|
 A bushido két alapvonása: a hazafiság és a hűség - I. rész
Ha a harcművészet világában, vagy a japán kultúrában kalandozunk, óhatatlanul találkozunk a bushido kifejezéssel. Sportegyesületek választják nevüknek, mesterek hivatkoznak rá, harcművészek követik tanait. Ismerjük meg jobban a szamurájok életét irányító filozófiát!
A BUSHIDO - szó szerinti fordításban - annyit jelent: "A harcos útja". A japán harcművészet ereklyéje, a szamurájok bibliája a 9-12. század között, a Heian és Tokugawa korszakban íródott. A szamurájok, a középkor japán lovagjai számára ez az élet kódja és útmutatása volt. Az európai lovagok szabályaihoz és erényeihez hasonlóan itt is a lojalitás, az önfeláldozás, az igazságosság, a jogérzet, a finom modor, a tisztaság, a szerénység, a mértékletesség, a harci szellem, a becsület és a szeretet állt középpontban.
A japán kultúra és alapeszménye
Európaiak először 1542 táján léptek partra Japánban. Történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus felkelők leverésével véget vetett az ott-tartózkodásnak, száműzve minden katolikust és magát a vallást is. Ezzel kezdődött Japán - XIX. század közepéig tartó - elzárkózása a nyugati világ elől, ám a bushido éppen a feudalizmus révén jön létre, s hanyatlása is annak megszűnéséhez köthető.
A bushido fogalma
A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben. Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában. Na de kire vonatkozott a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek. Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető. A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt. A harc "termelte ki" a szabályozást, amely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott vetélkedésben.
Források
A bushido forrásai több ágból származnak. Egyrészt a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot. A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit. A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik.
A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt. Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási tanításoknak, amennyiben a hűséget, a kötelességet, a hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer öt területén: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között. Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni és cselekedni egy és ugyanaz".
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
