|
 Tegnap országszerte rendben lezajlottak az írásbeli történelem érettségik. Megoszlanak a vélemények a középszintű feladatsor nehézségi fokáról, hiszen van, aki átlagosnak, mások az eddigi legnehezebbnek ítélték meg. Mérleg következik.
A néhány éve bevezetett érettségi reformok egyik nagy visszhangot kiváltó eleme az volt, hogy a történelem, mely eddig csupán szóbeli vizsgatárgy volt, a magyarhoz hasonlóan írásbeli résszel is kiegészült. Az írásbeli két fő pillérből áll. Az első felét az ún. "rövid" feladatok képezik, a másodikat az esszék. Rendszerint kb. 10-12 rövid feladat kerül terítékre, ezen kívül - meghatározott feltételek szerint kiválasztva - a gyerekeknek a megadott 7-8 címből három esszét kell elkészíteni. Összesen 180 perc áll a diákok rendelkezésére, amely a tapasztalatok szerint bőven elegendő az igényes munkához. A megoldásokhoz történelem atlaszt és helyesírási szabályzatot szabadon használhatnak.
Az idei rövid feladatok struktúrájukat tekintve nem hoztak újat. Térképhasználat, forrásértelmezés, hiányos szöveg kiegészítése, fogalommeghatározás, hibás szöveg kijavítása, táblázat-elemzés, feleletválasztás és képelemzés voltak a fő elemek. A rövid feladatok véleményem szerint sokkal inkább a tantárgy iránti készséget, viszonyulást, gyakorlatot, hozzáértést mérték le, mint a tárgyi tudást. Ezekben a feladatokban az teljesít jól, akinek a négy év során komoly rutinja alakult ki a fő feladattípusok megoldásában, tehát jól ismeri a sablonokat. Ugyanis maga a téma sokszor csak "máz". Ahogy a magyar érettségi sem véletlenül helyezett nagy hangsúlyt a szövegértési részre, ugyanez a szándék megjelenik a történelemnél is. A pusztán bemagolható, statikus tudás helyett a kreatív közreműködést, azaz az aktív feladat- és problémamegoldó készséget preferálják. Pl. egy olyan feladatban, ahol mondjuk Julianus barát útja a téma, de a kérdések pusztán arra vonatkoznak, hogy a szöveg után szereplő állítások igazak-e vagy hamisak, az nehezen nevezhető a tárgyi tudás felmérésének, hiszen a puszta logikai készség, vagy közismertebb nevén a józan paraszti ész is elég.
Mielőtt végleg azt hinnénk, hogy a történelem érettségi manapság puszta intelligencia tesztté devalválódott, sietve jegyzem meg, hogy a második rész ennél azért árnyaltabb. Az idén 8 cím közül választhattak a tanulók: 2 rövid és egy hosszú esszé kidolgozása volt a feladatuk. A háromból az egyiknek az egyetemes történelemhez kellett kapcsolódnia, kettőnek a magyar történelemhez, és arra is ügyelni kellett, hogy a feladatok különböző korszakokra vonatkozzanak. No efféle bonyolult, buktatókkal terhes feladat elé önállóan nem állítja a tárca diákjainkat: külön táblázatban foglalják össze valamennyi lehetséges opciót, ami a helyes választást tartalmazza. Ez nem volt mindig volt így, és meg is lett az eredménye. A gyerekek nagy része már előre elrontotta a választást, pl. nem egy, hanem 2 hosszú esszét választottak, vagy nem két, hanem 3 magyar történelmi feladatot oldottak meg, aminek az eredménye egy esszé pontjainak lenullázása lett. Kiküszöbölendő a hibát a feladatírók tehát az összes jó megoldással előrukkoltak, a gyerekeknek pusztán az általuk választott betűjel bekarikázása maradt feladatul. S bármilyen hihetetlen, most is előforduló hiba a rossz választás, azaz a diákok ennek ellenére sem a jó számokat karikázzák be - hiába - túl bonyolultnak tűnik számukra a táblázatba foglaltak értelmezése.
Az idei esszék közepes nehézségűek voltak. Övön aluli pl. a francia forradalom számonkérése, mikor tapasztalataim szerint a tankönyvekben sincs érthetően összeszedve ez az anyag. Szintén nem tűnt főnyereménynek a XIV-XV. századi városokról tanultak összefoglalása, hasonló okok miatt. (Tegyük hozzá, hogy ha a városok születését kérdezték volna, azzal mindenki elégett lehetett volna.) Összességében könnyedén lehetett 3 címet választani a nyolcból, amely barátságosabb munkával kecsegtetett. Végső soron ezúttal is úgy látom, hogy aki becsületesen készült, annak gond nélkül lesz elérhető az ötös, akik nem vették véresen komolyan, de jók voltak a négy év során, azoknak lesz négyes a teljesítménye. Mivel megbukni szinte lehetetlen, így akik tudáscentrikusabb vizsgán elégtelent érdemeltek volna, itt játszva könyvelhetik el az elégségest. Kérdés, hogy cél-e egyáltalán történelemből a buktatás, vagy ha nem cél, hát mi értelme a költséges írásbeliztetésnek.
Kapcsolódó cikkek
Érettségi magyarból
A dinamikus könyv lehetősége, avagy miért nem szeretnek olvasni a gyerekek?
Pro-kontra a magyar közoktatásról
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
