Szabó Zsolt Endre versei

Túl a zúgó óceánon,

Ember verte érc-határon,

A háború ásta árkon,

Vágyromboló ezer gáton,

Túl az életen. Mindenen!

Szabadság vár: A végtelen

És szomjamat majd eloltja

Megváltó Léthe folyója

Elmerengek, s elvarázsol

Égi szózat, csillagjászol

Törékeny, bor itta mámor

De a testem földhöz láncol

Igaz fénytől messze sáncol

S elszakad tőlem a távol

Otthonom

Ragyogó szín, ezer árnyék

Beszél szemünkhöz, édesen

Élettől buzog e tájék.

A nap ritmusra kél bennem.

Az oroszlán is felordít!

Ráteszi mancsát az égre.

Kígyóként sziszeg a Lánchíd

Váteszünk rajta ér révbe.

Ezer rózsa virágzása

Sem lehet olyan harmatos,

Miként a szívünk illatoz

Magyar földnek nincsen párja!

Nincs a dalnak elmúlása!

Nincs. Akárhogy is tiltakozz!

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• Emberáldozat -14/02/2010
• Az irodalom, a felolvasás és a minderre reagáló, ott születő zene -25/01/2010
• "Könnyű kis" intertextualitás -23/01/2010
• Karácsonyi mese -23/12/2009
• Az árnyékvilág peremén -07/12/2009
• Szokatlan csavar a 25. Képzett társítások - AEGON-esten -21/11/2009
• Csak szépen, lassan -10/11/2009