Homérosz Iliászában a hatalmas görög sereg Trója alatt táborozik. Hektor, a trójai királyfi a vár fokán állva mutogatja testvérének, Parisnak a görög hősöket (Ajaxot, Odüsszeuszt, Achillest és a többit.) Hiába nyüzsög a sok-ezer katona a vár alatt, Hektornak nincs nehéz dolga, hiszen a héroszok (félistenek) kimagaslanak az átlag emberek tömegéből. Az isteneket, a fáraókat és a papokat az egyiptomiak magasabbnak ábrázolták a többi embernél, és a történelmi kultúrákban a ceremóniák alkalmával a magas termetű államhivatalnokoknak le kellett hajtani a fejüket, hogy felettesüknél alacsonyabbnak látsszanak. Szlovákiában, Krasznahorkán, a középkori vár tanácstermében az asztal körül különböző magasságú székek álltak. Amikor az urak elfoglalták helyeiket a tanácskozáshoz, testük magasságából a közöttük érvényesülő rangsor világosan leolvashatóvá vált. Napjaink udvariassági szokásai — a meghajlás, a főhajlás, a kalaplevétel — rituális maradványai annak az ősi törekvésnek, hogy testmagasságunkat csökkentsük a „hatalom” előtt. Van-e jelentősége. hogy Széchenyi a "legnagyobb" magyar, míg Napoleon csupán a "kis" káplár? Cikkünk Ranschburg Jenő kutatásait felhasználva járt utána e - befolyásunktól teljesen független - faktor pszichikai vetületeinek.

A vizsgálatok szerint az alacsonyan szocializált csoportokban (pl. aluljárók, utcai verekedések, börtön) a résztvevők közötti erőfölény-rangsort az ökölharc dönti el, a testméretnek nincs jelentősége. A kulturáltabb és szociálisan kifinomultabb csoportokban azonban — ahol nyílt ökölharc alig fordul elő - a fiúk pozíciója pozitívan függ össze testméretükkel, azaz: minél magasabbak, annál jobb a helyzetük a csoportban, amelyhez tartoznak. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül a legmagasabb fiú lesz a csoport vezetője, de a testmagasság és a pozíció közötti kapcsolat statisztikailag kétségtelenül kimutatható. Azokban a fiú-közösségekben tehát, ahol a nyílt összecsapások száma alacsony, a testmagasság a „harci képesség” és ezen keresztül a dominancia jelképévé válik. De többé-kevésbé így van ez a felnőtt férfiak világában is.

Az Egyesült Államokban áruházi eladónak vagy biztosítási ügynöknek lehetőleg magas férfiakat vesznek fel, mert bebizonyított tény, hogy az ilyen termetű ember sikeresebben köt üzletet. Pár évvel ezelőtt az egyik egyetemen idegen férfit mutattak be az évfolyamoknak. Az egyik évfolyamon mint tanársegédet, a másikon mint adjunktust, a harmadikon mint neves vendégprofesszort üdvözölték. A bemutatást követően a hallgatóknak kérdőívet kellett kitölteniük arról, hogy milyen benyomásokat keltett bennük az idegen tanár. A kérdőíven — többek között — meg kellett becsülniük a férfi testmagasságát, és az összesítés során kiderült, hogy a vélt pozíció és a becsült testmagasság szorosan összefügg: az idegent a diákok tanársegédként látták a legalacsonyabbnak és professzorként a legmagasabbnak.

A magas termet tehát erőt és pozíciót sugároz, és jelentős — bár általában nem tudatosuló segítséget jelent a férfiak dominancia-küzdelmeiben. (Mindez talán világosabban látszik az ellenkező oldalon; az alacsony termet hátrány ezekben a küzdelmekben, és így komoly konfliktusok okozója lehet.) A nők között a testmagasságnak nincs jelentősége, annál inkább a férfi és a nő kapcsolatában. Abban az egyetemi kísérletben, amelyet a fentiekben idéztem, a lányok ugyanúgy összefüggésbe hozták a vendég testmagasságát a pozíciójával, mint a fiúk. A nők tehát érzékenyek a testmagasság szimbolikus jelentésére a férfiak között folyó dominancia-harcban. Évekkel ezelőtt egyetemista lányokat kérdeztem meg, hogy szívesen járnának-e együtt náluk alacsonyabb fiúkkal. Mindenki nemet mondott, sőt, világossá vált az is: a legtöbben nem csak azt igénylik, hogy partnerük náluk magasabb legyen, hanem azt, hogy a fiú, akivel együtt járnak, abszolút értelemben (vagy, ha úgy tetszik, férfi-viszonylatban) is magas termettel rendelkezzék. Mert nem csak ők szeretnének „felnézni” a férfira, akivel összekapcsolják életüket, hanem arra vágynak, hogy ez az ember valóban „kimagasló” értékek (pozícionális, vagyoni vagy szellemi — ez már ízlés dolga) birtokosa legyen.

Felhasznált ás ajánlott irodalom:

Ranschburg Jenő: A nő és a férfi. Cser kiadó, Bp., 1998.

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010