A gyerekek mindent értenek, ami fontos. Mi pedig - legjobb esetben is csak - úgy teszünk, mintha magunk is értenénk. Hogy akkor miért kérdeznek annyit? Mert mindent értenek kivéve a felnőtteket. Ha csak ezek a kis emberek élnének a Földön, valószínűleg feleslegessé válna a legtöbb kérdés. Csak az igazán fontosak maradnának meg, mint például a "Leszünk barátok?", de semmiképpen sem a "Hány barátod van?". A különbség nagy, meg kell érteni.

64 éve írta Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvét. Nem kerek évforduló, nincs benne semmi különleges, csak a felnőttek szeretik a számokat, ezért néztem utána. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy bármelyik nap kezdi el olvasni - lehetőleg sokadszorra - az ember, az lesz az éppen megfelelő pillanat arra, hogy emlékezzünk: így is lehetne élni. Korunk sajátos értékrendjének megfelelően preferáljuk a kész termékeket, gyors ételeket. Megszokásból fogyasztunk, miközben észre sem vesszük, hogy mindenből pont a lényeg hiányzik. A lényeg, ami ott lapul abban a bizonyos dobozkában a bárány mellett. A lényeg, ami megkülönböztet egy emésztő óriáskígyót egy közönséges kalaptól. A lényeg, ami mindenkiben ott szunnyad legbelül még mindig arra várva, hogy egyszer talán újra zenél neki egy kút rozsdás fémkereke. Instant életünk gyorsfagyasztott élményei legalább annyira nélkülözik az átélés örömét, mint hasonló sorsú ételeink az ízt. Talán azért, mert a mindennapi harcok során túlságosan felértékelődött a túlélés szerepe az átélés kárára.

Szívünk táplálásért, gondozásért cserébe segít észrevenni azokat az apró dolgokat a világban, amiket már 64 éve sem láttak az emberek, és amitől olyan nagyszerű ez a rövid kis történet.

Ami igazán számít az életben, azt nem megtanulni kell, csupán nem szabad elfelejteni.

A kép forrása: http://www.polarhome.com/kis_herceg/images/02a.jpg