|
 Múlt héten béreltünk két biciklit, 80 rúpiáért. Csak ugye előző nap is sokáig fent voltunk, aznap 10 után keltünk, délben indultunk el. Délután háromra értünk haza szétégett karokkal és hátakkal, a fenekünk két napig úgy fájt, hogy alig tudtunk ülni.
Elmentünk Benaulim másik felébe is, azt hittük sosem érünk a végére. Nem város, csak falu, de akkora! Hosszú kóválygás után értünk Varca-ba, ahol hiába volt kitáblázva, nehezen találtuk meg a tengerpartot. Egy nagy szálloda mögött, pár méter magas dombocskára kellett a homokban feltolni a biciklit meg magunkat, és onnan már látni lehetett a tengert. De nehogy olyan egyszerű legyen, a dombocskáról egy kis hídon kellett átmennünk, alatta mint egy mocsár, valami vizes izé, annyira tele nem kinyílt tavirózsával, hogy a víz nem is látszott közte, csak itt-ott csillogott. A kis híd kb. 8 méter hosszú, nem egész 1 méter széles. Nem volt magasan, ezért nem volt korlátja sem. Néhol alatta pár homokzsák, úgyhogy tényleg kb. 0,5-1 méterre lehetett az alatta lévő vizes valamitől. Szóval kb. 8 méter volt hosszában, a magassága mínusz fél és plusz fél méter között változó. :-) Két gerendán voltak keresztben a kisebb rönkfák, már ahol voltak. Nagy huppanók voltak benne, semmi köze nem volt az egyeneshez, itt lejjebb egy méternyi szakaszon, ott szintben, aztán feljebb... Izgalmas volt, kimondottan élveztük. :-) Amikor átjutottunk rajta, már csak kitoltuk a homokon a bicikliket, kiszenvedtük magunkat a partra. Onnan egyenesen kb. fél óra alatt értünk vissza Benaulim Beach-re, ahonnan még 5 perc volt haza az út.
Pár napja már napközben is fúj a szél, néha erősebben. A nap vagy süt (ma sütött), vagy a felhők vannak többen. Ami itt nem változik, az a hőség. Éjjel is csak kicsit enyhül, de minden ajtót ablakot becsukunk a bogarak miatt, mert azok a fényre ugye nagyon jönnek. Valamelyik este egy kb. 10 centis szép lepkét tettünk ki este, aztán egy tücsköt. A csótányok a fürdőszobában időszakosak, sokszor pár napig egy sincs, aztán jön egyszerre több is.
A tulaj, akitől a lakást béreljük, Annie. Aranyosan megmosolyog a hülyeségeim miatt. A múltkor este kint a teraszon néztük a virágcserépben a békát, ami kiugrott az ajtó elé, ahol egy tücsök lapult. A tücsköt el akartuk kicsit hajtani az ajtóból kifelé, kis söprűvel, Annie idejött és kidobta a békát a kertbe, azt hitte attól félek. Mikor másnap mondtam, hogy nem a béka ijesztett meg hanem a tücsök, azért mosolygott jót, mert nem jutott eszembe a tücsök angolul és azt mondtam, ciripp. :-)
Annie egyébként is mindig mosolyog...
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
