|
 Az irodalom és a festészet egymásra gyakorolt hatása kétségtelen, hiszen butaság lenne az egyes művészeti ágak közé éles határvonalat húzni, mintha semmi köze nem lenne az egyiknek a másikhoz. Ha pedig egy alkotásban utalást találunk egy másikra, az semmiképp nem lehet pusztán a véletlen műve, erre számos esetben találhatunk példát. A mostani alkalommal Velazquez és Ottlik Géza egy-egy műve közötti szoros kapcsolatra szeretnék rávilágítani.
Mi köze lehet a spanyol barokk festőnek, Velazqueznek Ottlik Gézához? Nagyon is sok! Az író Iskola a határon (1959.) c. művében olvashatjuk ezeket a sorokat:
„A lépcsők szélesek voltak; két szárnyban indultak fölfelé, s két emelet közt a fele úton szembefordultak és egybeolvadtak. A fokok alaposan ki voltak kopva, különösen a földszint és az első emelet közt. M. itt is megjegyzett magának egy képet a sok közül, a Las Meninas címűt, mely nem a falon, hanem az oszlop egyik oldalán lógott. Ebben is volt valami érdekesség, mint a Tulp tanár anatómiájá-ban.” (Első rész – második fejezet)
Nem csoda, hogy M. megjegyezte magának ezt a képet, mert Velazquez alkotása több mint érdekes. A Las Meninas (1656-57.) – azaz Az udvarhölgyek már első ránézésre bizarr érzést kelt a szemlélőben. A festő zsenialitását tükrözi, hogy a képen látható figurák többségének tekintete a képből kifelé, egy pontra vetül, ránk. Ez azonban egy téves következtetés, a kép középső részén felfedezhető egy tükör, ami két ember alakját tükrözi vissza: nagy valószínűséggel a királyi párét, akik körülbelül azon a ponton állhatnak, mint mi, akik szemléljük a képet. Így már minden világosnak tűnik, hiszen őket festi Velazquez a festményekkel teli helyiségben. Mielőtt azonban elsüllyednénk a megértés jóleső langyosságában, felteszem a kérdést: hogyan festette meg a spanyol művész ezt a képet? Talán tükörből? Mit ábrázolhat Velazquez készülő képe? A mű további szépségeket és érdekességeket is rejt magában: az infánsnő és a törpe udvarhölgy közti ellentét – mintha egymás negatívjai lennének, vagy akár a másik két udvarhölgy feltűnő hasonlósága. Arról nem is beszélve, hogy Velazquez épp alkotás közben ábrázolja magát egy olyan helyiségben, aminek a falai roskadásig túlzsúfolva vannak más festményekkel.
Kép a képben - regény a regényben Ottlik Géza: Iskola a határon című könyve, amely az elbeszélés nehézségeivel kezdődik, a XX. század nagy regényei közül nem egy foglalkozik ezzel a problémával. A regény történéseit két nézőpontból ismerhetjük meg: Medve kézirata és Both Benedek emlékei nyomán. Az eseményeket így több oldalról világítja meg a szerző, a két elbeszélés sokszor egymásba fonódik. A kézirat tükrében Bébé számos utalást tesz arra, hogy javít, korrigál, helyesbít Medve írásán a hitelesebb ábrázolás kedvéért, miközben ő maga is leírja saját benyomásait, s mindezek felett mindketten egy regény kitalált szereplői. A könyv hősei: Medve, Bébé és Szeredy is művészekké válnak felnőtt korukra, művészekké, mint Velazquez. A kézirat szerzőjének az ellentéteként szokták emlegetni Czakó figuráját, szembeállításuk végigvonul a regényen. Valamint a határ motívumában is fel lehet fedezni némi hasonlóságot: két oldal közötti választóvonal, amilyen funkciót egy kép kerete is betölthet. A nézőpont kettőssége, a folytonos narráció váltás, legalább olyan elbizonytalanító lehet a valóság hiteles ábrázolásakor, mint Velazquez festményén.
Felhasznált, ajánlott linkek:
http://www.kortarsonline.hu/9908/kordae.htm
http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/barokk/venusz.htm
http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/v/velazque/index.html
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=10436
http://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.doc
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.