz madárfejű, olykor páviánként ábrázolt Thot, egyiptomi nevén Dzsehuti vagy Zahuiti, az alvilág (nem mai értelemben), a tudomány, művészet, írás, számolás, a naptár megteremtője és védelmező istenének "modernizált" formáját is. A zvasztika (zvastike), illetve a horogkereszt, az árja néptörzsek, szent, kultikus szimbóluma volt, akárcsak a "faldos" (linga) a hindu vallás-kultuszban, vagy éppenséggel a mondabeli "turulmadár" a turáni-alföldi ősmagyar törzsek hitregéiben. Hun törzsek éltek a korai középkorban Tibet zónájában, onnan is eredhet a "turulmadár" mítosza. Erre nincsenek korabeli, hiteles történelmi bizonyítékok. Ez is olyan valami, mint a galamb képében ábrázolt "Szentlélek".
Az árják magukat az elsüllyedt Atlantisz szigetéről származtatják. Az Atlantiszról már az ókori görög filozófusok (Platón) is írtak, de mint korszerű termelőerőkön alapuló, fejlett civilizációs társadalomról Francis Bacon (1561-1626) az Új Atlantisz címmel írt.
F. Bacon, angol filozófus, lordkancellár, Veluram bárója, Saint Alban grófja, akit 1603-ban "lovaggá ütöttek" az említett művében ír a "Salamon Háza"-ról, mint egy "Szabadkőműves-páholyként működő" intézményről, melynek tagjai előkekő lovag-szerzetes rendhez hasonlítanak, bár tudósoknak képzelte el őket.
Az utókor okkult "tudományokkal" foglalkozói Saint-Germain grófjaként is számon tartják, mint amolyan örökéletű, bolygó zsidót, aki más-más individuum képében, a végtelen idő-tér skáláján mindig ott jelenik meg ahol a legkevésbé várják. Halhatatlan lévén, a múlt, a jelen és a jövő ismerőjének tartják.
A Thule Társaság tagjai gyakorolták az asztrológiát és a napimádatot is, mellyel hitük szerint elérhetik a céljukat, azaz a germán nép faji homogenizálását. Azért, hogy a pénz se maradjon ki a dologból, milyen véletlen, hogy a Társaság prominens személyiségei közé tartoztak a leggazdagabb német üzletemberek is, kik nagy hévvel és sok pénzzel támogatták Hitler Német Munkáspártját. 1920-ban ez a párt nevet változtatott s lett belőle a már a történelemből jól ismert Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt. Ez lett az úgynevezett "náci" párt.
Hamarosan folytatjuk...
Az előző részt itt olvashatjátok!
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
