|
 Nem minden rumli az, aminek látszik: nézőpont kérdése az egész. És szögezzük le, egyszer és mindenkorra: a leghétköznapibb dolgok is túlmutatnak önmagukon, ha hajlandóak vagyunk változtatni a megszokott aspektusunkon. Valami ilyesmire próbál rávilágítani ez a kis skicc. Ja, meg arra, hogy nem árt, ha képesek vagyunk elfogadni azt is, ha van valaki, aki más aspektusból nézi a dolgokat, és kell tudnunk tolerálni azt is, ha valaki képtelen elvonatkoztatni a saját nézőpontjától...
Ez nem rendetlenség, hanem szisztematikus összevisszaság! – magyarázom ki tudja, hányadszor anyámnak, de ő csak nem hagyja magát meggyőzni.
Didaktikusabban próbálkozom tehát, egzaktul definiálva a terminus technikusokat… a „rendetlenség” terminus technicus definiálásának problematikájára is fókuszálva egyúttal, hogy ti. a definíció túl általános, s így interpretációjakor a jelentésének kitöltése is szubjektív.
A „rendetlenség” terminus diszkussziója ugyanis jól reflektál arra, hogy a bennefoglalt „rend” azaz a dolgok következetesen azonos lokációs pontokon történő elhelyezése abszolút mértékben relatív, ilyen módon az ettől való eltérés, azaz a dolgok egy egyén által szubjektíven meghatározott lokációs ponttól eltérő egyéb lokációs pontba helyezése a másik szubjektív inerciarendszerben helyes, a fenti premisszában „rend”-nek nevezett pozíciót szimulálhatnak.
Igen, anyu, látom a tekintetedből, hogy ez még itt egyelőre a te inerciarendszered, és amíg én ennek vagyok az együtthatója, a te koordinátáid szerint vagyok kénytelen felülírni a paramétereket az én halmazom vonatkozásában is.
Mondom, mindjárt megcsinálom!
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Amúgy jópofa!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.