|
 Köszönöm az élményt Toepler Zoltánnak!
Kedves Zoltán,
Köszönöm, hogy ezzel, az Álszent című filmedben fellelhető jelenettel ajándékoztál meg engem és hazánk többi, kis emberi érzéssel rendelkező lakóját. Köszönöm, hogy megismertetted velem a látványt, hogy most már tudom milyen az, amikor egy ártatlan állatot vízbefojtanak. Köszönöm, hogy láthattam az általad rendezett műben, hogy a kismacska, akit feláldoztál a "magyar filmművészet" oltárán, hogyan szenved kínhalált, hogy próbál sikítani a víz alatt, hogy rándulnak görcsbe kis lábai, hogy válik meredtté a tekintete, ernyed el teste.
Köszönöm, hogy ez téged cseppet sem zavar, és "nem kívánsz foglalkozni" az üggyel. Hogy szemrebbenés nélkül mondtad el, nem trükkfelvétel volt, hogy amit láttam, az az, ami. A mentegetőzés, hogy "az állatot másnap úgyis elaltatták volna, mert beteg volt" tényleg helyénvaló. Köszönöm, hogy egy nappal legalább megrövidítetted a szenvedését. Arra bizonyára nem gondoltál, - ha egyáltalán igaz (valószínűleg nem), amit mondasz - hogy ezáltal nagyságrendekkel emelted az állat szenvedését. Miért is gondoltál volna? A hozzád hasonló csökött agyúaknak erre már nem terjed ki a figyelme. A szakmai előéletedet nem ismerem, de őszinte leszek: nem is érdekel. Azért annyira nagy zseni nem lehetsz, ha ez kell ahhoz, hogy felhívd magadra a figyelmet. Oda ütöttél, ahol tényleg fáj. A magyar film általad lesz naggyá! Mi meg egy kicsit szégyelljük, hogy nálunk ilyen is van. Meg egy kicsit szégyellünk téged is.
Bizonyára boldog vagy, hiszen a "műved" különdíjas lett a kategóriájában. Ha el nem felejtem, meg fogom köszönni a zsűrinek is, akik díjazták a filmedet. Tímár Péternek külön, mivel ő elnökölt a zsűriben. Az ő munkásságát már jobban ismerem, de most is őszinte leszek: az övé sem fog érdekelni többet.
Vagy itt van például Hartai Zoltán operatőr, aki "vihar egy pohár vízben"-ként jellemezte a kialakulni látszó botrányt. Meg hogy nem tudta, hogy amit lát, valódi. Egy operatőr...? Összenő, ami összetartozik. Remélem hétvégenként összejártok.
Köszönöm, hogy a btk-t is elolvastad, mielőtt leforgattad a kisfilmedet. Ha mégsem... Végül is csak állatkínzás nevű bűncselekményt követtél el. Talán csoportosan. Különös kegyetlenséggel. Tudod, ami úgy kezdődik, hogy "aki gerinces állatot indokolatlanul...blabla". Keresd meg, valahol ott lesz. Bizonyára feljelent valaki, ha más nem, én. Vagy csak embereket lehet feljelenteni?... A bíróságon majd megköszönöm az államnak a szigorú törvényeinket, és azt hogy felmentenek vagy pénzbüntetéssel sújtanak. A különdíjból fussa gondolom. Végül is nettóban pozitívan jössz ki ebből. Nemdebár? Milyen jó.
Szóval még egyszer köszönöm, hogy megkeverted kicsit a Kárpát-medence kissé poshadt állóvízét. Nem égtünk még eleget. Kicsit toltál ezen a szekéren te is.
Remélem munkásságod "nagyszerű" gyümölcseit tovább élvezhetjük. Az ne zavarjon, hogy rohadt. Nekünk jó lesz. A személyesen neked küldött - ennél jóval alpáribb stílusban megfogalmazódott - levelemre pedig rá se ránts. Biztos elfér a többi között. Gondolom nincs egyedül.
Még egyszer köszönöm, köszönjük!
Maradok őszinte gyűlölettel: Maholányi Zsolt
Háttér: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/alszent4670/
Csak erős idegzetűeknek!!
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
És az utolsó mottó: "A szenvedést is meg lehet unni". Nicolaus Myslicki ezt mondta: "Szerintem ő szent volt, mégpedig azért, mert kiderült, hogy nem hisz Istenben, és mégis egész életét annak szentelte, hogy a többi ember hinni tudjon"
A film egy szektavezetőről szól, aki paráznaságért kiközösíti a barátját, majd különös kapcsolatba kerül egy idős hölggyel, aki szerelemért cserébe megtanítja, hogy az ember hogyan jöhet rá álmában, hogy álmodik. A szektavezető álmaiban Istent keresi és rá is talál egy lakóház alagsorában - beszélgetésükbő l kiderül, hogy hősünk a bűnről sajátosan vélekedik, és ennek a vélelmének gyülekezeti tanításaiban, valamint személyes tanácsaiban hangot is ad.
A gyülekezet többi, korrupt vezetője végül kiközösíti őt magát is, de ahogy a rendező mondta "Azt hiszem, nem hamis tanai miatt közösítették ki. És azt hiszem, nem a bűn, a tévedés tesz valakit álszentté, mert nem attól rossz egy gyümölcs, hogy kukacos, vagy piszkos. És biztos vagyok benne, hogy a korruptak közösítették ki. És mi a korrupció? Az a rossz gyümölcs. Ami ehetetlen és nem az egész közösség lelkét táplálja, hanem csak a férgekét."
http://szemle.film.hu/object.5fc5b0b0-29f4-4866-a5e9-fd4f4095c3db.ivynull (null)
A bűncselekmény viszont igen. Tán mentesül a "művész" a törvény betartása alól ha dolgozik? Az, hogy ez egy film, számomra huszadrangú.
Vagy elássák vagy bedobják a vízbe a kiscicákat.
Filmen látni más, mint élőben. Pláne, aki még nem látott ilyet vagy nagyon állatszerető. Ez tényleg állatkínzás, akárhogyan is magyarázhatja az ember. Pláne, hogy itt a motiváció bizonyosan az emberek "falhoz állítása" és "meghökkentése" és semmiféle "ne legyen mán több macska a portán" c. dolog.
Kérdés, hogy Pista bácsi, Bivalybasznádon is törvényt sért? Vagy ki kellene miskároltatni a nőstény macskát? És ha erre nincsen pénze? Nem is adna rá?
Alapvetően különbözik a gondolkodásunk ebben a témában, annak ellenére, hogy valószínűleg én töltöttem több időt vidéken.
Vannak nézeteltérésein k a témában, de ezt Te is érzed. Anno azt mondtuk, egy (sok) sör mellett megbeszéljük
Sokat láttam, tapasztaltam, hidd el nekem, hogy legalább annyira megdöbbentett engem a macskagyilkossá g, mint téged. Csak egy kicsit más szemmel látom.
Ezt majd elmesélem Neked...a sok ser mellett..-:-))
Remélem el.
Ráadásul amit még nagyon szörnyqnek tartok, hogy egyesek mindezt közönyösen, egy vállrándítással veszik tudomásul. "Na és? Nap mint nap megtörténik ez a világban, ez van..." Pk érzéketlenek vagy én vagyok túl érzékeny?
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/macska1108/
becopyzom a filmhu -s írásomat, azok számára, akik valamennyire figyelemmel kísérik az ügyet. Különösen fontos a különböző kommunikációs 'manifesto' -k kérdése, akár művészi, akár jogi intézményként tekintünk a kontextusra. Vagyis: hogyan változtatja véleményét a 'rendező', és hogyan a zsűri, a közvélemény nyomására? A procontra - s cikkhez: Hartai László - ról beszélünk, nem Zoltánról, ő filmrendező és médiaszakember/tanár. Persze, természetesen lehetetlen kétségbe vonni, hogy a felvétel eredetiségéről mind tudtak. Tehát:
"Az a baj,
Hogy ez az egész alapvetően ássa alá a kommunikációba vetett bizalmat. Kommunikációról beszélek, úgy is, mint profán módon megfogalmazva egy üzenet eljuttatásáról, de érthetjük ez alatt a kommunikációra háruló felelősséget is, ha úgy tetszik, társadalmi felelősséget.
Nem vesszük észre, hogy az üzenet, az állítás, a vélemény vagy akár egy egyszerű mondat igazságtartalmá ról nem esik szó? A kommunikáció célja vajon csak a nekünk megfelelő hatás anticipálása, és a kérdés csak ennek - szándékaink szerinti - eredményessége? Miért tulajdonít minden fél és itt a rendezőről és a zsűriről is beszélhetünk sokkal nagyobb jelentőséget annak, hogy változó üzenetének jelentését cicomázza annál, hogy mi az egész történet etikai tartalma? Kimondva: valótlanságok igazként való feltüntetését érzi feladatának. Az itt most mellékes, hogy mivel a dolog követhető és viszonylag transzparens még ezt is rosszul, ellentmondásokk al terhelve teszi.
De könyörgöm: miért nem lehet beismerni a tévedést, hétköznapi, nyilvánvaló, tiszta értelemben? Miért nem lehet azt is beismerni, ha nem ismerjük el a tévedést, ha ragaszkodunk álláspontunkhoz ? Miért tűnik az egyetlen járható útnak arra használni a kommunikációt, hogy etikai aspektusra való tekintet nélkül - anticipáljunk a reakciókra?
Mint (többé kevésbé) kommunikációval és (legalábbis) alkotással foglalkozó ember visszautasítom, hogy ez lenne a kommunikáció feladata. Nagyon rossz stratégia, rosszul csinálva pedig - nem ráadásul, de mellesleg - nevetséges is. Aki pedig művészidentitás ú jelentsen ez bármit, de pár dolgot szinte biztosan nem: a gyávaságot, a megalkuvást és a hazugságot."
Én hál istennek nem látok ilyesmit
Szerintem a lényeg a felfogás megértésében, mások meggyőzésében a helyes felfogásról, valamint a következő generáció jobbá tételében van. Ebben nagy szerep jut neked is, nekem is, stb. Az én gyerekeim biztos, hogy így fognak vélekedni erről. A népnevelésnek sem kisebb a jelentősége. Csak így lehet jobbá tenni ezt a sárgolyót. Aztán majd pár generációval odébb, ha még lesz miről beszélni, talán kézzelfogható lesz az eredmény.
A rossz, az rossz...független attól ki követi el, kinek kárára. Ennél többet nem mondok, mert a végén a mókusok elé vetnek
Népnevelés? Ugyan már...
Ezt is csak idehaza lehet megcsinálni...
ez (www.ize.hu/click.php?id=6945&url=http%3A%2F%2Fwww.12ozprophet.com%2Fforum%2Fshowthread.php%3Ft%3D124354)
ezis (www.youtube.com/watch?v=OtV3i80ZOfE&eurl=http://www.ize.hu/)
ésezis (www.metacafe.com/watch/329860/holy_cow/)
Remélem a problémád komoly, és nem a cinikus kategória (ismerve Téged valamelyest, az előbbire gondolok).
Véleményem, ami nem követendő, csak megfontolandó példa, a következő:
Én természetemnél fogva soha nem ölök meg állatot. Kivételt képeznek ezalól az épp engem megcsípő szúnyog, és a tök véletlenül általam eltaposott csigagyerek, vagy az általam kifogott hal, amit meg szeretnék enni. Engem a pókok nem zavarnak, békésen élünk egy fedél alatt, de elismerem létjogosultságá t annak, ha valaki fél tőlük. Ha eltaposod, lefújod nem ártasz vele a természetnek, az a pókfaj ettől nem fog kihalni, a lefújt pók sem érez/fog fel sokat az egészből. Egyedül magaddal kell elszámolnod. Nekem ez, az élet szentségének tiszteletéből és alázatóból nem menne.
A kismacska teljesen más.
Valóban más a kismacska esete, bár nem feltétlen tennék különbséget állatok közt. Ha csúnya akarnék lenni, Maho: a macskák se halnak ki, van belőlük jó sok...
Viszont mind a kettő ÉL. Az ÉLET maga olyan megnyilvánulási forma, ami előtt fejet kell hajtanom és alázattal viszonyulni hozzá.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.