|
Papp Emőke versei
Türelmetlenkedve
Várom az éjszakát, mikor tested éget,
Mikor ajkaimmal, hevítem a véred.
Két karod bilincse, pihe-puha fészek,
Szemeid lehunyva, csak én reám néznek.
Nem lesz soha este, elkerül az álom,
Két szemed tükrében csak önmagam látom.
Hol a szemed tükre, ott lakik a párom,
Mikor jön az este, türelmetlen várom.
Szerelmem legyen jutalmad
Csak állok némán, szavak nélkül,
A csend üvölt szívemben,
Szerelmemnek vára épül,
Halkan fent az egekben.
Gondolkodom, eszemben vagy,
Tiszta, békés lelkeddel.
Gondolatom álmodni hagy,
Arcomon a kezeddel.
Lelkem alszik, testem lebeg,
Hétköznapok telnek, múlnak.
Ébredésre nálad lelek,
Kinél vágyaim kigyúlnak.
Sose menj el, maradj velem,
Oltalmazzon hűs nyugalmad.
Hogy míg halálom meglelem,
Szerelmem legyen jutalmad.
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
Szerinted nincs igazam? Nem szép dolog lehúzni valakit, csak úgy, névtelenül, és anélkül, hogy ezt indolnánk. Ez az én álláspontom. Szó sem volt prokontra alapvetésről.
Maho, neked pedig köszi, hogy megszólaltattad az igazságérzeteme t. Én lehet, hogy nem mertem volna!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.