|
 Ki ne szeretné, hogy bármilyen konfliktushelyzetbe is kerül embertársaival, azt simán és elegánsan tudja kezelni? Ki ne vágyik arra, hogy szeressék, becsüljék a többiek? Ki ne akarná elkerülni a veszekedéseket? Miért nem tudunk boldogságra lelni akkor, amikor életünk legnagyobb válságait éljük át? Ezekhez és más, mindennapos, emberi szituációk érett, megfontolt kezelési módjához igyekszik írásunk segítséget adni.
Bevallom, negatív irányban vagyok elfogult azokkal a könyvekkel kapcsolatban, amelyek harsányan hirdetik magukról, hogy „nemzetközi bestsellerek”, „világsikerek”. Nemrég mégis megvásároltam egy ilyen munkát, mely az emberi relációkról szólt, arra vállalkozva, hogy segít eligazodni világunk kusza, feszültségekkel terhes viszonyai között. Andrew Matthews könyve azt állította magáról, hogy „egyszerű, gyakorlatias és nagyon vicces” olvasmány lesz, nos ezekkel egyet értve még azzal is kiegészíteném az ajánlást, hogy e könyv roppant tanulságos és tovább gondolásra érdemes.
 Andrew Matthews egyértelműen azt bizonyítja, hogy jól ismeri azokat a hétköznapi kellemetlenségeket, amelyek nap mint nap megkeserítik életünket. Szemezgetve az író ötleteiből, megosztunk az olvasókkal néhány fortélyt, hogyan másszunk ki kínos szituációkból - győztesen.
I.
Azok, akik könnyen barátkoznak, nem fecsérlik arra az idejüket, hogy másokat hibáztassanak. Ha elviszlek vacsorázni, és egész este a családomat, a főnökömet, a szomszédokat, és téged szidlak a rosszkedvemért, akkor ugye nem fogod lélegzet-visszafojtva várni a következő vacsorameghívásomat? Abban a reményben töltöd velem az idődet, hogy a társaságom színesebbé és élvezetesebbé teszi az életedet - hogy JÓL ÉRZED majd magad, amikor velem vagy.
Egy fontos ok, ami miatt el kell kerülnöd, hogy a környezetedet hibáztatod: a barátaidnak elegük lesz belőled. Nagyon fontos, hogy vállaljunk felelősséget a saját életünkért: amíg másokat hibáztatunk, addig az életünk nem fog működni. Háromévesen kifizetődő stratégia mások hibáztatása. Ha a bátyádra foghatod, hogy betört a hálószobaablak, akkor ez az ő problémájává válik, és te megúszod az elfenekelést. A baj csak az, hogy amikor felnősz, nem a büntetésen van a hangsúly, hanem a tanuláson. Minden alkalommal, amikor másokat hibáztatsz, akkor nem tanulsz, és minden marad a régiben. Figyeld meg, hogy hogyan beszél egy válás szélén álló pár, egy levitézlett vállalkozó vagy egy bukott diák. Ilyen közhelyeket fogsz hallani:
„Nem az én hibám.”
„Nem tehetek róla!”
„A tanár az oka.”
„Elmondhattad volna! A te hibád!”
„Engem senki sem ért meg!”
„Mindenről a kormány tehet! Csinálhatnának már valamit!”
„Már megint engem szívatnak!”
„Velem senki sem törődik!”
„Anyu tehet róla!”
Ez a vesztesek szövege, és a mondanivalójuk lényege: „Nem miattam van ez az egész, és nem is én fogom helyrehozni!” Sajnos amíg másokat hibáztatunk, a probléma nem oldódik meg, és mi magunk is frusztráltak boldogtalanok maradunk.
II.
Képzeld magad elé a következő szituációkat:
- Tolod a pénztárhoz a bevásárlókocsidat. Már-már eléred a kasszát, amikor egy nő a dugig telt bevásárlókocsijával eléd furakodik, és még csak elnézést sem kér.
Plusz két percet várakozhatsz. Egy kicsit valószínűleg mérgelődni fogsz, vajon az elveszett két perc, vagy inkább a tapintatlanság miatt?
- Egy bulin vagy. Egy régi ismerősöd észrevesz, de nem köszön neked. Ismét felbosszantod magad. Miért?
- Amikor kihozzák az étteremben a salátádat, észrevetted, hogy a salátalevelek szélei barnák. Felhívod a pincér figyelmét a saláta állapotára, mire ő azt javasolja: „Vágja le a fonnyadt széleket - nem fog belehalni. Miért bosszantod fel magad? Azért, mert egy falatnyi salátára ráfizettél?
Nem a kétperces várakozás, nem az elmaradt „Szia! ", és nem az elveszett salátadarab miatt bosszantjuk fel magunkat, hanem amiatt, ahogy bánnak velünk! Legtöbbször nem azért bosszankodunk, amiért gondoljuk. Az bosszantjuk fel magunkat és azért sértődünk meg, mert mások nem törődnek velünk. Tiszteletre vágyunk. MINDENKI TISZTELETRE VÁGYIK.
Nyilvánvaló, hogy mindenki tiszteletre vágyik - és legtöbben tudatában is vagyunk ennek. A baj akkor kezdődik, amikor vitába keveredünk. Elkezdjük felsorolni az összes ÜRÜGYET, ami eszünkbe jut, megmagyarázva viselkedésünket, és elfeledkezve a másik tiszteletéről. Azért viselkednek az emberek értetlenül, mert nem a TÉNYEKRE kíváncsiak - legalábbis nem elsősorban azokra. Azt akarják tudni, hogy TÖRŐDSZ-e velük. Az együttérzésedre vágynak. A tiszteletedre vágynak. Amint tudják, hogy törődsz velük, utána meghallgatják a tényeket is, de először abban akarnak biztosak lenni, hogy ők fontosak neked.
Emlékezz csak vissza a barna szélű saláta történetére! Semmi kedved a tényeket végighallgatni. Nem akarod, hogy a pincér mesélni kezdjen neked: „Ma túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy levágjuk a saláta széleit.” vagy „Micsoda pech! Az utolsó saláta utolsó darabkáját hoztuk ki önnek.” Azt akarod, hogy tiszteljenek: „Nagyon sajnálom, hölgyem, megértem, hogy haragszik emiatt. Az ön helyében én is ezt tenném. Hozhatok önnek egy új salátát?... Szüksége van még valamire?” Ugye jobban éreznéd magad ilyen bánásmód esetén?
Hogyan mutathatod ki a tiszteleted? Kövess néhány egyszerű szabályt:
1. FIGYELJ A MÁSIKRA! Semmi sem hozza ki az egyébként nyugodt természetű, értelmes embereket gyorsabban a sodrukból, mint az az érzés, hogy nem figyelnek rájuk. Ilyenkor erőszakossá is válhatnak. Amikor meghallgatunk másokat, akkor egy olyan érzés alakul ki bennük, hogy fontosak. Tartsd fent a szemkontaktust, amikor az érzéseiket magyarázzák!
2. LÉGY EGYÜTTÉRZŐ! Éreztesd a másikkal, hogy neked fontosak az érzései! „Biztos nagyon felbosszantott, hogy nem tudtam segíteni, pedig először hozzám fordultál. Lehet, hogy azt hiszed, hogy engem nem is érdekel.”
3. PRÓBÁLJ MEG A MÁSIK BŐRÉBE BÚJNI! Keresd meg a közös nevezőt: „Fordított esetben én ugyanúgy éreznénk, mint most te.” vagy „Megértem, hogy így felizgatod magad, én is ezt tenném.”
4. „VAN MÉG VALAMI?” Ha már kibeszélték magukat, akkor kérdezd meg tőlük: „Van még valami, amit tudnom kellene?” A felbosszantott embereket általában meglepetésként éri, amikor ezt kérdezed: „Van még valami, amit el akarsz mondani?” Hozzá vannak szokva, hogy a másik le akarja őket rázni. Ha azt érzik, hogy türelmes vagy velük, az agressziójuk elszáll. Próbáld meg egyszer így! Lenyűgöző eredményekre vezet! Az egyik pillanatban azzal fenyegetőznek, hogy úgy beperelnek, hogy még a gatyádat is el fogod veszíteni, a következő pillanatban pedig azt mondják: „Felejtsük el! Nem történt semmi.”
III.
Amit nem jó kimondani...
Angéla gyémántgyűrűt kap a férjétől ajándékba. Nagyon meghatódik. Ez egy romantikus pillanat. Mélyen a férje szemébe néz, és azt mondja: „Drágám! Ez gyönyörű. Annyira csodálatos! Mindig vigyázni fogok rá!” A férj viszonozza a pillantást, és azt feleli: „Merem remélni! Egy vagyonba került!”
Ugye, hogy jobb, ha bizonyos dolgokat nem mondunk ki? Az élet egyik legfontosabb leckéje az, hogy megtanuljuk befogni a szánkat. Ha a megjegyzésedtől semmi sem fog megoldódni, és senki sem fogja jobban érezni magát tőle, akkor néha jobb ki sem mondani.
VANNAK DOLGOK, AMIKET MÁSOK EGYSZERŰEN NEM AKARNAK HALLANI! Nem akarják hallani azt, amikor a férjedre panaszkodsz. Nem érdekli őket a fájós hátad, az eldugult orrod, vagy hogy a bankszámládon egyre kevesebb a pénz, és az sem, hogy hányszor mentél vécére a múlt éjjel. Amikor a következő alkalommal valamiről panaszkodni akarsz, akkor kérdezd meg magadtól: „Miért is akarná valaki ezt hallani?”
Mit gondolnál egy olyan James Bondról, aki állandóan a herpeszére panaszkodik? Mi lenne, ha Superman az időjárásról és a mosópor áráról szövegelne? Ugye, hogy sokat veszítenének a vonzerejükből? Ugyanez érvényes ránk is. Mi a különleges embereket csodáljuk, azokat, akik akkor is mosolyognak, amikor az élet nehézségeket görget eléjük. Azokat értékeljük, akik ügyesen kezelik a csalódásokat, anélkül, hogy idegrohamot kapnának. Ha állandóan panaszkodsz, akkor lehet akárhány diplomád, öltözködhetsz a legújabb párizsi divat szerint, lakhatsz akár a Rózsadombon, akkor is egy idő után nevetségessé válsz. Ha jó benyomást akarsz kelteni az emberekben - a főnöködben vagy a kedvesedben -, amikor egy katasztrófa történik, kezeld panaszkodás nélkül a helyzetet! Erre fel fognak figyelni! Annyira kevesen teszik ezt. Ez az erő másokra is kisugárzik, és vonzza az embereket.
 Forrás és a Prokontra ajánlata:
Andrew Matthews: Barátkozni jó! Az emberi kapcsolatokról, felsőfokon. Varázsládika kiadó, Bp., 2004.
A kiadó honlapja, ahol a könyvből sok további érdekes részlet olvasható, és találkozhattok a szerző más műveivel is:
www.varazsladika.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.