Ködös, esős és rosszkedvű volt a nap, aminek a délutánján hazafelé igyekeztem éppen. Hiába szemlélődtem, nem akadt sok dolog, ami jobb kedvre derítsen. Ólmos volt az ég, sötét az ázott flaszter, egyhangúan meredtek a panelházak. De szürke volt az emberek kifejezéstelen arca, még a trolibusz belseje is rémesen nyomasztónak hatott az ócska lámpáival, meg a kopott ülésekkel.

A megállóban felszállt egy ötven év körüli nő, és bár rokonszenvesnek látszott, leülve ugyanolyan nyomottan szürkének tűnt ő is: szürkének hatott a fekete-fehér mintás sálja, szürke volt a fekete dróthajába keveredő őszülő tincs, a fakó karamell-színű kabátja, meg az alóla kilátszódó fekete filcnadrág, és a matt fekete cipő. Borús volt a homloka, fekete a táskája és fekete a szatyra.

De a szatyorból kilógott egy friss, zöldszárú, vidámpiros tulipán. Gondoltam elmesélem, hátha jókedved lesz tőle neked is…

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010