|
Írta: Városi József
|
|
2007. August 28. |
|
Egy pap egy híres Zen templom kertjében szolgált. Mivel szerette a fákat, bokrokat és virágokat, neki adták a munkát.
A templom mellett volt egy másik, kisebb templom, ahol egy nagyon öreg Zen mester élt. Egy nap, amikor a pap nagyon fontos vendégeket várt, különösen széppé akarta varázsolni a kertet. Kihúzkodta a gyomokat, megmetszette a bokrokat, és hosszú időt töltött az őszi lehullott levelek gereblyézésével és aprólékos elrendezgetésével. Amint dolgozott, az öreg mester érdeklődéssel figyelte munkáját a két templomot elválasztó falon keresztül.
Amikor befejezte, a pap elégedetten megállt, és dicsérte munkáját.
"Hát nem gyönyörű?" szólt az öreg mesternek.
"Igen" válaszolt az öregember, "de valami még mindig hiányzik. Segíts át a falon és helyére teszem a dolgot."
Kis várakozás után a pap átsegítette öreg társát a falon. A mester lassan megindult a fa felé, mely a kert közepén állt, megragadta a törzsénél, és alaposan megrázta. Levelek hulltak szét az egész kertet beborítva.
"Itt van," mondta az öregember ,"most már visszasegíthetsz."
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
|
Utolsó frissítés ( 2008. June 25. )
|
Hozzászólások
Ui.: szeptember 3-tól edzés a Királyban!
Még mindig számítok Rád...
Talán nem hiszitek el, de kifejezetten ezért a cikkért regisztráltam. Nagyon szeretem a keletet, főleg Japánt. Régebben törtem rajta a fejem, hogy megtanulom a nyelvüket, de rá kellett jönnöm, hogy hiába minden, egyedül nem megy. De ami késik nem múlik...
szeretettel üdvözlünk minálunk! jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk neked!
Köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal, ígérem, hogy később sem hagylak cserben.
/a portálon több ilyen témájú anyagot is találsz, jó csemegézést kívánok hozzá/
CitiZen
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.