|
 Tegnap volt a második nap, hogy hajnalban kb. egy órát esett az eső és volt kisebb vihar - bár az szerencsére messzebb. Nagyon aranyosak voltak a madarak, a varjak károgtak, a pálmákon hármasával, négyesével fürödtek :-) Ami kimondottan vicces volt közben: van itt jégkrémárus és nem tudom milyen árus, talán halas lehet, aki biciklin járja körbe a falut és mindig dudál, hogy észrevegyék. Az esőben, villámlás és mennydörgés közben is itt tekert hajnali hatkor és nyomogatta azt a fura hangú kis dudát :-))) Reggelre persze változatlanul nagy hőség lett.
Most napközben is kicsit be-beborulgat, nem tudni lesz -e eső vagy csak úgy gyülekeznek a felhők, kicsit fújdogál a szél is, mi pedig egyre nehezebben bírjuk a meleget... Valamelyik nap volt egy film, valami anakondás, na ott épp monszunidőben ment a kis csapat a dzsungelben, mondtuk is, hogy itt is ilyesmi lesz majd, mikor egész nap esik...
Tegnapelőtt este kiültünk a terasz elé, a mécses tovább bírta, a gyertyát viszonylag hamar elfújta a szellő. Beszélgettünk, néztük a holdat (most dagad, de itt ugye nem oldalról, hanem lentről felfelé, mint egy száj), néztük a hatalmas pálmaleveleket tőlünk 2-3 méterre, még hatalmasabb volt az árnyékuk a szomszéd ház falán. Jó itt.
Itt a teraszon az ajtó előtt szoktuk kitenni a szemetet (a tulaj szokta onnan elvinni). Talán egy hónapja lehetett, hogy egy reggel ki volt borulva a kis szemetes, a nejlon szétrágva, láttunk rajta fognyomot is. Azt gondoltuk, valami menyét-szerű állat lehetett. Tegnapelőtt este tévéztünk, kintről hallottam, hogy zörög a nejlon. Kinéztem, felkapcsoltam a villanyt, persze már nem láttam semmit. Ezt vagy háromszor eljátszottuk, az izé, meg én. Aztán a következő zörgésre kinyitottuk az ablakot óvatosan, én azon néztem kifelé, Zoli pedig az ajtóból, villany, és... egy szép, kövér fekete patkány nézett ránk. Nem ijedt meg túlzottan, sőt egyáltalán nem :-) Egy darabig nézett, aztán komótosan, szépen lassan lement a lépcsőn és odébbállt... :-) Jó kis termetes jószág, mint egy kisebb macska, jó húsban volt, nagy fejjel, kerek testtel, mint egy kövér kismalac. Jót mosolyogtunk rajta. Ugyanaznap rekordot döntöttünk csótányügyileg: eddig max. 6 jött elő szépen egymás után, tegnapelőtt tíz, de ilyenkor az a jó, hogy előjön egy csomó, aztán pár napig nem nagyon látni őket.
Mielőtt nagyon elszörnyülködnétek ezeken az állatokon: ez is hozzátartozik az itteni élethez. Nem vesz el annyit a szépségből, amennyit egy-egy pálmafa, vagy hatalmas pillangó hozzáad. Jó itt nekünk, jól érezzük itt magunkat.
Kapcsolódó írások
Életünk Indiában - II.
Életünk Indiában - I.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
