|
 Papp Emőke versei
Türelmetlenkedve
Várom az éjszakát, mikor tested éget,
Mikor ajkaimmal, hevítem a véred.
Két karod bilincse, pihe-puha fészek,
Szemeid lehunyva, csak én reám néznek.
Nem lesz soha este, elkerül az álom,
Két szemed tükrében csak önmagam látom.
Hol a szemed tükre, ott lakik a párom,
Mikor jön az este, türelmetlen várom.
Szerelmem legyen jutalmad
Csak állok némán, szavak nélkül,
A csend üvölt szívemben,
Szerelmemnek vára épül,
Halkan fent az egekben.
Gondolkodom, eszemben vagy,
Tiszta, békés lelkeddel.
Gondolatom álmodni hagy,
Arcomon a kezeddel.
Lelkem alszik, testem lebeg,
Hétköznapok telnek, múlnak.
Ébredésre nálad lelek,
Kinél vágyaim kigyúlnak.
Sose menj el, maradj velem,
Oltalmazzon hűs nyugalmad.
Hogy míg halálom meglelem,
Szerelmem legyen jutalmad.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
