|
 Dolgozatomban azt a problémakört próbálom megvizsgálni, hogy milyen gyökerekből táplálkozik az európai szerelem fogalom. Véleményem szerint a reneszánsz filozófiai gondolkodás volt az az olvasztótégely, mely egészen a mai napig érezteti hatását a sajátosan európai szerelemfelfogásban. Ez azért érdekes téma a számomra, mert ez a sajátosan kontinentális szerelemideál más kérdéseket vet fel, mint a keleti tradíciók, vagy akár az amerikai fogyasztói szemlélet által generalizált jelenségek a szerelemről alkotott felfogásokban. Nézzük tehát, honnan ered ami sajátosan meghatározza a mi mentalitásunkat ebben a témában. A mai epizód újabb reneszánsz filozófus, Leone Ebreo szerelemről vallott nézeteit vizsgálja meg közelebbről.
Leone Ebreo
Leone Ebreo fő műve az Értekezések a szerelemről.[8] Szerelemfilozófiájához kozmológiát, pszichológiát és etikát is kapcsol. Az Arisztotelésztől elhajlókat megrovásban részesíti, de megmarad nála a Pico della Mirandola által elindított újplatonizmus. Kozmogóniai-mitológiai keretben jelenik meg nála a szeretet-szerelem fogalma, de etikai megalapozottsággal. A szeretet-szerelem emberre gyakorolt hatását bővíti tovább. A szeretet-szerelem szerinte egyetemes jellemzője a valóságnak. Az emberben is megvan, véleménye is van róla, mely pozitív, törekszik a szerelemre. Az anti-aszketikus gondolat kap hangot a műben. Ebreónál a jónak három alaptípusa van: az élvezetes dolgok a jó pszichikai aspektusai, a hasznos dolgok a jó anyagi javakban megnyilvánuló aspektusai, az erkölcsi jó az emberi erényekben van jelen. A jó elérésére közvetlenül inspirál a szerelem. Szeretjük a kívánságunk tárgyát, beteljesítőjét. A szeretet mellett a tudásunk irányít, hogy meglássuk, mi az, ami érdemes számunkra. Az akaratunk befolyásolja, hogy a jóra való vágyunk kielégítést nyerjen. Az ember tudja magáról, hogy nem tökéletes lény, így a jóra való törekvés, a hiány tudatosításából fakad. Célja az egyoldalúság megszüntetése, ez teszi boldoggá. A jó minden típusánál szükség van a szeretetre, de a tudásra is, más és más arányban. Szent Ágostonnál találjuk meg a szeretet–tudás–jó teljes összekapcsolását (Platón–Arisztotelész–Ágoston). A vágy egy hiányérzettel vegyes feszültséget teremt az emberben, melynek célja a kielégülés a különböző javak elérésekor. Az ember azt szereti igazán, amiről tudása van, az inspirál, hogy az majd jó lesz számunkra, de tudni kell, hogy valóban az a személy fogja-e a bennünk lévő feszültséget csökkenteni. A kielégüléskor egy változás, a fordulópont következik be: a vágy vagy megszűnik, mert megszereztük azt, vagy új és új formában jelentkezik újra a részleges kielégülés miatt. Még hevesebb vágy is jelentkezhet a még teljesebb birtoklásra. A vágy célja a birtoklás, a vágy tevékenységre késztet. Az akarat racionalitáson alapszik, az ember nem egy „pipogya” lény. A szerelem négy tényezője a tudás, akarat, vágy és maga a szerelem-szeretet. A tudás az embernél áthatja a vágyat, kell, hogy tudjuk, mi fogja hiányunkat pótolni, a célhoz vezető módszerek kigondolásához. Az akarat befolyásolja az értelmet, hogy a megfelelő irányba forduljon, ne tévutakra. A szeretet is befolyásolja, felfokozhatja, de korlátozhatja is a kielégülés eszközeit, módjait. A vágy, hogy igyekezzen megszerezni tárgyát, törekedhet a tárgy létrehozására is. A szeretet-szerelem nem ilyen egyértelmű, ingadozó a jelenléte. Szándékos törekvés arra, hogy a jónak ítélt dologgal egyesülve élvezni tudjuk azt. A szeretet–vágy viszonya nagy változásokat mutathat. Kívánjuk is, szeretjük is pl. az igazságot, bölcsességet, személyeket stb. Nem kívánjuk, de szeretjük a váratlanul kapott javakat. Kívánjuk, de nem hangsúlyozottan szeretjük pl. az egészséget, mert természetes állapot a létezése. A szeretet és szerelem, a kívánás és vágy nem minden szakaszában fonódik össze. Csak végső soron történik meg a valódi összekapcsolódás.
A javak típusai:
¨ Hasznos javak: birtokba vételig vágyunk rájuk, de nem szeretjük, mert még nem ismerjük igazán. Az ismeret hiánya korlátozza a szeretet mértékét. Birtokba kerülés után már nem vágyunk rá. Anyagi javakra jellemző extenzív vágy. A megszerzés után a dolgokhoz való viszonyunk eltorzulhat, szélsőség felé sodorhat bennünket: fösvénység, tékozlás. A kettő közötti helyes utat kell megtalálnunk, a mértéktartást (Arisztotelész). Nem kell túlbecsülnünk az anyagi javakat.
- Élvezetes javak: vágyunk a dolgokra és közben szeretjük is őket, mert előzetes ismeretet szereztünk róluk a fantáziánk segítéségével. Tudjuk szeretni élvezetünk tárgyát, de a birtokbavétel után differenciálódhatnak a viszonyulások: a szeretet tovább fokozódhat, ha még többet jelent. De előfordulhat az is, hogy kiábrándultság, csömör keletkezhet, mert nem olyan a személy, amilyent elképzeltünk. Ez a testi szerelem esetében fordul elő, a bujaság lesz rajta úrrá vagy az aszkézis fogja jellemezni. Ha a fegyelmezettséget választja, az élvezet tovább fog folytatódni. Itt kell bekapcsolni az értelmet. A fegyelem tényezői: az értelem, mely korlátozza a vágyat és az erény, mely konvencióra való támaszkodás, a vágy meghosszabbítása, aktualizációja. A mértékletesség maga is erénnyé válik, mert nagy erőfeszítést követel, közvetlenül befolyásolja az embert a gyönyör visszafogása által. Az embernek ilyenkor a közvetlen létezésén kell uralkodnia.
- Az erkölcsi javak: a vágyakozás során és a beteljesülés megszűnésével is tudjuk szeretni azt, ami erkölcsileg jó. Mivel az erkölcsi jó ilyen nagy mértékben befolyásolja az embert, nem a középút megtalálása a cél, hanem a felső szélsőség, a maximális szeretete a jónak. Az emberben értelmes lélek lakik, ezért belátja, hogy a legfőbb pozitívumot tudja az ember számára nyújtani, a megfelelő hasznos és élvezetes elérésében is segít, a szélsőségektől visszatart. A jó felismerése az, ha rájövünk, milyen javakra kell törekednünk, és ez milyen mértékben tisztességes. A jó felismerése az embereknél pszichikus képesség, érzékelő képesség, megfontolás, erkölcsi kérdésekben való megítélő képesség ill. józan okosság. Átfogja és megkoronázza az értelmes lélek, megmutatja, hogy mi az a jó, amit szeretni érdemes és szabad. A hasznos, élvezetes és erkölcsi jó tulajdonképpen összekapcsolódik a különböző helyzetekben. Az ember számára a legfontosabb összetett jó az egészség (tisztességes is, hasznos is, jó is), a gyermek (hasznos, élvezetes, jó) és a hatalom. A gyermek a törődést meghálálja, viszontszeret minket, hasznos, mert megosztja a magányunkat, nem unjuk meg, ezért tartós élvezetet biztosít.
Az emberek közötti kapcsolatok Ebreo szerint két viszonytípuson alapulnak:
- Kiegészítő jellegű tartós egymáshoz illeszkedés, az együtt tevékenykedés képessége, melyet belső tényezők határoznak meg, de szerepet játszanak benne az égitestek is mint az ember habitusának meghatározói.
- Szimpátia: mely erkölcsi és értelmi erények alapján alakul ki (pl. állhatatosság, igazságosság). A szimpátiára jellemző a megbecsülést kifejező szeretet, nem jellemzi a haszonhúzás és az érzékiség. Az állatok Ebreo szerint irracionális lények.
Kozmogónia, kozmológia és mitológia keveredik művében. Részletes természetfilozófiát alkotott a keleti hagyományok alapján, mely szerint a szeretet, szerelem és vágyakozás a kozmosz általános jellemzője, az isteni szeretet következménye. A megismerés, megszeretés, megkívánás három típusa szerinte:
1. a természeti jellegű, amely az élettelen természet felé irányul,
2. érzékeken nyugvó, ez az állatokra jellemző,
3. az értelmes emberi akarat szerinti.
Első esetben az elemek, testek vagy növények között jön létre a viszony, mely célszerűségen alapszik, mivel mindennek megvan a maga helye a világban. Nincs megismerésen alapuló vonzalom, hanem egy másik iránt lévő benső vonzalom vonatkozik rájuk. Második esetben az értelem nélküli állatok keresik a számukra megfelelő párt, táplálékot, közeget stb., illetve elkerülik a nem megfelelőt. Ez a megismerés irracionális úton történik, ösztöneik hajtják és érzékeik ellenőrzik őket. Ilyen jellegű a szexuális vágy és az étvágy is. Az állatok mindazonáltal a növényeknél magasabb rendűek, viszonyulásuk is összetettebb. Az akarat szerinti megismerés csak az embernél található meg. Az értelem segíti az embert, hogy a nem kívánatos természeti hatásokat elkerülje.
Természetfilozófiájában a szeretet különböző nagyságrendű létezők vonzalma. Az Ég és Föld vonzalma pl. az apa–anya szerephez hasonló, mint ellentétek vonzzák egymást, kölcsönös pozitív viszonyra törekednek, nászukból születnek a különböző létezők. De ellentétesek is, meg nem felelés is van közöttük, az Ég mozgékony, míg a Föld lusta. A Föld fél attól, hogy az égi szférák mozgása magával ragadja. A Füst pl. azért száll felfelé, mert a Tűz vonzódik az Éghez, a Kő pedig azért zuhan lefelé, mert a Föld a kedvese. Az ember a világ leképeződése, ez a makrokozmosz és mikrokozmosz analógiája. Ebreo a mitológia antropomorfizmusát egyesíti a neoplatonizmussal.
Jegyzet
[8] EBREO, Leone, Párbeszédek a szerelemről, ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszék, kézirat.
Kapcsolódó írások
Lét, értelem, szerelem a reneszánsz gondolkodásban IV.
Lét, értelem, szerelem a reneszánsz gondolkodásban III. rész
Lét, értelem, szerelem a reneszánsz gondolkodásban II. rész
Lét, értelem, szerelem a reneszánsz gondolkodásban - I. rész
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
