|
 Egy férfi elment egy mesterhez, hogy megkérdezze tőle, mennyire független, szabad az ember. Totálisan szabad, vagy határok korlátozzák? Létezik-e olyasmi, hogy sors, végzet, Isten, ami korlátot szab, amelyen túl már nem lehetsz szabad?
A misztikus a maga módján válaszolt - nem logikusan, hanem egzisztenciálisan.
Azt mondta:
- Állj fel!
A férfi nyilván úgy érezte, hogy ez elég hülye válasz: "Én feltettem egy egyszerű kérdést, ő meg arra kér, hogy álljak fel." De belement a dologba: "Lássuk, mi történik." Felállt.
Akkor a misztikus azt mondta:
- Most emeld fel az egyik lábad.
A férfi ekkor már biztosan úgy érezte, hogy egy őrülthez jött; mi köze ennek a szabadsághoz, a függetlenséghez? De ha már itt volt... és tanítványok egész tömegét látta, a misztikust annyira tisztelték; ha nem engedelmeskedne, az tiszteletlenség lenne, baja meg nem eshetett. Tehát felemelte az egyik lábát a földről, így egyik lába a levegőbe került, és a másikon állt.
Akkor a mester így szólt:
- Nagyon jó. Most még egy dolog. Emeld fel a másik lábadat is.
- Az lehetetlen! - A férfi nem értette:
- Lehetetlent kérsz tőlem. Felemeltem a jobb lábamat. Nem emelhetem fel a bal lábamat is!
A mester azt felelte:
- De hát szabad voltál. Először megemelhetted volna a bal lábadat is. Nem volt kötelező sorrend. Teljesen szabadon választhattad meg, hogy a balt vagy a jobbot emeled. Én nem mondtam semmit róla, te döntöttél. A jobbot emelted fel. A te döntésed tette lehetetlenné a bal lábad felemelését.
Ne törődj sorssal, végzettel, Istennel.
Gondolj egészen egyszerű dolgokra.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Köszönöm hozzászólásaito kat.
Ami a végszót illeti:
a zen kóan-ok a nyugati gondolkodásmódú ember számára nehezen, olykor egyáltalán nem érthetőek.
"A kóan (kínai: kung-an, koreai: kong-an) eredetileg közügy -et jelent. A kínai császár közügyeket érintő rendelkezéseit lemásolták és mielőtt szétküldték volna a tartományokba, az eredeti és a másolat széleit összeillesztett ék és egy pecsétet tettek rájuk. Ha valaki kétségbe vonta volna a példány származását, könnyű volt bizonyítani: elég volt összeilleszteni az eredetivel, és kiderült, valóban onnan származott-e.
Mester és tanítvány tudata pontosan így illeszkedik a kóan kérdés-válasz kapcsolatában. Ha a tanítvány kellő tisztánlátással rendelkezik, megadja a helyes választ a kérdésre. A kóan az egyszerű, intuitív gondolkodás mércéje: mennyire tudunk énség és ellentétekre épülő tudat nélkül megoldani helyzeteket. Az igazi kóan olyan a gondolkodó elme számára, mint a fal: Racionális, analitikus módszerekkel lehetetlen helyes választ adni."
Osu,
CitiZen
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.