|
 „Élt egyszer egy kis faluban egy nagyon szegény paraszt a fiával. Egyetlen vagyonuk egy rozzant gebe volt, azzal vállaltak földművelést, így tengették életüket.
Egyik nap a ló megszökött, így a paraszt elvesztette egyetlen tulajdonát, munkaeszközét, megélhetését. A falubeliek sajnálkozni kezdtek:
- Szegény ember! Egyetlen lova volt, az is elveszett, micsoda kár!
- Ki tudja? – mondta erre a paraszt.
…és néhány nap múlva a ló visszatért, ám a pusztából magával hozott egy egész vadló-ménest, amit a szegény ember befogott. Az emberek persze most is rákezdték:
- Hogy megszaladt a vén parasztnak?! Eddig csak egy csontos gebéje volt, most meg milyen pompás lovai lettek! Micsoda szerencse!
- Ki tudja? – mondta erre megint a paraszt.
Következő héten, amint a vad lovakat próbálták betörni, az egyik ledobta a hátáról a fiút, akinek így eltörött a keze. A falubeliek megint rákezdtek:
- Szegény ember! Egy segítsége volt, a fia! Törött kézzel, most mi lesz vele? Micsoda nagy kár!
- Ki tudja? – mondta erre megint a paraszt.
Néhány nap múlva katonák érkeztek a faluba, és a távol dúló háború miatt, erőszakkal besoroltak minden épkézláb férfiembert, ám az öreg paraszt törött kezű fiát otthon hagyták. A falubelieknek megint megvolt a véleményük:
- Persze, a vénember fia itthon maradt! Micsoda szerencse!
- Ki tudja? – mondta erre megint a paraszt.”
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
