|
 A Pünkösd ünnepe kapcsán, - ha ünnepe egyáltalán némelyeknek? - egy kicsit mindig zavarban vagyunk. A Biblia világától elszakadt átlagember mindenképpen. Egyáltalán mit és miért ünnepelünk? Azt azért jó ha tudják, hogy a Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Ez ötven nappal azután történt, hogy az Úr Jézus feltámadt, tanítványainak és sokaknak másoknak megjelent megdicsőült testében. Tagadhatatlan bizonyságát adta annak, hogy nem maradt a halálban, hogy valóban él, mert feltámadt.
Még egy ígérete volt övéi felé:- "Nem hagylak titeket árvául, eljövök tihozzátok. Elküldöm nektek a vigasztaló Szentlelket..." Ez az elküldés, ez a kiáradás az első Pünkösdön történt meg Jeruzsálemben a félénk, riadtszívű tanítványok életében. Csodálatos változást vitt véghez bennük. Valóságos megújulást, átlényegülést. Ez a Pünkösd lényege, ez az, amire ma is szükségünk van. Ez az, amit ma is hiányolunk.
Lélek nélkülivé, lelketlenné lett világunk bármerre nézünk is. Élettelenné lettek sok vonatkozásban emberi kapcsolataink is. Elhidegedett, megmerevedett, még a legmeghittebbnek vélt, remélt közösségünk, a házasság, a család keretein belül is. Látszatok még vannak, de már azok is bomlófélben.
Már nem vagyunk igazán, már csak annak látszunk: Apák, anyák, fiak, lányok, testvérek, felebarátok, hazafiak, - vagyunk igazán, vagy már csak a látszatokat hordozzuk? Gyakran már azt sem. Élet nélkülivé, lélek nélkülivé, megdöbbentően hangzik, sokszor már lelketlenné lettek kapcsolataink, életközösségeink.
Művirágaink szépsége nem pótolja a tavasz virágai illatos ékességét. A londoni híres panoptikumban őrzik megdöbbentő hitelességgel világunk nagyjainak, szépségeinek és szörnyeinek megszólalásig hű viaszbábúit. De nincs bennük lélek és élet. Sokukra nézve jobb is már.
Hazug látszatok káprázatok döbbenete sokszor a kinti világunk is. Isten is így látja ezt: - "Az a neved, hogy élsz, de halott vagy..." - mondja az Úr. Jó, ha mi is, a magunk módján, tudunk még lelkesek lenni. De nem a miénk igazán, az a másik Lélek, az ami megelevenít. Az Isten lelke, megy Pünkösdkor kiáradt erre a világra a tanítványok szívén keresztül. Előbb ők változtak meg csodálatosan hatalmasan. Ez a Pünkösd, az a Lélek magyarázhatatlan, valóságos hatása napjainkig is. Kicsi, jelentéktelen kezdet, mely a Lélek ereje által mérhetetlen naggyá lett.
Egyszer egy édesanya felkereste lelkipásztorát. Panaszosan számon kérte, hogy miért nem akarja konfirmációra, templomi hitvallásra engedni gyermekét?
- Asszonyom, mondta a lelkész, maga is jól tudja, hogy testvére elárvult és nevelt gyermeke szellemileg fogyatékos, az iskolában is csak kisegítő osztályban próbálkozik. Nálam nem tudott megtanulni egy éneket sem és Káté minimális tananyagát sem. Nem tudok mit kezdeni vele.
- Akkor hadd mondjak most el valamit, válaszolta az asszony. Ennek a beteg gyermeknek a köztünkléte egy idő óta megváltoztatta a családunk életét. Megújultunk, megelevenedtünk. Ez a gyermek egyetlen egy bibliai igét mégis megtanult, szívében megőrzött. Ezt imádkozza el reggel-este csendesen, hallhatóan...: "Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem." Az én két gyermekem kezdetben, kinevette, gúnyolta, de ő nem törődött vele, csak csendben mondta tovább. De a lélek hatni kezdett. Ma már nem gúnyolják, maguk is mondják. Megváltozott az életünk.
Igen, a lélek, ez a lélek az, ami megelevenít. Nélküle nem igazság, nem valóság az életünk. Csak látszódunk, de nem vagyunk. A megelevenítő pünkösdi lelket szomjazza személyes és közösségi életünk, egész világunk De a miénk is lehet, ha elkérjük, elfogadjuk.
A pünkösd a görög pentekoszté szóból származik, jelentése ötvenedik. A kereszténység egyik legősibb ünnepe. Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 49-50. napon az aratás befejezését ünnepelte meg. A "zsengét", az első termést áldozatként mutatták be Istennek. A történelem során ez a zsidó ünnep egyre fontosabb szerepet kapott. Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is.
A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik. Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Erre a csodára, görögül dialektosz utaló jeleket a zsidó tradícióban is megtalálhatunk. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést.
Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk. A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van.
A húsvétra a hármasság jellemző. Jézus Krisztus Isten fiát elárulták és keresztre feszítették, halálával megváltotta az emberek bűneit, majd harmadnapra feltámadt. Nagycsütörtökön az ünnepi szentmise végén az oltárfosztás jelképezi Jézus Krisztusnak elárulását és halálát. Nagypénteken Krisztus a sírban nyugszik. A kereszt leleplezésekor megjelenő megfeszített Jézus Krisztus előtt hódolunk, aki megváltotta a kereszthalálával a bűneinket. Az ünnepsorozatában a nagyszombat a feltámadás ünnepe. Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált. Ez valójában a szombatról vasárnapra virradó éjjelen történt. Eleinte egész éjjeles virrasztással és Istentisztelettel készültek a feltámadásra. Az ünnepet ma már nagyszombaton késő délután tartják, amikor is a szentmisét követően az oltáriszentségben feltámadott Krisztust körmenetben halad végig az utcákon, hogy mindenki láthassa és örvendezhessen Isten dicsőségének. Pünkösdöt húsvét vasárnaptól kezdődően számítjuk.
A cikk szerzője: Fekete László református lelkipásztor, Örkény
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Hazánkban az egyik legnépszerűbb hagyomány a pünkösdi király választása. Az, hogy ki legyen a pünkösdi király mindig valamilyen vetélkedésnek az eredménye. Dunántúlon a fiatal legények lóversennyel döntötték el a királyi cím sorsát. A lovakat szőrén megülve kifeszített akadályokon kellett túljutni a győzelemhez. A királyt fiatal lányok koronázták meg az általuk készített virágkoszorúval . A királynak ezután minden földi jóban része volt. Másutt obsitos katonák között zajlott a verseny. A győztes a beöltözött udvartartásával járta a falut, ahol cserépdarabokka l, lyukas lábasokkal dobálták meg "tiszteletnyilvá nításként". A pünkösdi ünnepekről számos leírást találhatunk a magyar irodalomban is.
A pünkösdi királyságra jellemző, hogy nem tart túl sokáig. A népi versenyek győztesei általában csupán egy napra váltak koronázott uralkodóvá. Innen ered a magyar nyelvben a "pünkösdi királyság" kifejezés, amely a rövid ideig tartó és igen csak bizonytalan hatalmat jelenti.
Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan is lehet venni. Ferenc Józsefnek a kiegyezés után történő megkoronázása eredetileg pont pünkösdhétfőre esett volna. De egy élelmes szervező felfigyelt az időpont jelentőségére és nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt. Ferenc József talán éppen emiatt uralkodott olyan sokáig.
Velem pontosan ez történt január másodikán (egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, teljesen absztinens vagyok), kora hajnalban, a folyamat, úgy körülbelül 5 óra hosszáig tartott, annyi volt a különbség, hogy nem tudtam nyelveken szólni. Éreztem Jézus Erejét, saját ujjászületéseme t, a Szent Szellem belém áradását. Testileg megviselt, elfáradtam. Ezt a január 02-i, hajnali megtapasztalást , négynapos rettenetesen erős szédülés előzte meg. A megvilágosodás azóta is folyamatosan zajlik, boldog vagyok, találtam közösséget is.
Dicsőség az Úrnak: Vörös Györgyné
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.