|
 Azt mondják, a kuruzsló cigányasszonyok valójában nem is a tenyered vonalait fürkészik, hanem a tekinteted. Elejtett szavaid. És benyomás-morzsáikból sok-sok tapasztalat birtokában végül jó eséllyel körvonalazni tudják élethelyzeted aktuális állapotát. Te pedig kiszűröd a használható információkat a sok félrement sallang közül, mert ki Akarod hallani a választ, mert tanácstalan vagy, merre is menj tovább. Biztos vagyok abban, hogy amikor Müller Péter könyve a kezedbe kerül, akkor a könyv bújik oda Hozzád, nem te emeled le a polcról. Megérzi, hogy szükséged van rá. Segítségért az ember kétségbe esésében folyamodik, és akkor felértékeled a tanácsok jelentőségét. A jóskönyvnek pedig megvan az a nagy előnye, hogy roppant diszkrét, és akkor is figyelmet szentel Neked, amikor mások már régen alszanak, vagy nyűgeidet nem mernéd megosztani velük. Hallgatnak rá, úgyhogy Jóskönyvet írni nagy felelősség volt több ezer évvel ezelőtt is, és most is. Pedig a Ji-king börtönben született, borzalmas körülmények között. Eredetijét Ven királyfi írta, aki a zsarnok Csou Hszin fogságában élt. Hogy megússza fogvatartója kínzásait, őrültnek tetette magát, és a falra firkálta azokat a jósjeleket, amelyek később Csou Hszin bukását okozták. Ezekből a titkos rovátkákból született az egész kínai kultúra.
A Jóskönyvet nem veszed elő akkor, amikor boldog vagy. Határhelyzetekben van rá szükséged. Határhelyzetnek létünk kritikus periódusait nevezzük, a döntéshelyzetek előtti állapotot, amikor többértelmű a továbbhaladás iránya, vagy épp egyáltalán nem látunk irányvonalat, és kardinális kérdésről van szó, vagy legalábbis mi annak érezzük. Éppen ezért a Jóskönyvet akkor sem veszed elő, amikor apróságokon hezitálsz. Határhelyzetek viszonylag ritkán fordulnak elő az ember életében. Ez nem is baj, mivel elég nagy stresszel jár a döntés felelőssége. Akinek állandóan létkérdésekről kellene döntenie, idejekorán felőrlődne az egész életre szánt energia-kerete. Ezért nem is hiszek a könyv alcímében: "mindennapi használatra". Hamar elveszítené komolyságát a kérdezés, ha valaki nap mint nap élne vele. A legbölcsebb gondolatok is devalválhatók, ha nem kapják meg a kellő tiszteletet.
Régen Müller írásának kétarcúságán tűnődtem. Néha úgy éreztem, hogy a tanácsok csupán olyan univerzális bölcsességek, amelyek minden léthelyzetben értelmezhetőek, mindenki számára, valahogy. Önáltatást, csalást szimatoltam, és zajosan csuktam be a könyvet. Később máshogy alakult. Megláttam benne mind a 64 jósjel nagyon is konkrét és egyedi üzenetét, amelyeket véletlenül sem kevernék össze a többivel. Elhittem, hogy léteznek felettünk, vagy akár lényünk tisztább ösvényein felsőbb intelligenciák, akik kikezdhetetlen biztonsággal mutatják az utat, azt a leghelyesebbet, ami kivezet bennünket a kétségbeesésből, ha úgy tetszik: karmikus rendelésünk teljesítése felé terel. Ezek a kedves Mesterek nem a rokonaid, barátaid, szeretőid, akik pozíciójuknál fogva minden esetben elfogultak és csak részigazságokat láthatnak meg a helyzetedből. A Ji-king sugalmazói beavatott kívülállók, olyasvalakik, akiket a modern kor pszichológusai próbálnak modellezni.
+++
Kételkedsz, pedig a jóslás során használt pénzérmék nem eshetnek le másként eléd, csak egyféleképpen: ahogy esniük kell. Lelked, sorsod, mások sorsa s a pénzérmék sorsa összefügg. Ne félj. A tiszta vágyak, őszinte kérdések egyenes válaszokat szülnek. S a Jóskönyv mondatai közül a kérdésed meg fogja világosítani a csakis Neked szóló üzenetet.
Müller egyik interjújában nyilatkozta a következőket. "Hiányzik a belső bölcsességünk és hitünk. Amit ez a könyv tanít, az, hogy van egy Gondviselés, s hogy az ember sok mindent magától az élet áramától tud meg. Nem kell görcsösen akarni. Hagyni kell, hogy a dolgok beérjenek. Táncolunk, de nem hagyjuk magunkat vezetni, ezért folyton rálépünk a másik lábára. Ez a könyv abban ad tanácsot, hogy mikor mi az üdvös taktika. Arra az emberre, aki a sorsát éli, az a jellemző, hogy belül laza, mert tudja azt, hogy ritmusra mozog a zenével. Nem jelenik meg benne az érzés, hogy ő más táncot jár, mint amilyen zene szól. Olyan élettaktikára tanít, hogy az ember mindig hagyatkozzon a benső, igaz, valóságos énjére. De ez a legnehezebb."
Minden könnyű léptű, botladozó és lábunkra lépésével fájdalmat okozó táncosnak ezt üzenem.
Ajánlott irodalom
Müller Péter: Jóskönyv. Doctor Herz kiadó, 2001.
Interjúrészlet: www. vitalitas.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.