|
 Jobb kéz az áll alatt, az ujjak kecsesen hajlanak az ajkak felé, mint a görög oszlopok tetején az akantusz indái. Bal kéz hanyagul odavetve a jobb térdre, ami a bal lábon nyugszik keresztben, a kézfej élettelenül lóg. A hát erőteljesen hajlott, ehhez méltóan a gerinc a legalsó csigolyáktól kiindulva a tarkó felé haladva a természetes dupla "S" alak helyett inkább egy exponenciális függvényhez hasonlít. A tekintet a horizonton csöngve ábrándozik a végtelenről megerősítve a gerinc viszonyát az említett görbéhez. Ez csak egyet jelenthet minden kultúrában: az ember gondolkodik.
Fenséges testhelyzet, aminek biztosan számtalan kiváló gondolatot köszönhet a világ. Sokan megénekelték már agyag, márvány, porcelán, festett vászon és még több nemes formában, hogy tanulságul szolgáljon az utókornak: egy művelt ember így gondolkodik. Ez lenne az üzenet? Kétségkívül, hiszen a cselekmény külső mozgás nélkül jön létre, ezért mint olyan, egyértelműen megörökíthető álló képként. Ellenben például egy futó testet ábrázolni már koránt sem ilyen könnyű. Megfelelő környezetben összetéveszthetetlenül felismerhető, na de önmagában vizsgálva hihetné az ember azt is, hogy éppen elesik, vagy csak ugrik egyet. De a gondolkodó bármely aspektusból nézve gondolkodó marad. Csak a neuronok cikáznak fel s alá, mint eső előtt a hangyák, mialatt a test végig mozdulatlan.
Nem tagadom, néha magam is hasonlóképpen teszek. Na nem a fenti alakzat felvételére gondoltam, pusztán a műveletre. Számomra a keresztbe tett láb kifejezetten kényelmetlen. És ha már itt tartunk, azt sem szeretem, ha lóg a csuklóm. Igaz, a tekintetem számtalanszor elkalandozik, de amikor a végtelenre vágyom inkább becsukom a szemem. Máris közelebbinek érzem, mintha a horizonton túl keresném, hiszen a szemhéjam itt van egy karnyújtásnyira. De csukott szemmel az ember hajlamosabb ábrándozni, mi több, álmodozni sem mint magvas gondolatokat előcsalogatni a rejtekükből.
A XXI. századra némiképp átalakult a gondolkodó testhelyzete. Legtöbbet monitor előtt, vagy laptoppal az ölünkben elmélkedünk, de a lényegen mit sem változtat. Az inspiráció a gyakorlat szerint a legváratlanabb helyzetben is megtalálja a befogadót. Törökülésben, vonaton zötykölődve, egy cseresznyefa tetején vagy akár a rodin-i pózban egyaránt. Mindenki válogasson kedvére, gondolkodásra fel!
Egészségünkre.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
