|
 Bombay (Mumbai)
A bombayi nemzetközi repülőtér a kékes-szürkés falaival félhomályos hangulatot áraszt. Úgy néz ki, mint otthon egy ezeréves vasútállomás. A városból szerencsére csak annyit láttunk, amíg a taxi átvitt minket a belföldi reptérre, ami meglepő módon szép, olyan, mint egy európai. Bombay undorító. Egyrészt a rengeteg ember és a nyomornegyedek miatt, másrészt a szemét miatt, ami a 36-38 fokos hőségben is szemét. A reptér előtt sincs szemetes, a csikkeket (is) mindenki eldobja, de ott legalább időnként felsöprik. A közlekedés botrányos, Budapest Bombayhez képest csendes kis falu. Záróvonal, vagy sáv elválasztó nincs felfestve sehol, zebrát sem találni. Járda nincs, a gyalogosok, biciklisek, motorosok ugyanott közlekednek, ahol az autók.
Sok Honda motor van, autóból talán Suzuki Maruti a legtöbb, de van sok Hyundai, Fiat is. Persze nem ugyanolyanok, mint az otthoniak, bár az új Suzuki Swift már itt is gurul. Több autó sötétített üvegezésű. A buszok kicsik, és nem modernek. Sokan járnak robogóval, sokszor egy egész család ül rajta. Rengeteg riksa (sárgás-barna színű, hátul kettő, elöl egy kerékkel, nem kerek kormánnyal, hanem olyannal, mint a motor) van az utakon, ezeknek még műszerfaluk sincs. Közlekedési tábla nincs, egy jelzőlámpát láttunk, az is piros volt, mégis mindenki átment rajta. Az autók jobbkormányosak, fura balról bemenni egy körforgalomba. A KRESZ itt kimerül a duda használatában, mindig mindenki dudál, ha előz, vagy kerül, vagy épp egy kereszteződésbe ér. Általában a nagyobb járműnek van elsőbbsége, kereszteződésben pedig annak, aki először ér oda.
Benaulim
Benaulim is viszonylag sok lakossal rendelkező falu, bár sokkal nyugodtabb, mint egy város. 36-40 fokos hőség és 80%-os páratartalom a jellemző. Az utak szűkek, másfél sáv szélesek lehetnek. A közlekedés ugyanolyan, mint a városban, nagyon sokszor csak 1-2 centire kerülik el egymást az autók, motorok. A tengerpart felé vezető, központi utakon nagyon sok riksás vár kuncsaftra. Nagyon sok utat aszfaltoztak le, ahol mégsem, ott vörös homok van és persze mindenhol szemét. Itt nincs szemétszállítás. Mindenki összegyűjti a magáét és elégeti. Hogy ez délelőtt, vagy este történik, talán csak attól függ, mikor van hozzá kedvük. Az utcákon sok helyen látni az égetések nyomait, nem egyszer egy fa vagy bokor tövében raknak tüzet, félig vagy teljesen felperzselve a növényt is.
Rengeteg növény van mindenhol (8-10 méteres kókuszpálmák, gyakran 30-40 kókusszal egy fán, banánpálmák, nagy, színes virágbokrok, jukkák, fikuszok), hihetetlen, hogy ebben a szárazságban mennyire gyönyörűek és életerősek. Otthoni növények közül van itt egy, ami nagyon hasonlít a mályvára, és akác-szerű fával is találkoztunk már.
Macskát keveset lehet itt látni, de nagyon sok a kutya, elég egyformák. Középméretűek és szinte mind rosszul néz ki. Valószínűleg rühesek lehetnek, mert sokat vakaróznak, némelyiknek foltokban nincs szőre. Néha négyen, hatan mászkálnak együtt, még a tengerparton is. A legtöbb kutya szabadon kóborol, ha van gazdája, akkor is. Ritkán ugatnak meg valakit, senkit nem bántanak. Az a kevés, amit megkötve láttam, mind fél méteres kötélen volt… vagy bezárva egy 1x1 méteres kutyaházba, vagy a teraszon egy akkora lerekesztett helyen, ahol épp csak le tud feküdni.
Ahogy a marhák… A tengerpart felé vezető úton is többen tartanak marhát, alacsony, csak oszlopokból és cseréptetőből álló istállókban. Napközben kikötik őket a fákhoz, szintén nagyon rövid kötélen. Több marhának befestik a szarvát, általában pirosas-vöröses színűre. Délutánonként a tengerparton sétáltatják őket. Szarv nélküli tehenet itt nem lehet látni, még a tejeszacskón is van szarvuk. A malacok a kismalacaikkal együtt teljesen szabadon járnak, mint a tyúkok a kiscsirkéikkel. A malacok kisebbek, mint az otthoniak, és általában sötét szőrűek. Előfordul az is, hogy mivel itt vagy nincs kerítés, vagy van, de nagyon alacsony, hogy az étterembe is besétálnak a tyúkok.
Otthoni madarak közül csak verebet látni és dolmányos varjút. Legtöbb az egyik tengerpart felé vezető úton, a halászházaknál van, ahol a kiterített halászhálókon, vagy száraz pálmaleveleken szárítják a halakat. Van itt gyönyörű, ciánkék hátú madár, kisebb galamb méretű (small blue kingfisher). Vicces, ahogy egy villanyvezetéken áll, mert kis testéhez képest nagyon hosszú a csőre, mintha bármelyik pillanatban előreránthatná. Nagyobb, üres földeken, gém-szerű fehér madarak élnek (grey heron). A tengerparton kisebb sasok vadásznak rákokra, kagylókra (white-bellied sea eagle). Láttunk már baglyot is, ahogy épp gyíkot fogott. Gyíkok valószínűleg sok lakásba bejárnak, nálunk a konyhában négyen is laknak. Beköltöztek a hűtő mögé, és sokszor mászkálnak a falakon.
A rovarok nem ilyen aranyosak. Rengeteg kisebb ugrópók van, hangya pedig mindenhol. Kisebb vöröshangyák, vagy nagy termeszek. Az ételt 10 perc alatt megtalálják, mindent alaposan be kell csomagolni. Mivel itt nincs zsemlemorzsa, egyszer kenyeret akartam szárítani, hogy majd abból készítek. Előbb megtalálták a hangyák, minthogy a 36-38 fokos hőségben kiszáradt volna. Csótányt szinte minden nap találunk a lakásban. Nem is csoda. Csatornázás itt nincs, a csatornacsövek kilógnak az épület falán, persze nincsenek bekötve sehová. Sok helyen az ilyen cső kivezetések, vagy bejövő villanyvezetékek körül nincs helyreállítva a fal, ezeken a lyukakon, réseken ki-be járkálnak.
Goában nincsenek utcanevek. Tizenegy körzet van, (pl. Salcete), és nagy (pl. 1663) házszámok. A postás állítólag mindenkit megtalál. A főbb utcákon (a beach felé) egymás mellett nyüzsögnek az árusok. Textilek, giccsek, papucsok vannak mindenhol. Minden turistát megszólítanak, ha azt mondod, nem akarsz vásárolni, akkor csak nézd meg… Akkor már könnyen rábeszél arra is, amire egyáltalán nincs semmi szükséged.
 A tenger mindig nagyon hullámzik, 5-7 méterre lehet csak besétálni, ott már ellökik az embert a hullámok. A parton nem egyszer látni veszekedő rákokat, halászó-vadászó madarakat. A tengerparti árusok (leginkább nők) nagyon színes ruhákban járnak (bár a helyiek is). Ezek az árusok gusztustalanul erőszakosak. Nekik az fair, hogy ha veszel valamit, utána békén hagynak. Még szinte ki sem ér az ember a tengerpartra, egy perc alatt megtalálják, négyen-hatan is körbeülik. Ha nem kell a portékájuk (ékszer, ruha, terítő), akkor is ráterítik az emberre, kipakolnak mindent.
A házak néha elég színesek, a rikító lila, narancssárga nem ritka. Van teljesen nyugati színvonalú ház is, de láttunk már olyat is, ahol bútor sincs, a földön ültek. A házakon itt nincsenek kémények. Sok helyen az ajtókon lakat és retesz van, mert olcsóbb mint a kilincs. Az ablakok kifelé nyílnak és belülről rácsozottak. A mi lakásunkban oldalra lehet elhúzni az ablakot, mint otthon a buszon. Rengeteg itt a turistáknak kiadott szoba, ház. Az első szállásunk (szerencsére csak három éjszakát töltöttünk ott) egy nagy szobából és egy zuhanyzóból állt, a zuhany mellett guggolós wc-vel. Az összes berendezés két ágy és egy asztal volt. Angol wc nem mindenhol van (a repülőtéren van, közvetlenül a guggolós mellett).
Az építkezéseken sokan dolgoznak, nők is. Ők a fejükön, tálban hordják az anyagokat a férfiaknak. Láncban, mint a hangyák. Állványozáskor nem használnak pallót, csak függőleges tartórudakat. A téglákat az építkezés mellett készítik, méretük kicsit nagyobb az otthoni ikersejt téglánál, és sötét vörös színű. Csigán, egyesével viszik fel az emeletre, vagy a fejükön. Most épül a „Micon Plaza” nevű épület, talán három háromemeletes tömb, úszómedencével. Az utcán kirakott, színes látványképen persze nem indiaiakat, hanem pénzes fehér embereket ábrázolnak… Az építkezéskor útban lévő fákat nem vágják ki, köré építik a házat. Láttunk már teraszt, aminek a közepén pálmafát hintáztatott a szél. Ha a fa a tető fölé nyúlik, a cserepezéssel egyszerűen kikerülik. Szinte semmit nem fejeznek be teljesen. Egy igényes ház kívül-belül nagyon szép, de a tetőtéri lakásban ha felnézel, a gerendákat és a csupasz cserepeket lehet látni, ahol monszun idején beesik az eső.
Az itteniek leveszik a papucsot mielőtt bemennek a házba, az üzletek tulajdonosai pedig a bolt előtt hagyják. Ettől függetlenül a turistáknak „mindent lehet”. Egy üzlet előtt képeslapokat nézegettünk, én dohányoztam. Behívott bennünket a tulaj, hogy bent több van. Annak reményében, hogy pénzt költünk nála, nem volt baj, hogy dohányzom, bent még hamutálat is tett az asztalra. A boltok kicsik, többségük 5-15 m2. Egy nagyobb üzlet (mint a Kadar Supermarket) kb 30 m2, nagyon zsúfolt és mindent lehet bent venni. Mindenféle élelmiszert, villanykörtét, edényt, füzetet, tisztítószereket, kozmetikai cikkeket tartanak. A boltokban sokszor koszosak. Némelyik szépen járólapozott, de a polcok nagyon porosak és pókhálóba is gyakran bele lehet nyúlni. A gyógyszertár kívülről nagyon tisztának látszik, belül szintén poros.
A seprű itt valamilyen faháncsból készül, kis kéziseprű. Felmosót lehet kapni, de a vödrökön nincs csavarórész, kézzel kell kicsavarni. Mosógépet láttunk már (a mosodás nőnél), nekünk egy nagyobb vödrünk van erre a célra, nem használ áramot, kézzel működik. A kapcsolók fordítva működnek és a konnektort is ki lehet kapcsolni.
Angolul szinte mindenki beszél, bár sokan csak annyit, amennyi ahhoz elég, hogy eladjanak valamit. Az indiai rúpiák majdnem egyformák, mindegyiken Gandhi képe van. Legnagyobb pénzük 1000 rúpia (kb. 4400 Ft).
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.