Dolgozatomban azt a problémakört próbálom megvizsgálni, hogy milyen gyökerekből táplálkozik az európai szerelem fogalom. Véleményem szerint a reneszánsz filozófiai gondolkodás volt az az olvasztótégely, mely egészen a mai napig érezteti hatását a sajátosan európai szerelemfelfogásban. Ez azért érdekes téma a számomra, mert ez a sajátosan kontinentális szerelemideál más kérdéseket vet fel, mint a keleti tradíciók, vagy akár az amerikai fogyasztói szemlélet által generalizált jelenségek a szerelemről alkotott felfogásokban. Nézzük tehát, honnan ered ami sajátosan meghatározza a mi mentalitásunkat ebben a témában. A mai epizód újabb reneszánsz gondolkodó, Tullia d’Aragona szerelemről vallott nézeteit vizsgálja meg közelebbről.

Tullia D’Aragona

Tullia d’Aragona[9] intelligens kurtizán volt, Petrarca stílusában írt verseket. A korra jellemző értekezések neoplatonikus stílusban születtek, a szerelem kozmikus, egyetemes voltát hangsúlyozták. Aragonánál a petrarkista szemlélet jelenik meg, mely szerint a szerelem evilági jellegű és több szerep jut benne a belső jellemzőknek. Aragona jól ismerte a megfelelő irodalmakat, hivatkozik Ebreóra is és a korareneszánsz szerelmi lírára. Tárgyalásmódján a retorika és poétika ismerete is érezhető, megpróbál érvelésében eleganciát felmutatni, a felmerülő problémákra nem egy választ adni. Párbeszéd a szerelem végtelenségéről c. művében a szerelem szerinte nem más, mint vágyakozás a gyönyörűségre, mely abból a különleges egyesülésből adódik, mely a szerető és a szeretett fél között létrejöhet. Meghatározó a szeretett fél, aki többletet mutat, de a szerető is több valamiben a szeretettnél, így válnak mindketten többé az egyesülés során. Alapkérdése, hogy a szerelem (amore) és a szeretni (amare) egyet jelentenek-e vagy sem? Végső soron egyet jelenthet, de nem jelentheti teljesen ugyanazt: a főnév jobban képviseli az állandóságot, míg az ige a változást. Aragona szerint az emberi tevékenység céltudatos. Ha a szerelem eléri célját, ezután megszűnik-e? Ez a cél belátható távolságban van-e, vagy szinte elérhetetlen? Lehet-e végtelen a szerelem? – teszi fel a kérdéseket. Aktualitás és potencialitás kettősségében adja meg a válaszokat. Az embernek megvan a képessége (Arisztotelész) a szépség megismerésére, illetve a szeretet természetes velejárója az emberi létezésnek (Szent Pál). Ha a potencia aktualizálódik, a szerelem lehetővé válik. A szerelem nem az aktus, hanem a potencia értelmében végtelen. Nem jut nyugvópontra, mert folyamatosan megújul, egy részét elérve rögtön egy másik része után vágyakozunk, így a szerelmes sohasem lehet teljesen kielégített. Az eszményi szerelem tiszta, igaz, tökéletes, végtelen, folyton megújítható. Nem zárja ki az érzékiséget sem, nem csak utódnemzésre való. A közönséges, vulgáris szerelem az érzékiség alapján alakul ki, mely beteljesíthető, de kiábránduláshoz vezet. Nem az érzékiség újítja meg a szerelmet, ne várjunk tőle többet, mint amit nyújtani tud. Elsősorban az intellektuális viszonynak köszönhető a szerelem megújulása, mely az érzékelést is pozitív irányban befolyásolja. Kétségei speciális esetek alapján:

¨ Egyoldalúság, pl. homoszexualitás esetén. Ez nem folytatható a végtelenségig, mert ebben az esetben a másik iránti érdeklődés alapja a tanítás, de a szeretett fél előbb-utóbb nem szorul további tanításra.

¨ A végtelenségig az erotika nem újítható meg, a csak testi alapon működő kapcsolat nem állandó, de sok ideig fenntartható az újabb lehetőségek keresésével.

¨ A testi kapcsolat megronthatja-e az intellektuális szerelmet? A szellemi szépségek megújítása révén akkor is fenntartható, ha a testi oldala már kimerült.

¨ A partnerválasztás szabad vagy determinált? A párját az ember maga igyekszik megtalálni vagy a véletlenre bízza. A kapcsolat lefolyása nem ettől függ, a tartós szerelmet egyik sem zárja ki.

Aragona nem foglalkozik a nem viszonzott szerelemmel, az igazi szerelem nála kölcsönös. A konvenciók összekötő szerepét sem hangsúlyozza.

Jegyzet

[9] dr. KAPOSI Márton, Reneszánsz szerelemfilozófiák. Előadássorozat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1999, Őszi szemeszter.

Kapcsolódó írások

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• I. Watson felfedezései a Bálnavadász Múzeumban -27/08/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010