|
 Az imént láttam valamit egy amerikai csatornán, az internetes TV-zésnek köszönhetően; a lényege a következő volt: „Az élővilág nem képes önmaga fennmaradni, szüksége van ránk”. Ez a mondat elindított bennem valamit...
A rövidfilm készítői valószínűleg nem önteltségüktől vezérelve készítették az anyagot, hanem próbálják ezzel is felhívni „a Köz” figyelmét, hogy valami nem stimmel. Valójában – és ezt nagyon fáj elismerni, hiszen én is igyekszem odafigyelni a környezetre – saját magunktól kell megvédeni azt, amiről úgy gondoljuk, hogy értékes... Tehát elméletileg mindent... Viszont kicsit visszás ez az egész környezetvédelem-téma: akik ténylegesen eldöntik például egy tollvonással, hogy lesz-e nemzeti park, vagy bezár-e a bánya vagy a bőrgyár, azok csak ritkán szakemberek; én legalábbis úgy vettem észre, hogy a végső szó minden esetben a politikusoké. És mint ilyen, sajnos sokszor csak a „tűnjünk fel jó színben”-dolog működik. Népszerű téma, mindenhonnan ez ömlik ránk (persze sok mindent így sem tudunk); így hát aki szeretne pár plusz pontot, az beszáll a jó oldalra. Viszont a malmoknak megvan az a rossz szokásuk, hogy lassan őrölnek; ezért aztán sokszor nem is a helyes döntés születik meg, és főleg nem a kellő időben. Ki dönti el, hogy egy nemzeti parkba történjen a beruházás, vagy inkább puffogtassunk el pár milliót abból az amúgy sem sokból... Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert nem ez a cél. Egyszer talán majd megértjük, hogy az emberi természeten nem lehet változtatni – nagy tömegben legalábbis nem hiszem. El lehet mondani, hogy minden az egyénekkel és egyénekben dől el, de ez még kevés akkor, mikor mindenről csak beszélünk és mikor a világ egy jó része teljesen másként éli meg a mindennapokat. Egyvalamit tudomásul kell vennünk: a környezetnek aligha van szüksége arra, hogy megvédjük. Magunkkal küzdünk folyamatosan, hogy a hibáinkat valahogyan helyre tudjuk hozni és nyerjünk még egy kis időt fajunknak. Ne értsd félre, Tisztelt Olvasó, nem valami borúlátó és Apokalipszist kiáltó zavaros elme szüleménye ez. De a tényekhez ez is hozzá tartozik... Tenni bármiért csakis akkor lehet, ha megértjük és elfogadjuk, netán meg is szeretjük. Akkor nem lesz fáradság egy másik edénybe gyűjteni a fáradt olajat vagy elballagni az elemgyűjtőig. Azt mondják, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak mentjük meg a bolygót; nos, kérlek értsétek meg, hogy ez nem a bolygó a megmentéséről szól, nem kell őt sajnálni, tud magára vigyázni, és ha kell fog is...
Persze kik vagyunk mi, hogy eldöntsük melyik fajjal foglalkozzunk inkább. Kampányfilmekben szokás delfineket, emberekkel ölelkező gorillabébiket mutogatni, de ez nem csak erről szól... Bálnákat is szívesen lát az ember; de akkor Japánban miért engedélyezett még mindig a vadászatuk (vagy már csak lehet, hogy „megtűrt”)...? Sajnos a tömegeket nem hatja ez meg 5 percnél tovább. Nem olyan világban élünk. Persze ott a példakép: A Nyugat. Én azért rákérdeznék arra a kiotói egyezményre... Nem akarom még azt a kevés jót is becsmérelni, de lássuk be, hogy mióta ez a környezetvédelem-mizéria rátört a világra, érdemben nagyon keveset haladtunk. Vannak ellenpéldák is persze, ami jó és kell; de sajnos hiába mentjük meg a pandát, ha nem lesz mit ennie, vagy nem lesz „lakóhelye”. Fajok mindig is jöttek és mentek ezen a hatalmas sakktáblán, és nem biztos, hogy mindig nekünk kéne döntenünk. De sajnos ez sem megoldás, ha csak pl. az orvvadászatra gondolok.
A téma nagyon sokrétű, most csak azt írtam le, ami hirtelen arról a pár percnyi bejátszásról az eszembe jutott. Beszélni nyilván könnyebb róla, hiszen ma már oly sokan értenek hozzá... De megérteni és megoldani nehéz, annál is inkább, mert ehhez olyan szintű együttműködés kéne, mint egy hangyabolyban...
...remélem tévedek...
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Amit írok, nem kritika, csak egy bennem is nyitva maradt kérdés.
A cikked arról szól, milyen érzékeny a határvonal a környezetvédele mben aközött, hogy mibe kell mindenképpen beleavatkoznia az emberiségnek, és mibe nem lenne szabad.
Szélsőségesen eltérőek az álláspontok, és nem is közelednek, hiszen a kontinensek között is csak az egymásra mutogatás megy: Európa Amerikát ostorozza a CO2 kibocsátás miatt, Amerika Ázsiát az elmaradottságáé rt, közben a jéghegyek olvadnak, az őserdők pusztulnak, és ezek a kifejezések közhelyekké válnak.
Vitathatatlan viszont, hogy az emberiség eddig olyan mértékű hatást gyakorolt a bolygónkra, hogy módosította Föld sorsának alakulását. A saját érdeke pedig az, hogy visszafordítsa ezt, és a megszámlálhatat lan milliárdos kérdés, hogy képes lesz-e rá.
Szerintem visszafordítani már nem lehet, az emberiség számára élhető útra terelni esetleg. Kérdés, hogy ezért a célért meddig szabad elmenni, mit szabad feláldozni érte a még megmaadt értékek közül.
Fontos neked ez a téma, úgyhogy kíváncsi vagyok, te mit gondolsz, hol a határ?
Elsősorban magunkból kell feláldozni, méghozzá igen sokat: az igényeinket kell megváltoztatnun k; jobban oda kell figyelnünk sokmindenre és ez bizony némi fáradozással jár. De ez is csak megszokás kérdése. Én azonban pesszimista vagyok ezen a téren, nem bízom az emberekben, mert már rengeteget csalódtam, és csalódok nap, mint nap ( miért nem lehet azt a cigit a tíz lépéssel odébb levő kukába kidobni...? )... Nem azt kell nézni, hogy mi az, ami beáldozható; mert a megoldás kulcsa - akár így, akár úgy - az ember. Ha már magunkban mindent megváltoztattun k jó irányba, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy máshoz is hozzányúljunk-e ( olyanokra gondolok, hogy ha már van hidrogénnel hajtható autó, akkor miért nem használjuk...? Vagy miért nem vesz mindenki napelemet a háztetőre, mikor az hosszútávon kifizetődő...? )... Úgyhogy ilyen szempontból kicsit rossz a kérdés érzésem szerint, mert ideális esetben a megmaradt természetes értékek közül nem sokat kéne feláldozni. A határ felállításánal pedig a "lehető legkevesebbet" elv lenne az irányadó. Röviden ennyi...
Álszentnek találom ezt a sok környezetvédő szöveget és próbálkozást, amit mostanában tapasztalok. Szerintem ezeknek a nagy része csak a pénzszerzés miatt történik (pl. hogy vásárold a jóval drágább, de a környezetet jobban kímélő termékeket, mint a gyorsabban lebomló szemeteszsák vagy a biodízellel működő autó...), vagy látszatkeltés (mint például a GKM óriásplakátjai a közelmúltban: nem tudom láttad-e azokat a biztosan nem kevés papír és ragasztó felhasználásáva l készült plakátokat, amikkel a minisztérium elárasztotta a közterületeket: az üzenet az volt, hogy nézd meg a GKM honlapját, mert találsz rajta jó tippeket, hogyan védd a környezetedet. Nos, én megnéztem a honlapot, olyasmiket írtak, hogy ne aggódjak, kevesebb mosószerrel is megtisztul az edény meg a ruha, és a fűtőenergiával is spórolhatok, ha hozzászoktatom magam, hogy kevésbé van meleg a lakásban.)
Minden másnap arra ébredek, hogy rémes csörömpöléssel ürítik ki a negyedéig sem telt EU-kukából a színes üvegeket, és elhiheted, nem bioüzemanyagot pöfög az orrunk alá az autó, ami érte jön. A csomagolóanyago knak viszont nem tesznek ki külön szemetest, így a hungarocellt, ami nem fért bele a műanyagok tartályába, hamar felkapja a szél, és még aznap elkezd belemosódni szépen a környék talajába.
Egyszóval, szerintem az emberekben megvan a jószándék, de maguk sem tudják, mivel segíthetnének. Nincs egységes álláspont, hogy mi is a helyes. Úgy értem, a GKM környezetvédő tanácsa, hogy fogyasszak kevesebb áramot, és kapcsoljam le a villanyt az otthonomban, nem rossz, de kissé visszás: a plakátjuk ugyanis egész éjjel 2 lámpával volt kivilágítva, gondolom nem csak a velünk szomszédos falon. Tehát a GKM valószínűleg annyi több energiát pazarolt el azzal, hogy hirdetett, mint amennyit az emberek a hirdetés hatására megspóroltak.
Szerintem jóval több energiát lehetne megtakarítani, ha a reklámokat fényújságokat csak megújuló energiával engednék kivilágítani, csakúgy mint az épületeket, stb. Ha ez működne, a napelemgyártókn ak is lenne akkora piaca, hogy már a hétköznapi embernek is megfizethető áron tudná kínálni a kollektorokat. Egy tehetősebb ismerősöm csináltatott ilyet a nyaralójába... Utánaszámolt: az ára az ő életében már nem fog megtérülni, és ráadásul borzalmasan is néz ki... Szóval, az ő részéről ez anyagi áldozat volt a környezetvédele mért, pedig (és hiszek abban, hogy ez működhetne) ha a fent leírt módon ez szervezetten kezdődne, akkor nem kellett volna, hogy áldozat legyen, hanem valóban jól is járhatott volna akár.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos, hogy a környezetvédele m ügyében jó irányba indult a világ, pontosabban a világnak az a része, amelyik úgy tesz, mintha lépne valamit. És sajnos nem pesszimizmus, hanem inkább realizmus, mikor azt mondom, hogy ez így nem lesz hatékony.
A környezetvédele m legfontosabb problémája a globális felmelegedés, amit a temérdek CO2 kibocsájtása és az emiatt növekvő ózonlyuk okoz elsősorban. Ergo a környezetvédele m legnagyobb kihívása szerintem, hogy csökkentse a CO2 kibocsájtását, és kitalálja, hogyan lehet megkötni a már kibocsájtott CO2-t. Magyarul: kevesebbet kell füstölni és növényeket kell ültetni. Csakhogy nem biztos, hogy olyan növényeket, amilyenek eddig voltak...
Sajnos a megmaradt értékek közül is sokat fel kell még áldozni: mert eredményt nem várhatunk egyik napról a másikra. Be kell látnunk, hogy az éghajlatunk - miattunk - már igenis megváltozott, pusztulnak az őshonos fáink, a tölgy, a bükk, mert nem bírják ezt az új éghajlatot. Nekem is a szívem szakad meg értük, ahogy majd a jegesmedvékért is és még sok-sok fantasztikus élőlényért, ha már nem lesz belőlük, csak néhány, mesterséges körülmények között tartott példány, mert az élőhelyük annyira átalakult. Szerintem az emberiségnek nem az a dolga, hogy a kipusztult élőlényeket visszatelepítse , vagy újabb mesterséges módszerekkel átmentse a következő évezredbe.
A természet folyamatosan változik, az élőlények pedig folyamatosan mutálódnak, hogy ehhez alkalmazkodni tudjanak. Mi ebbe nagyon mélyen belenyúltunk, számunkra is kontrollálhatat lanul felgyorsítottuk a természet amúgy lassú, fokozatos változását. A megoldás az lenne, ha némi segítséget adva (pl. a bükk és tölgyerdők helyén a magától megjelenő akácost élni hagyva, és egyéb, az új klímát tűrő fajokat telepítve, az általunk mesterségesen készített akadályokat eltüntetve)hagy nánk regenerálódni a természetet. A rengeteg egybefüggő útburkolat és nagy kiterjedésű épület nem engedi a taljaba szivárogni a vizet és kinőni a füvet. Szerintem ilyen apró lépésekkel lehetne kezdeni, kicsit visszacsinálni azokat a dolgokat amiket elrontottunk, nem mesterségesen áthidalni a problémákat, mert az csak új problémát szül.
Ehhez meg szerintem nem nagy áldozatokra, hanem észre és jóérzésre van szükség.
Az, hogy a nyugati világ próbál valamit kiokoskodni, az egy dolog. Viszont van nekünk egy Afrikánk, Indiánk, Dél-Amerikánk, ahol az emberek örülnek, hogy élnek. Ők is tetemes szennyezők, mert pl. a bemenő étel belőlük is távozik . És ezekkel az országokkal nem is lehet mit kezdeni, hiszen ha holnapután a fejlettnek mondott országok jó útra térnének is, Indiában továbbra is a Gangeszbe temetkeznének, hit alapon; vagy Afrikában és a Közel-Keleten továbbra is egymást öldösnék... Szóval a világ egy másik részét nem igazán hatják meg a környezetvédelm i maszlagok...
A CO2 kibocsájtást nem kell túlmisztifikáln i, ugyanis nem csak ettől lesz ózonlyuk ( hanem a freongázoktól ) és nem csak ettől van globális felmelegedés. Sőt: a biogáz - mely java része metán - elégetéséből is CO2 keletkezik. Csak ez megújuló energiaforrás ( értsd: szervesen kapcsolódik a szén körforgásába ) valamint nem tartalmaz nitrogén- és kénvegyületeket . A megkötésére pedig nem csak a növények képesek, hanem elég sokféle mód van rá, legyen az természetes vagy mesterséges.
Szóval úgy tűnik egyet értünk és örülök neki, hogy nem csak én gondolkozom így; és remélem, hogy picit jobb választ adtam a kérdésedre... Ha nem, akkor bocs, valószínűleg velem van a baj
De persze ha valaki még idevetődött olvasgatni, mások véleményére is kíváncsi vagyok.
Szóval: Ha kizárólag a te kezedben lenne a döntés (és ezzel együtt a lehetőség is, mármint az anyagi, személyi, stb...), hogy megszabd a környezetvédele m fő csapásirányát, a legfontosabb teendőket, itt, Magyarországon, te mit tennél? Merthogy én hetente többször elviszem az Eu-kukába az ásványvizes palackokat, de ettől még kihalnak a delfinek a Jangce-folyóból.
Márpedig én hiszem, hogy országosan, szervezetten, sokat lehetne tenni, viszonylag kevés fáradsággal, és akár más nemzeteknek is példát lehetne mutatni.
Úgy értem, a figyelemfelkelt és ideje lejárt, mindenki tisztában van a problémával. De attól, hogy egy radikális zöldszervezet habot fúj egy vízszennyező cég bejárata elé, és aktivisták láncolják magukat mindenféle fúrótornyokhoz, még semmi nem változik. Attól sem, ha környezetvédő szövegeket írogatunk vagy plakátolunk ki.
Szerintem pl. az ipari méretű, pocsékoló energiafelhaszn álás ésszerű szabályozással sokkal hatékonyabban csökkenthető lenne, mint amit a lakosság lelkiismereténe k stimulálásával valaha el lehet érni (persze ez sem elhanyagolható nagyságrend.)
De van-e valamilyen ötleted, építő jellegű javaslatod? Azt írod: "Ember legyen a talpán, aki ebben felelőséggel dönteni mer, és tud is." Szerencsére ez a probléma a valóságban nem a mi vállunkat nyomja, így következmények és materiális korlátok nélkül ötletelgethetün k, ismétlem, ha van még hozzá kedved. Szóval, te mit tennél? Konkrétan! Milyen lépéseket tennél, milyen döntéseket hoznál, milyen tilalmakat állítanál fel, és mivel kompenzálnád?
Mert azzal a ma túlságosan is népszerű válasszal, hogy mindenki spóroljon az energiával, én nem érem be.
Hát akkor lássuk, mit is kéne tenni ( figyelmeztetésk ént elmondom, hogy olykor radikális lesz, de mint Arisztotelész is elmondta, igazán jól haladni csak dikatúrával lehet... Ja, és ez nem szól senki ellen!!! ): első körben el kell kezdeni szél és vízerőműveket építeni oda, ahol ennek értelme is van, de ezt is ésszel ( ez a továbbiakban mindenre vonatkozik! ). A fosszilis energiahordozók kitermelését a minimálisra kell csökkenteni és benzin helyett el kell kezdeni a hidrogénnel, metánnal vagy alkohollal hajtott autók forgalmazását. A régieket vagy átalakítani, vagy bezúzni és újrahasznosítan i. Ezzel tilalmak és szabályozások is együtt járnak: pl. állami támogatások, büntetések. Ugyanakkor pl. biotechnológiai eljárások szélesebb körű alkalmazását is bevezetném, ahol erre lehetőség van ( pl. nagyon sokféle anyagot le tudnak bontani, szintetizálni is tudnak megintcsak sokmindent ); ezzel egyidőben jobban támogatnám a kutatásokat; de csakis olyat, ahol produkálnak is valamit! Ezt is versenyszerűvé kell tenni, értelmes keretek között... A házakat úgy építenék, hogy a szennyvíz jó részét helyben tisztítanák meg egy tartályban a bacik ( erre külön kell szakembergárda, akik bizonyos időközönként ezt ellenőrzik, felügyelik ), napelemek biztosítanák az áramot, vagy legalábbis egy tetemes mennyiséget. A szelektív hulladékgyűjtés alap: kertes házak végében komposztáló; hulladékgyűjtő telepek felállítása plusz kisebb gyűjtők kihelyzése sűrűn lakott területekre ( és ezek rendszeres ürítése ). Sajnos a telepszerű együttlakás probléma, de okosan ezt is ki lehet küszöbölni.
Amelyik ország lakosai nem hajlandóak változtatni, azokat szigorúan megbüntetném és tetszik-nemtetszik alapon nem érdekelne a dolog ( gondoljunk csak István és Koppány harcára... )...
Túlnépesedés - hát igen. Születésszabály ozás - Kína, India, stb... Ez persze nehezebb, mert asszem senkinek nem tetszene, ha a mégiscsak megszületett gyerekeket elvinnék más országokba népességkompenz áció címén, vagy még rosszabb... De ez probléma...
CO2 - szűrők és bioremediátorok ( ilyen szó nem igazán van; úgy értem, hogy állandó bioremediációt kéne csinálni ) használata.
Faipar: újrahasznosítás , gyorsan növő fából ültetvények ( lehetőleg nem a minőség rovására; én is szeretem a fából készült dolgokat... ).
Fajmegörzés: élőhelyek védelme; rengeteg nemzeti park létrehozása; az orvvadászokat egyszeri figyelmeztetés után lelőni... Persze ha nem lenne kereslet, és nekik is lenne miből etetni a családjukat, akkor talán nem foglalkoznának ilyesmivel... Szóval pl. Afrikában is lehetne öntözőrendszere ket kiépíteni, mezőgazdaságot létrehozni ( megélhetést biztosítani... ); csakhát ehhez oda kell állni a kapa túlvégére... ( ez más országokat benépesítő emberekre is vonatkozik; aki erre nem hajlandó, hát haljon éhen... Bocs... Nem vagyok köteles más munkájából a lébecolókat eltartani... ). Normális állatkertek létrehozása, delfináriumok megszűntetése ( cirkuszi vadállatok dettó ).
Vannak azonban olyan ágazatok is, amelyeken nem lehet változtatni: betonozni kell, vaskohók is kellenek és stb. De odafigyeléssel lehetne eredményeket elérni. Ehhez azonban én, még így világméretű hatalommal is kevés vagyok, mert nem mondhatom meg az indiaiaknak, hogy mostantól ne higgyetek a Szent Folyóban, vagy nem végezhetek népírtást azért, mert egy magasztosabb célért teszem... Sajnos ez nagyon fiktív és nem is lesz rá soha normális megoldás, mert van kultúrális különbség, tolerancia és olyan, a természetben nem levő elvek, melyek nem biztos, hogy mindig kifizetődőek... Részletezni nyílván lehetne mindet, de nem célom könyvet írni, főleg, hogy nem is vagyok szakember. Ne kérdezd tőlem, hogy mit tennék, mert sokszor érzem azt, hogy legjobb lenne egy "restart" gomb lenyomása... Az embereket kell megváltoztatni, de ehhez azt hiszem több kell politikai hatalomnál; minimum isteni
Ja, mégvalami: nyugodtan zargass, nem veszem ezt rászállásnak, főleg, hogy Te is rengeteg okosságot írsz; jó látni, hogy másokat is érdekel ez az egész. Nem vagyok megszállott környezetvédő vagy ilyesmi, csak szeretek tiszta patakban horgászni és elsörözgetni egy kellemes nyári estén ( nem a 26-os?! éjszakai melegben... ); és azt szeretném, ha ez így is maradna... És mégegyszer köszi a sok kommentet!
A faiparról, víz- és szélerőművekről , napenergiáról írtakkal is egyetértek, főleg pedig azzal a kitétellel, hogy "ésszel"... hallottam már madarak vonulási útjára állított szélerőművekről .
A vadgazdálkodásn ak is kiforrott módszerei vannak, az orvvadászat pedig ezt lehetetleníti el, ha nem is fővesztéssel, de súlyosan büntetni kell ezt is, egyetértek.
Biotechnológia? Bioremediáció? Ezekkel viszont hasonló aggályaim vannak, mint a GM-növénykkel: nem tudok hibát találni benne, mégis fenntartással kezelem. Annyira újak még ezek a dolgok... tudom, hogy ebben a felgyorsult világban ilyesmire nincs idő, de én egy emberöltőnyi időt ha rajtam múlna, minden találmánynak hagynék, mielőtt ész nélkül bevetném, hogy az esetleg rejtett hibái felszínre kerülhessenek. Mint az általad is említett freon, vagy bizonyos műtrágyák, permetszerek... némely gyógyszerek, amik miatt rengeteg gyerek torzszülöttként jött a világra... és csak tartós és nagy mennyiségű használat után derültek ki a hátulütők.
Bár ezekben a szavakban előtagként ott van a "bio"-szócska, ez engem nem nyugtat meg teljesen.
Discovery Channelt kb. azóta nem nézek, hogy hatalmas tudományos leleményként állítottak be egy szerintem sánta és tudományosan támadható ötletet. A dolog arról szólt, hogy az egyik kontinensen (ha jól emlékszem Ausztrália) egy állatfaj (talán a wombat volt, nem tudom már pontosan, régen volt és nem is ez a lényeg) nagyon elszaporodott és komoly károkat okozott a gazdáknak. Ha jól emlékszem, hosszan ragozták azt is, hogy az ott őshonos természetes ellenségét ennek az állatnak kiirtotta egy a bevándorlók által behurcolt élőlény, ezért emelkedett meg ennyire a számuk. Egyszóval, az emberi beavatkozás felborította az egyensúlyt, és ez szörnyen kényelmetlen lett maguk az emberek számára.És itt jött a szenzációs megoldás, a hatalmas tudományos vívmány: egy másik állat segítségével helyrehozni a problémát. Kitenyésztettek egy olyan élősködőt egy, az elszaporodott állatra már régóta specializálódot t parazitából, ami - ne kérdezd, hogyan - fogamzásgátló hatást fejt ki a gazdaállatra. Szépen megmagyarázták, hogy a gazdaállatra más tekintetben teljesen ártalmatlan, azt is, hogy milyen anyagokkal milyen reakciót vált ki, hogy ezt a fogamzásgátló hatást elérje, és nagyon elégedettek voltak ők is, meg a megkérdezett gazdák is. Azt viszont elfelejtették részletezni, hogy a számukra megfelelően alacsony egyedszám elérése után hogyan kívánják biztosítani a faj fennmaradását, illetve azt, hogy a parazita más fajokra ne térjen át. Értsd: egy újbóli mesterséges beavatkozással először rövid időre visszabillentik az egyensújt, majd a ló túloldalára zuhanva valószínűleg teljesen kiirtják a fajt, ezzel az emberiség számára újabb problémát generálva.
Valami ilyesmi előérzetem van pl. a GM élelmiszerekkel kapcsolatban is... tévedhetetlen ember nincs, én legalábbis még nem találkoztam olyannal (sőt, a tévedhetetlenne k tűnő emberek nagyon ritkán és nagyon váratlanul előforduló tévedései általában a legsúlyosabbak: -) , és a freon első készítői sem szándékosan hagyták figyelmen kívül a ma már ismert következmények lehetőségét. De annyi új találmány vesz minket körül, ijesztően kicsi annak az esélye, hogy egyikbe sem csúszott hiba, de ne legyen igazam.
A régi fajok megőrzésével kapcsolatban is ezek az aggályaim: vagy a megszokott körülményeiket kell átmentenünk (gondolom ezt érted te is az élőhelyek védelme és nemzeti parkok létesítése alatt): momentán ezzel bírkózunk, de csak ímmel-ámmal, és kevés sikerrel, lehet hogy pesszimista vagyok, de ez az általad említett diktatúra és források nélkül szerintem nem kecsegtet nagy reményekkel. Vagy a másik lehetőség, hohy mesterséges körülmények között, mesterséges módszerekkel, ideig-óráig sikereket érhetünk el. (pl. orrszarvúak megmentése a kihalástól mesterséges megtermékenyíté ssel) De Dolly óta tudjuk, hogy ezeknek a fiatal módszereknek szintén lehetnek előre nem látott következményei is.
De hogy adjak az optimizmusnak: az öntözőrendszer Afrikába és a magyar példamutatás nem is olyan távoli illúziók, legalábbis tavasszal az egyik Magyar Közlönyben (2007/37. szám, 2454. oldal)olvastam egy felhívást, a külügyminisztér ium nem is kevés összeget pályáztatott meg öntözőrendszere k telepítésére Etiópiába. Meg is voltam döbbenve, olyannyira, hogy kifénymásoltam a lapokat, és elraktam
Viszont ha idehaza szeretnél tiszta vizű patakot és hűs horgászhelyet, lottózz! Aztán a megoldás egy hatalmas, klimatizált üvegbúra, saját, különbejáratú, mesterséges patakkal, telepített halakkal és mindezek őrzésére diszkrét security-s tagokkal
Örülök, hogy akadt valaki, akivel így ki lehetett vesézni a témát:-)
A behurcolt ( invazív ) fajokra no comment; régen tévedésből tették, jót akartak. Ma már, főleg a populációgeneti kai és ökológiai vizsgálatoknak köszönhetően az első amit elmondanak, hogy idegen fajt behozni csak a legvégső esetben szabad; illetve alapos kutatás után. Először helyi természetes ellenségekkel próbálkoznak; vagy pl. módosított növényekkel ( példa: Bacillus tyringiensis egy bizonyos rovarfajra specifikus delta endotoxin génjét növénybe beültetve, az az őt legelésző lárva nyálmirigyén lukat üt, nem tud mivel emészteni, elpusztul - ez persze félig GM, pech... ); netán vegyszerekkel.
Állatkertekben egyre inkább szokás, hogy bekapcsolódnak fajmegőrzési programokba és ha lehet, akkor folyamatosan cserélt állatokkal, azokat összeengedve vagy mesterségesen megtermékenyítv e próbálják megőrizni őket ( az orrszarvúra rengeteget vadásztak, korlátok nélkül; nem hiszem, hogy evolúciósan ilyen gyorsan esett volna a száma a lőfegyverek feltalálása óta - ja, bocs, de: nem golyóálló
A pályáztatás szép dolog; de a helyi lakosság is kell hozzá... Inkább mondok egy példát: Pesten egyszer egy hajléktalan kért pénzt kajára. Nem pénzt kapott, hanem egy fürt banánt, mire jól letolt, hogy ő most ezzel mit csináljon, stb... Jó dolog a segítség, de ha Afrikában nem akarnak kapálni, akkor minek... Ne értsd félre, nem akarom én letörni a lelkesedést, de majd hiszem ha látom...
Horgászatra viszont megvannak a saját jó kis helyeim
Viszont nemrég egy roma kisfiúnál hatalmas sikerem volt egy marék szilvával, tavaly télen pedig egy kéregető kislánynak esett le az álla egy hatalmas mikuláscsokitól , amitől én még örültem is hogy megszabadultam, mert pont kezdett olvadni a kezemben.
Kár azért a banánért (hidd el, a kürtős kalács anno nekem jobban fájt), de ne add fel! Néha lottózz is, vagy szabadalmaztasd ezt a golyóálló rinocérosz ötletet, a spanyolviasz óta nem volt ekkora találmány!
Ha csak nem a növénybe ültetett Bacillus tyringiensis... Van arra valami garancia, hogy ez a növény nem szaporodik/mutálódik/terjed el, egy idő után kiszorítva a nem manipulált eredeti változatot, vagy keresztezve más fajokat? Úgy értem, ha egy ilyen "nemesítés" a természetben elszabadul, az az ominózus lárva és az erre a bacillusra hasonlóan érzékeny fajok majdnem teljes eltűnését is eredményezheti, nem? Vagy itt is az érvényes, amit a biotech alkalmazásokról írtál? hogy a "bioremediációna k megvannak a szabályai, nyílván ezek betartása mellett kell ezeket megvalósítani." Nem hiszem. Az emberek sosem tartják be a szabályokat! Főleg akkor nem, ha nem látják pontosan és érzékelhetően azok hasznát és értelmét. Én is átmegyek a pirosnál, ha közel s távol nem látok más közlekedőt, mert nem látom értelmét, hogy betartsam a tiltást. Sőt, ha látom az értelmét (pl. ha jön egy autó), a pillanatnyi érdekeim (pl. a buszom épp a megállóhoz közelít, én pedig sietnék)akkor is előfordul, hogy felülírják a logikus szabályt (hiába szitkozódik a sofőr).
Laikus lesz az érvelés, ne nevess ki érte, de szerintem a molekulák továbbvitele: kémia. A kémia: mesterséges. A mesterséges: nem természetes. A nem természetes pedig a természetre káros. Tudom, szélsőséges, csúsztatásokkal terhelt gondolatmenet ez, de sok esetben (pl. könnyen lehet, hogy a GM-növények esetében) esetleg igaz. Még ha az aspergillus-gombák citromasav-molekuláinak egyezőségére vonatkozóan el is hiszem neked, hogy nem így van. (kénytelen vagyok, mert az aspergillus-gombáról is tőled hallottam először. kéne már valami újat mondanom nekem is...;-)).
...a mikróbák által termelt szerves anyagok teljes mértékben megegyeznek a nem mikróbák által termeltekkel. Maradjunk csak a citromsav példájánál: megtalálható a citromban, ribizliben, egresben, stb. és néhány gombafaj is termeli. Mikor azt írtam, hogy a molekulákat visszük tovább, akkor úgy értettem, hogy kiszedjük az élőlényből ( ha ki kell ) és megtisztogatjuk , stb. A gyümölcsökből is ugyanígy készítenek bármit, sőt az alkohol is hatalmas cefrekádakban és csövekben; vagy esetleg jó régi fahordókban nyeri el végleges állapotát. Innen nézve persze, minden kémia, de ez nem a gyógyszeripar, itt nincs úgy mesterséges belepiszkálás. A kémia is a természet része, hiszen mi magunk is egy nagy halom molekula vagyunk, jobb-rosszabb konstrukcióban összeeszkábálva
Nemesíteni általában az élelmiszeripari növényeket szokták - burgonya, búza, rozs, rizs, komló, stb... GM... ( azt azonban ne felejtsük el, hogy mikor eleink összeengedték a falu legszebb tehenét a legjobb bikával,akkor ők is génmódosítottak , csak nem annyira direkt módon ). Vadon szaporodni ezek a növények ritkán szoktak - nem hiszem, hogy láttál valahol oda nem illő búzatáblát
A bioremediációt biológiát végzett szakemberek végzik és ők betartják a szabályokat - ahogy az ács is betartja házépítésnél, vagy a mentős is. Nem találomra kiválógatott emberkék rohangálnak az olajtól tocsogó tengerpartokon; azon kívül mindent dokumentálni kell, megindokolni, hogy mit miért rendeltek el. Eleve ennek függvényében kaphatnak anyagokat ( pl. ha nagy halom hidrogén-peroxidot akarnék kiszórni, akkor igencsak megvizsgálná egy másik csapat, hogy mi a túrónak akarok én pont azt és pont oda kitenni ). Ezek elhivatott emberek és nem érdekük, hogy ne szabályosan cselekedjenek. Gondolj csak egy ácsra: mi lenne, ha csak minden második fagerendát erősítene oda a tetőszerkezethe z...
Az újdonságok miatt meg ne aggódj, mert a publikált cikkeidet olvasgatva én is kapok szépet és jót
Kis kitérőként azonban azt megjegyezném, hogy a közgazdasági szakkönyvekben felhívják a figyelmet a környezet védelmére is, hiszen a közgazdaságban nem elhanyagolható tény, hogy vannak energiaforrások , amik megújulnak, így hosszabb ideig lehet használni őket, sokkal gazdaságosabbak hosszú távon, így fontos, hogy mondjuk a szénnel fűtött kazán helyett használjunk inkább napenergiát. Nem feltétlenül oldható meg ez persze minden esetben, de ha lehet, akkor miért ne fektessünk be többet, hogyha később a többszörösét kapjuk vissza?
Szerencse, hogy felismerték a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát, és a kisföldalattin utazva az fogad minket, hogy valamelyik hazai hírességgel reklámozzák ezt. Nekem ez szimpatikus, és nem is lehet egyből pálfordulást erőltetni az emberekre. Kicsiben kell kezdeni, aztán majd szépen kiépül az, amit valóban szeretnénk. Azonban még elég sok lépést kell megtenni, hogy célba érjünk.
Első lépés, hogy oda kéne figyelnünk a környezetünkre, hogy nem elpöcköljük a csikket, hanem keresünk egy kukát, és abba dobjuk bele, hogyha meg már benne van, akkor nem rúgjuk fel vagy gyűjtjuk fel (amire sajnos elég sok példa van fővárosunkban).
Környezetvédele m, bizony az. De először a saját kicsi környezetünkre kellene odafigyelni, hogy sokkal élhetőbb legyen ez az ország vagy város. Hogy nem fújkálunk tele mindenféle házfalat mindenféle oda nem illő marhaságokkal. Ne értsetek félre, szerintem az igényes munkáknak van helye falakon, de nem igazán örülnék még akkor sem, hogyha valaki egy igényes alkotást fújna fel a házam oldalára, aminek csak a festése súlyos összegeket emésztett fel. Szerintem nekünk, kis embereknek erre kellene odafigyelni. Kicsit elkanyarodtam, bocsánat.
A befektetés-megtérülés dologban te nyílván jobban otthon vagy; és csak azt írom, amit tapasztalok...: mind a mai napig nagyon kevés ember fektet be pl napelemcellákba , illetve vállalati szinten még nagyon kevesen aknázzák ki a megújuló energiaforrások at ( nem a vízerőművekre és hasonlókra gondolok ) - itt el lehetne kanyarodni az olajlobbi és társai felé... Ez nyílván amiatt is van, mert az új technológia drága, de az jutott eszembe, hogy erre pl miért ne lehetne állami támogatást kapni...? ( btw. annyira nem is drága, és viszonylag hamar megtérül, viszont itt is fontos lenne az oktatás, tájékoztatás, stb. ). Szomorú tény, hogy pl rengeteg autós cég gyárt ma már hibrid hajtású autókat, sőt, teljesen megújuló energiával működő autókat is tudnának gyártani, de a használatuk elenyészően kis százalékú a "normál" autókhoz képest. Persze, hiszen új is, emiatt drága is, stb... Megint lehetne panaszkodni, hogy a mi szegény kicsi országunkba minden később ér el, de fölösleges... Számomra az alapprobléma nem csak a "kisemberek" mikrokörnyezeté ben van, hiszen addig, amíg a kiotói egyezményt vonakodva és nagy "hűhók" árán hajlandóak csak aláírni ( persze nem teljeskörűen, hanem csak bizonyos feltételek mellett ), addig nehéz, hiszen ha az állam is nyomást gyakorolna a polgárokra, hogy "teremtsenek egy élhetőbb környezetet", akkor gyorsabban menne a dolog, és talán hatékonyabban is. Viszont igazad van, hogy az "egy ember" is döntő ( mellékes, hogy a dohányfüst is károsítja a légkört, khmmm... ugggye...
Üdvös kezdeményezés, hogy híres emberekkel próbálják ezt "reklámozni", de kíváncsi lennék, hogy vajon hány ember vitte a pillepalackot pusztán emiatt a műanyagos szelektív gyűjtőbe... Szomorú, hogy másképp nem megy... ( itt el lehetne kanyarodni, hogy vajon miért hallgatunk inkább a mittomén Bárczi Benőre, mint a saját józan eszünkre vagy a szakemberre... )...
Beláthatjuk, hogy egyenlőre senkinek sem érdeke, hogy átálljunk mondjuk az oxigénnel működő autókra, hiszen akkor a benzinkutak és a hatalmas-globális olajvállalatok fuccsolnának be. Az, hogy jelenleg vannak hibrid autók, nagyszerű, de szerintem csak felhívják arra a figyelmet, hogy "Igen, az emberiség erre is képes, és ez lesz a következő lépcsőfok, ha már minden kötél szakad!". Addig viszont kuss van, és jobbnál jobb benzinek autókat vásárolhatunk, amik egyre kevesebbet fogyasztanak (talán), és luxust vehetünk olcsóért, aminek nagyon örülünk.
Azonban az nem elhanyagolható tény, hogy a mostani olajvállalatok érzik a vesztüket, hogy ez nem fog örökké tartani, hogy egy olyan energiaforrást értékesítenek, amit ők percek alatt kibányásznak, holott a megtermelődése évekre tehető. Valószínű már ők is gondolkodnak azon, hogy milyen irányvonalba kellene elmozdulniuk, mibe kellene átültetni a tőkéjüket, hogyha szeretnének monopol vagy legalábbis oligopol helyzetben maradni. Idő kérdése, és megváltozik minden.
Az már egy más tészta, hogy mondjuk az oxigénnem működő autók üzemanyagát hogyan fogják értékesíteni. Elkérnek a levegőért pénzt? "Vegyen Ön is színtiszta oxigént!". Kicsit nevetségesnek tűnhet, hogy mi is azt szívjuk majd be "üzemanyagul", amit az autónk is, csak a kocsiért ehhez fizetni kell, mi meg szabadon lélegzünk. Nem baj, majd egyszer ezen a helyzeten is felülemelkedünk , nevetünk rajta egy jót, és éljünk az életünket tovább egy szebb helyen.
Igazad van, csak számomra pont az a visszás, hogy nagyországok nagyjai kampányolnak a környezetvédele mért, miközben a másik oldalon megy az olajlobbi... akkor miről is beszélünk...?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.