|
 A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. A japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra, amely erős és szigorú szerkezetet hagyott hátra.
A bushido által vallott értékek
Egyenes jellem, igazságosság
A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, mint a gerinc, úgy adott tartást a szamurájnak. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igazságot, ami szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme, a becsület fogalmával. Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk: hogyan kell cselekednünk.
Ide tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, amely akkor is motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl. szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik.
Bátorság és kitartás
A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására már igen korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő, aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.
A bátorságnak a szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell lennie. Nőktől ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell, hősiesen haljanak meg.
Jóindulat, együttérzés
A japán feudalizmus - a szakértők szerint - azért nem vált önkényuralommá, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség, a szigorú igazságosság - mint férfias erények - a jóindulat és könyörületesség nőies értékeivel. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni. Az együttérzés vezeti a szamurájt arra, hogy halott ellensége felett verseljen.
Udvariasság
Az udvariasság az együttérzésből származó erény, amely kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet.
Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, amelynek legfőbb jellemzője a kecsesség.
Legszebb példája ennek a teaszertartás, a cha-no-yu. Erre az eseményre külön teaház vagy teaszoba szolgált, amely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával, a külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A szertartás kecsessége nem felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja.
Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat.
Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét, s ez becsületsértés, amely az egyik legkomolyabb, mindenkor megtorlást kívánó bűn.
Igazmondás, őszinteség
Ezen erények nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól, amelyeket mindig valamely nemes cél érdekében tettek. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet.
Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, amelyet valószínűleg senki nem vett komolyan.
Becsület
A szeppuku korabeli ábrázolása
A bushido legfontosabb erénye, amely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés.
A fogalom maga egyébként újkeletű a japán nyelvben, a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés.
Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamurájnak. Neve is csak a felsőbb osztályok tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból - halász, hordár, szakács - vagy családi pozíciójukból származott: Első Lány, Második Lány, stb.
A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték. Azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, amit az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat.
A hűség kötelme
A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, amellyel a hűbéres tartozott hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni.
A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is összefonódhattak.
Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való.
A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nemcsak férjének, de férje egész családjának is.
A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt.
Volt azonban olyan hűtlenség is, amely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A bushido nem számolt enyhítő körülményekkel.
Önuralom
A japánok, más ázsiai népekhez hasonlóan, ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják: megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan.
A bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés rendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált.
Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, amely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, amelynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat.
A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnék el. Azért sem tehették ezt, mert életük mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.
A bushido hatásai
A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. Mesék, történetek és filmfeldolgozások hirdetik a legendás szamurájhősök dicsőségét.
A bushido két vezéreszménye, a hűség és kötelességtudat, illetve a belőlük eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erényeknek számítanak a szigetországban.
A szolgálat, a közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld. például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok alkalmazottait.
A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés. Összességében: a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
