|
 Szüntelen dúl a harc a kérdőasztrológiával foglalkozók között, hogy vajon az autóvásárlási kérdésben melyik terület jelzi magát az autót. Vannak, akik a 3. terület mellett érvelnek, a "tapasztalatra" támaszkodva, mások viszont elméleti megfontolások alapján csak a 2. területet tartják elfogadhatónak. Én viszont azt hiszem, ez nagyobb probléma annál, mint hogy kinek van igaza és kinek nem.
Mivel a jármű irányába történő vizsgálódásunk zsákutcába vezet, talán nézzük a kérdést más aspektusból, az adásvétel nézőpontjából. Hogy milyen dolgok adásvételével foglalkozik az irodalom? Ha az interrogáció-típusokat nézzük, kiemelkedik az ingatlan-adásvétel (4. terület), aztán a rabszolgák (6. terület) és a haszonállatok (6. és 12. terület) adásvétele. Az egyéb cikkek vásárlásáról az interrogációs részben egy szó sem esik, ellenben az elekciós részben igen. Mindebből, azt hiszem, az következik, hogy földhözragadt eleink nemigen foglalkoztak olyan dolgok minőségének asztrológiai eszközökkel történő megállapításával, mint egy háztartási eszköz vagy egy szekér. Gyanítom, ilyen esetekben a tesztelésnek elég közönséges módját alkalmazták: azaz egyszerűen kipróbálták az eszközt. Persze akkor sem volt mindegy, mire adja ki az ember a pénzét, így elekciós szabályokat bizony kidolgoztak a vásárlásra. Ezek pedig azt célozzák meg, hogy a tranzakció lehetőleg minél nagyobb hasznot hajtson, valamint biztosítva legyen az eladó jóhiszeműsége.
Az ilyen elekciókban az adásvétel tárgyát a 4. terület képviseli, függetlenül attól, miről is van szó (ar-Ridzsál 7, 11). Csakhogy mielőtt örülhetnénk, hogy megvan a területünk, rájövünk, hogy az összes adásvételi időválasztásban a 4. területre építünk, sőt, ha összetettebb dologról van szó, mint egy birtok, egy szolga vagy egy állat, akkor újból az egész képletet figyelembe kell venni a helyes időponthoz (ar-Ridzsál 7, 22. 50. 52). Így pedig pillanatokon belül visszajutunk a hajóvásárlási elekcióhoz, amely már korábban is zsákutcának bizonyult. Viszont legalább egy megfontolással gazdagabbak lehetünk: a katarchikus-elektív irodalom nem fog használható információval kisegíteni bennünket, ha egy járműre vonatkozó adásvételi kérdést kívánunk feltenni.
Mivel tehát a hagyomány a konkrét segítséget tekintve cserbenhagy bennünket, igazából az az egy lehetőség marad, hogy végigmegyünk a szóbajöhető területeken, és megpróbálunk valami ésszerű indokot találni, melyiküket is válasszuk ki a járművek számára. Nem tudom azonban véka alá rejteni azon meggyőződésemet, hogy ez a lehető legveszélyesebb eljárás. Hiszen némi agymunkával szinte bármit meg lehet indokolni, főként ha a hagyományban nincs semmi útmutatás. Mielőtt viszont ezt kibontanám, hadd jegyezzem meg, igenis van útmutatás. Mégpedig nem más, mint annak hiánya.
Tudjuk, hogy a kérdőasztrológiát a katarchikus-elektív ágazat elveinek felhasználásával dolgozták ki. Azt is láthatjuk, hogy a szükséges módosításokkal ugyan, de az ingatlan, rabszolga és haszonállat adásvételével kapcsolatos elekciónak megvan a minőségvizsgálati célzatú interrogatív párja. Sőt, létezik általános adásvételi időválasztás; azonban az ezekhez tartozó kérdésekről nem találunk semmit.
Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. Az idők során minden kurrens kérdésre kidolgozták a megfelelő elbírálási szabályokat, és hogy az ingóságok adásvételi kérdései hiányoznak, nyilvánvalóan nem azon múlik, hogy ezt nem tartották fontosnak. Még csak azt sem feltételezhető, hogy bármilyen összefüggés lenne az adott ingóság értékével, hiszen egy szekér nyilvánvalóan nagyobb értéket képvisel, mint egy 6. területhez tartozó állat, például egy birka. Így hát talán nem tévedek, ha azt állítom, a hallgatás ezügyben több, mint árulkodó.
Akkor esetleg abból a célból, hogy okosabbak legyünk, megnézhetjük, miért is az ingatlan, a rabszolga és a haszonállat favorizált. Az utolsó kettő esetében egyértelmű az összefüggés: mindkettő élőlény. Ha elektív megközelítésben vizsgáljuk a rájuk vonatkozó dolgokat, a kitűzött cél az, hogy olyan időpontot találjunk, amely biztosítja, hogy a vásárló és a rabszolga vagy haszonállat közös sorsa a vásárlóra nézve kedvezően alakul: azaz hasznot hajtanak neki, és tartózkodnak a kártételtől. Viszont ezeknek az élőlényeknek van saját, egyedi sorsuk is: az, hogy ilyenek vagy olyanok, ezt pedig egy kérdéssel bírálhatjuk el. Ezen egyedi sors felett a kérdezőnek nincs hatalma: ezért is kérdez. A kérdés célja tehát egyfajta metszet arról a sorsról, amelyet egyébként másfajta asztrológiai szint, a nativitás vagy egy egyetemes képlet dönt el.
Éppen ez utóbbi az, ami az ingatlan esetében is meghatározó. Egy ingatlan minőségét, egyedi sorsát egyetemes asztrológiai szinten lehetne csak megállapítani, ha nem állna rendelkezésre a kérdőasztrológia, amely ennek a pillanatnyilag releváns szeletét megvilágítja, a kérdezőtől függetlenül. Végső soron tehát abból a tényből, hogy elekció bármilyen adásvételére készíthető, viszont az interrogációt a régiek csak e három dolog esetében tartották lényegesnek, az következik, hogy az életünkben vásárlás útján szerepet kapó dolgok esetében magától a dologtól függetlenül lényeges a közös sorsunk, a dolog egyedi sorsa viszont akkor, ha nem valami komoly egyetemes asztrológiailag leírható tény alatt jön létre, mint egy földterület, vagy nem egy önálló entitással rendelkező lényről, mint egy emberről vagy állatról van szó, csaknem érdektelennek nevezhető.
Ezzel a megállapítással tulajdonképpen azt is megindokolom, miért tartottam lényegesnek ilyen terjedelemben foglalkozni egy egyébként nem túlzottan fontos témával. Itt ugyanis, az elekció és interrogáció párhuzamba állításával kiderül, hogy mi a kérdőasztrológia határa. Ez nem más, mint a kérdező személy hatalma.
A hatalom (dünamisz) mint filozófiai szakkifejezés a sztoicizmusból ered, és nagy vonalakban az embernek azon képességét jelenti, amelyet általában szabad választásnak vagy akaratnak neveznek. Ez a determinált keretek közt megmutatkozó alternatívák választásának lehetősége. Hosszasan lehetne értekezni arról, hogyan is néz ki a hatalom és a "végzet" (ananké) viszonya - mint azt már jónéhányan meg is tették korábban -, viszont az biztos, hogy az asztrológia nem utasítja el a szabad választás lehetőségét. Ha elutasítaná, nem létezne az elekció, mint eszköz. Viszont egyértelműen kijelöli a határvonalat: ha az embernek hatalmában áll választani, akkor a megfelelő asztrológiai segítség az elekció; az interrogáció viszont akkor áll rendelkezésre, ha éppen nem rendelkezik a választás lehetőségével.
Azért tartom ezt fontosnak leírni, mert sokan félreértik a kérdőasztrológia által nyújtott lehetőségeket, azt gondolva, hogy ez valamilyen döntésben segít. Valóban, segít valamilyen döntésben: ha egy olyan tényező kapcsán kívánunk döntést hozni, amely felett nincsen hatalmunk. Visszatérve az adásvételhez: abból, ahogyan a klasszikus asztrológia ezt kezeli, kitűnik, hogy míg a birtokoknál és élőlényeknél tulajdonít valamiféle szerepet annak, hogy ezeknek van saját, a kérdező hatalmán kívül álló sorsuk, úgy egyebek esetében ennek nincs értékelhető jelentősége. Az a tény pedig, hogy elekció mindenféle adásvételre készíthető, az egyéni döntés szuverenitását hangsúlyozza.
Ha tehát így nézzük, és figyelünk elődeink implicit módon kifejezett álláspontjára, akkor az adásvétel esetében inkább arra bíztathatjuk társainkat, hogy próbálják ki az adott dolgot, igyekezzenek jó döntést hozni, és a közös sorsot időválasztás útján próbálják a lehetőségekhez mért legkedvezőbb mederbe terelni.
***
Természetesen nincs értelme tagadni, hogy egy autónak is van saját, tőlünk független sorsa, minősége, még ha az ilyesmivel a hagyomány nem is foglalkozik. De akkor vajon melyik terület is jelöli - tehetjük fel a kérdést újból. Mint fentebb írtam, az az egyetlen lehetőségünk van, hogy valamilyen racionális megfontolás alapján megpróbáljunk egy elfogadhatót találni. Olivia Barclay külön részletezés nélkül a 3. területet vette, Frawley pedig - azzal érvelve, hogy az autó ugyanolyan ingóság, mint bármi más - a 2.-at. Mivel mindkét megfontolás mellett szólnak érvek, talán legalább részint érthető, miért írtam, hogy ez a terület-kisakkozás a jelölőválasztási lehetőségek leszűkítésének legveszélyesebb módja.
Frawleynak igaza van abban, hogy a 2. terület jelzi az ingó vagyont, amit az ember elvihet magával. Nem mintha nem lehetne kekeckedni, hogy ki viszi el a hátán a gépkocsiját, de talán akkor gondoljunk arra, hogy a zongora is ingóság. Azok, akik ezt az egyszerű levezetést olvassák, rögtön rá is vághatják, hogy "persze, így van". Csakhogy ha tágabb perspektívába helyezzük a dolgot, kissé más megvilágításba kerül, és korántsem leszünk ennyire biztosak abban, jól látja-e Frawley a kérdést.
Ha áttekintjük a 2. területre vonatkozó hagyományos kérdéseket, olyanokkal találkozunk, amely arra vonatkozik, megkapjuk-e a pénzünket, honnan és kitől szerezhetünk pénzt és így tovább. Igazából az összes kérdés a vagyoni gyarapodás körülményeiről szól, akármi is képezze a gyarapodást: pénz vagy eszköz. Vásárlás esetében szó sincs gyarapodásról: világos, hogy a pénzemet eszközre cserélem, a végeredmény viszont vagyonilag konstans. Persze, egy tulajdonban lévő autó vagyontárgy, és így mutathatja a 2. terület. De az így kiválasztott jelölő nem fog semmilyen minőséget elárulni róla, csupán azt, mennyire értékes. Az adásvételnél pedig ez nem számít, hiszen amíg meg nem vesszük az autót, addig nem a mi tulajdonunk, tehát nem jelezheti a 2. terület.
Mielőtt valaki közbevetné, hogy a 4. terület jelzi adásvételnél a birtokot akkor is, ha éppen mi vagyunk a vásárlók, szeretnék emlékeztetni rá, hogy a 4. terület személytől függetlenül jelzi az ingatlanokat, a mozdíthatatlan dolgokat. Nem véletlenül van a képlet alján, jó messze az 1. területtől. A 2. terület viszont mint vagyon csak az 1. terület viszonylatában értelmezhető; úgy, mint személyfüggetlen vagyontárgy, semmiképpen. De hivatkozhatok a gyakorlatra is: ha a kérdés az, vajon elegendő pénzem lesz-e megvenni az aukción kinézett tárgyat, milyen módon tennénk különbséget a 2. terület eltérő aspektusai közt? Ebből pedig az következik, hogy a 2. terület környékén hiába is keresgélünk.
Némileg elgondolkodtatóbb a helyzet a 3. terület esetében. Frawley ellenérvei, mely szerint a 3. terület mutathatja, mit teszünk az autónkkal - azaz utazunk -, de magát az autót nem, jogosak. Hasonló a helyzet a szerelmi ügyek esetében, ahol a személyt a 7., magát a tevékenységet az 5. terület mutatja. Ennek eleve óva kellene intenie bennünket; és a 3. területhez tartozó dolgok vizsgálata csak megerősíti gyanúnkat, hogy valami nem stimmel.
Ehhez a területhez ugyanis, a többi hanyatló területhez hasonlóan, nem igazán tartoznak konkrét tárgyak. Maga a 12 területes rendszer kidolgozója, a mitikus Hermész Triszmegisztosz néven ismert személy vagy kör, a testvéreket és az álmokat sorolta ide, mint az a munkáját egymástól függetlenül feldolgozó Rhétoriosz (CCAG VIII/4, 186) és Paulosz (Elementatio apotelesmatica 24) összefoglalásából kitűnik. Paulosznál ugyan olvasható, hogy ide tartozik a vagyon megszerzése is, viszont a szövegkörnyezetből kiderül, hogy magát az interakciót sorolja a 3. területhez. Maga a passzus megvilágító erejű, ezért idézem:
Amikor a jótevők ... itt fejtik ki jelzésüket, javítják az életkörülményeket és felerősítik a vagyoni gyarapodást, valamint támogató hatást fejtenek ki a testvérek és barátok kapcsán, mégpedig úgy, hogy hasonló lelki beállítódásra mutatnak rá.
Mint látható, a 3. terület voltaképpen az emberek közötti viszony kapcsán mutat rá az anyagi gyarapodásra. És itt a kulcsszó a 3. terület közismert jelentése, a kommunikáció.
Éppen ez a kommunikáció a lényegi momentum az egyetlen anyagi dolog esetében, melyet a 3. területhez sorolnak. Ez a levél, amelyet - nagyon helyesen - Szahl említ először ebben az összefüggésben (Introductorium 1, 3). Ha áttekintjük a levél kérdőasztrológiai kezelésmódját, láthatjuk, hogy jelentősége csakis információforrásként van. Következésképpen nem találhatunk indokot arra, hogy bármilyen járművet a 3. területhez soroljunk, még akkor sem, ha a 3. terület kapcsolatban áll az utazásokkal, eredetileg egyébként éppen a testvérek és a barátok rendszeres felkeresése alapján.
Úgy gondolom, szükségtelen megvizsgálnunk minden további területet, mivel a 3. terület kizárása mellett a 2. területtel kapcsolatos megfontolások áttekintése éppen elegendő érvvel szolgál ahhoz, hogy a megoldást körvonalazhassuk. Ha ugyanis a 2. terület a kérdező saját vagyontárgyait, pénzét jelzi, akkor a megvásárolandó dolgot, amely a vásárlás aktusát megelőzően más tulajdona, a 8. terület fogja jelezni. Adásvételnél ugyanis - ha csak a korábban említett háromfajta dologról van szó, amelynek az eladótól és vásárlótól független, önálló sorsa is jelentős - a megvásárolandó tárgy csak és kizárólag abból a szempontból érdekes, hogy egy olyan dolog, amelyet más tulajdonából ellentételezés mellett saját tulajdonunkba kívánunk származtatni; mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a szóbanforgó tárgy egy fazék vagy egy helikopter. Ez a megfontolás tökéletesen egybevágó a régiek felfogásával is, amely a 8. területhez sorolta a feleség hozományát, illetve a más személy után maradt örökséget; egyúttal pedig, a képletet elforgatva, más vagyonát.
Egyetlen záró megjegyzés kívánkozik ide: a képlet elforgatása mögött álló megfontolás magyarázata. Közismert, hogy egyes helyzetben elforgatjuk a területeket, máskor pedig nem. Például ha a feleség testvéréről van szó, akkor elforgatjuk, mert a feleség a 7. terület, a testvér alapvetően a 3. terület, tehát a feleség testvére a 7.-től számított 3., azaz a 9. terület lesz. Máskor, így például egy földterület esetében, akkor is a 4. terület fogja jelölni, ha történetesen más tulajdona. Általában ezt kissé megfoghatatlan módon, úgy szokták magyarázni, hogy bizonyos dolgok szeretnek maradni, másokat viszont forgatni kell.
Azt hiszem, itt az egyéni sors-közös sors megkülönböztetése és súlyozása világossá teheti a kérdést. Ahol az egyéni sors nem megkerülhető, ott a terület marad, bárki szemszögéből is nézzük: ez teszi lehetővé például, hogy a gyereknek az 5. területet juttassuk, és ne ássunk magunknak vermet azzal, hogy belegondolva abba, hogy a mi gyerekünk egyszersmind a házastársunk gyereke is, elkezdjünk a 11. terület környékén is kutakodni. (Az, hogy bizonyos kérdésekben az 5. területen kívül is elkalandozunk a gyermek vizsgálata kapcsán, teljesen más történet, ezért terjedelmi okokból nem is térnék ki rá.) Ahol viszont az egyéni sors elenyésző a közös sorshoz képest, ott nyilvánvalóan valaki vagy valami relációjában kell a dolgot néznünk. Így lehet például a házastárs hozománya, a meg nem nevezett másik személy által hagyott örökség a 8. területhez tartozó, és így tartozhat ide mindenféle, más tulajdonában lévő, megvásárolni tervezett vagyontárgy, mint a gépkocsi.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
